Victoria Az öltözőben ültem, és a rózsaszín tüllszoknyám szélét gyűrögettem. Ez volt a kedvencem, a lyukak ellenére is, amelyek szétszabdalták az anyagot. A két óvónő nem messze tőlem az ajtóban susmorgott, néha-néha morcosan felém pillantottak. – Még mindig nincs itt – mondta Miss Avery. – Nem értem, miért nem képes időben jönni – válaszolta Miss Ella. Az […]
Axe Zihálva ébredtem fel. A mellkasomat összepréselte egy ismeretlen erő, alig bírtam levegőt juttatni a tüdőmbe, torkomat mintha ujjak szorongatták volna. A leszakadt redőny rései között sötétség kúszott be a szobába. Sötét volt minden, a falak, a padló, a szekrény és az ágy is. Míg a szemem megszokta, hideg cseppek ültek ki a tarkómra. Az
Ezel Összeszorítom a fogaimat, fájnak, kis híján eltörnek. A lombok között elhelyezkedő házra lesek. Vigyáznom kell rá. Akkor is, ha nem kér belőlem. Lehet megváltozott a véleménye az elmúlt pár órában. Torkomból feltör egy újabb morgás. A titokzatos, sárgavirág zamata kitölti a számat, ilyen íze lehet a nedvességének. Meg kell kóstolnom! Szívem dörömböl, át akarja
RéP: Megtörve – 18. fejezet, Beleolvasó, urban fantasy Olvasd Tovább
Öt évvel később… Ezel Suzy szeme egy másodpercre teljesen besárgul, felfedve nekem a róka énjét. Többen is vonaglanak előtte a zenére, mégis rögtön kiszúrtam, és ő is engem. Veszett érzékiséggel megcsavarja a csípőjét, miközben ujját végighúzza a nyakán, és megnyalja neonzöldre rúzsozott száját. A tömeg váratlanul elrejti elölem, a testek egymáshoz passzírozódnak, kitakarva őt. Avar-fenyves-zöld
Kiliána A cellában hideg van, a bundám sem véd meg tőle. A csontomig hatol, megrázkódom, összébb húzom magamat. Kábultan nyitom fel a szememet: fém rácsok előttem, hideg fal körülöttem. Sötétség. Kótyagos fejjel tápászkodom fel a mancsaimra. Miután megérkeztünk, és kipakoltak minket a hajóból, egy kopasz anakonda alakváltó vigyorgott rám az emberi alakjában, az arcán lévő
Axe A legjobb megoldás, ha villámgyorsan elhagyjuk a lakásomat. Anna célzásától, vagy inkább szégyenlős bakijától, minden vér a farkamba száguldott. Kiszolgáltatott és védtelen… ráadásul az adósom. Már a fürdőszobában túl közel kerültem hozzá: lágy illatú parfümje megszédített, csipke melltartóján átsejlő rózsaszín mellbimbóját szívesen megharapdálnám. Ezzel semmi gond nem lenne, ha szabad préda lenne. De alig
Victoria Színház az egész világ, és színész benne minden ember – idéztem fel a híres szöveget. Az írójára nem emlékeztem, ez a mondat viszont nagyon illett a mostani helyzetemhez. A mellékutca tökéletes hátteret biztosított az előadásomhoz: az elmúlt fél órában egy kósza lélek sem haladt át rajta, fényt pedig csak a parkolóban gubbasztó lámpa adott.
Victoria Zörögtek az evőeszközök, emberek duruzsoltak körülöttünk. A pincér felszolgálta az ételeinket: tésztát rendeltem, míg a férfi kacsát. A tányér egy gyönyörű festmény is lehetett volna: a rubinvörös szósz elütött a sárga, vaskos szálaktól, a rajta lévő, darabos fűszerek pedig mélyítették az összhatást. Axe inge meg-megfeszült a karján, ahogy elegáns mozdulatokkal felszeletelte a kacsahúst a
Carolyn Pittyent az órám. Egy új kép érkezett Willtől, megnyitottam. A fekete csipke tangám lógott a mutatóujján, a háttérben egy félig lerombolt templom, mellette egy felújított épület. Egy nagy óra volt az elején, arany mutatóval. Egyenesen az égbe mutatott, bár a tetejét nem rekonstruálták, beszakadtan tátongott. „Biztosan örül, amiért megmutatod neki a világot.” Lassan létrehozhatok
William A hotel jegyzettömbjére firkáltam, miközben lábam le-fel járt. A bennem zakatoló dallamot próbáltam elkapni, elérni és megfogni, mielőtt elfelejtem. „Jég roppan, dalol a fagy, Ködbe rejtőznek a körvonalak, Csábít a kockázat, suttog a veszély, Ez a világ nagyon sekély. Reped a jég, dobbants rajta, A víz hidege józanít majd, Elmerülsz, beszív az örvény, Tenyered
