Lidérc „Az igazi férfi két dolgot akar: játékot és veszélyt. Ezért akarja az asszonyt, legveszélyesebb játékszer gyanánt.” Friedrich Nietzsche Zaklatottan keresi a helyét a házban. Lehúzza a redőnyöket, hamis biztonságba menekül. Édes kis madárkám, nem kell félned. Csak ajándékot hoztam neked… Kinyitom a hátsó ajtót, majd hangtalanul az emeletre indulok. Leengedem a karomat, óvatosan tartom […]
Victoria Az öltözőben ültem, és a rózsaszín tüllszoknyám szélét gyűrögettem. Ez volt a kedvencem, a lyukak ellenére is, amelyek szétszabdalták az anyagot. A két óvónő nem messze tőlem az ajtóban susmorgott, néha-néha morcosan felém pillantottak. – Még mindig nincs itt – mondta Miss Avery. – Nem értem, miért nem képes időben jönni – válaszolta Miss Ella. Az
Axe Zihálva ébredtem fel. A mellkasomat összepréselte egy ismeretlen erő, alig bírtam levegőt juttatni a tüdőmbe, torkomat mintha ujjak szorongatták volna. A leszakadt redőny rései között sötétség kúszott be a szobába. Sötét volt minden, a falak, a padló, a szekrény és az ágy is. Míg a szemem megszokta, hideg cseppek ültek ki a tarkómra. Az
Lidérc „A birtoklás vágya (…) a szerelemben érhető tetten leginkább: a szerelmes ember szerelme tárgyának kizárólagos birtoklására törekszik, lelke fölött éppen olyan föltétlen hatalomra vágyik, mint a teste fölött, azt kívánja, hogy szerelmének tárgya csak őt szeresse, a leghatalmasabbként és legkívánatosabbként akar lakni és uralkodni a másik lelkében.” – Friedrich Nietzsche Hülye gyerek. Megvárom, ameddig
Ezel Összeszorítom a fogaimat, fájnak, kis híján eltörnek. A lombok között elhelyezkedő házra lesek. Vigyáznom kell rá. Akkor is, ha nem kér belőlem. Lehet megváltozott a véleménye az elmúlt pár órában. Torkomból feltör egy újabb morgás. A titokzatos, sárgavirág zamata kitölti a számat, ilyen íze lehet a nedvességének. Meg kell kóstolnom! Szívem dörömböl, át akarja
RéP: Megtörve – 18. fejezet, Beleolvasó, urban fantasy Olvasd Tovább
Szellem Berobbanok a lakásba, bezárom az ajtót. Zihálva kapom le magamról a kabátot, és feloltom a villanyt. A szívem robbanás közeli állapotban ver, a kezem reszket. Ott volt… kurvára követett valaki! Éreztem a jelenlétét, a tarkómon égnek álltak a pihék. Bármikor elkaphatott volna, hogy aztán a falnak szorítson, és egy kést nyomjon a torkomnak, és
– Súgd meg az összes mocskos bűnödet! – hajol a füledhez. Haja végigsimít a meztelen válladon, megborzongsz a közelségétől. Égett fa füstős illata lengi körbe, felidézve a lobogó tűz fojtogató sűrűségét. Izzadság csurog le a tarkódon, a közeli sziklák forrósága éget, a lenge, fekete tógád nem véd meg a hőtől. Sem az ő pusztító közelségétől.
Öt évvel később… Ezel Suzy szeme egy másodpercre teljesen besárgul, felfedve nekem a róka énjét. Többen is vonaglanak előtte a zenére, mégis rögtön kiszúrtam, és ő is engem. Veszett érzékiséggel megcsavarja a csípőjét, miközben ujját végighúzza a nyakán, és megnyalja neonzöldre rúzsozott száját. A tömeg váratlanul elrejti elölem, a testek egymáshoz passzírozódnak, kitakarva őt. Avar-fenyves-zöld
Kiliána A cellában hideg van, a bundám sem véd meg tőle. A csontomig hatol, megrázkódom, összébb húzom magamat. Kábultan nyitom fel a szememet: fém rácsok előttem, hideg fal körülöttem. Sötétség. Kótyagos fejjel tápászkodom fel a mancsaimra. Miután megérkeztünk, és kipakoltak minket a hajóból, egy kopasz anakonda alakváltó vigyorgott rám az emberi alakjában, az arcán lévő
Lidérc Az a két hatalmas, barna szem, akár az erdő, amit elárvult napfelkelte von be. Az élet viszontagságai reszkettek benne. Megmutatom neked, hogy mi rejtőzik benned, megmutatom, és a rabommá teszlek. Hallom a könyörgésedet, ahogy rimánkodsz a megváltásért. Én leszek a megváltásod. A kávézó előtt pár ember áll, a hideg levegőben megreked a szájukon kieregetett
