Axe
Zihálva ébredtem fel. A mellkasomat összepréselte egy ismeretlen erő, alig bírtam levegőt juttatni a tüdőmbe, torkomat mintha ujjak szorongatták volna. A leszakadt redőny rései között sötétség kúszott be a szobába. Sötét volt minden, a falak, a padló, a szekrény és az ágy is. Míg a szemem megszokta, hideg cseppek ültek ki a tarkómra.
Az árnyak mozgolódtak, rémekké álltak össze, akik rám akarták vetni magukat.
Hevesen dobogó szívvel másztam le az ágyról, a kisautóm a földre esett. Félig vakon az ajtóhoz bukdácsoltam. Kintről sötét ütemek szűrődtek be, anya és a nemrég beköltözött férfi mindig ilyen zenét hallgattak.
Végigtapogattam az ajtót, mire megtaláltam a kilincset, és lenyomtam. Tenyerem csúszott rajta az izzadságtól.
Kikukucskáltam a résen. A plafonról logó körte halványsárga fénybe vonta a nappalit, ahol a kanapé mellett egy meztelen férfi mozgott. Vörös hajáról felismertem Rudit. Folyamatosan előre-hátra lendült a csípője, néha belehörgött az ütemekbe. Anyát nem láttam.
A szívem felpörgött, kiléptem a szobámból. Hol lehet anya?
Lábujjhegyen közelítettem meg a kanapét, az oldalához kerülve megláttam: meztelenül feküdt, arca a kanapéra nyomódott, a szája szétnyitva, a szeme lehunyva. A karjai tehetetlenül lógtak lefelé, miközben Rudi erősen szorította a derekát.
Jól van? Él még? Mi történt vele?
Reszkettem a félelemtől, mégis a férfinak rohantam, ellöktem anyától.
– Mi a fasz? – hördült fel. Zavaros tekintettel nézett rám. – Mi a faszt csinálsz itt? – túrt bele a hajába.
Visszafordultam anyához, aki nem mozdult, akár egy sérült állat feküdt.
– Anya? – Közelebb léptem hozzá, óvatosan meglöktem a vállát.
– Hagyjad, semmi baja, csak utazik – térdelt vissza mögé Rudi. – És most megbaszom éppen. A farkam berakom a pinájába.
De nem így tett, összevont szemöldökkel rám tekintett. Kirázott a hideg tőle, a gyomrom összezsugorodott.
Valami rossz készülődik.
– Bár nem olyan szórakoztató egy majdhogynem hullát baszni – tette hozzá, megnyalva az ajkát.
Nehezen nyeltem egyet. El kell tűnnöm, rosszat akar tőlem. Elfordultam, hogy visszaszaladjak a szobám rejtekébe, az ágyam védelmébe, de Rudi elkapta a karomat.
Magához rántott, megcsapott a bűzös lehelete.
Rossz… el kell menekülnöm!
– Érintsd meg a faszom – mutatott rá.
Szabadulni akartam, kitépni magam a szorításából, az ujjai azonban a felkaromba martak. A fejemet ráztam, összeszorítottam a szememet és a számat, hátha erősen gondolok rá, akkor eltűnhetek erről a rossz helyről. Azon a játszótéren akarok lenni, ahol egyszer jártam, ahol volt hinta és homokozó, és szórtam a homokot, és anya rám szólt, hogy ne csináljam, én azonban továbbcsináltam, ujjaim közül kiperegtek az apró szemek, a szél pedig odébb fújta őket…
Megragadta a tarkómat.
– Vedd a szádba! – tolta lejjebb a fejemet. Ellenálltam, de gyenge voltam hozzá képest. Előrebuktam, az arcomhoz ért a fasza. Hányinger kúszott fel a torkomba, annyira összeszorítottam a fogsoromat, hogy a fogaim már fájtak.
És hintáztam is, előre és hátra, bőrömet sütötte a nap, és azt képzeltem, elkaphatom a napot és a felhőket, és megérinthetem őket, befészkelhetek közéjük, és beléjük haraphatok. Biztos puhák és szétfolynak, mint az a cukorka, amit egyszer kaptam egy nénitől…
– Vedd be a szádba, vagy téged is megbaszlak – hörögte, és úgy fordította a fejemet, hogy a számhoz érjen a fasza. Büdös volt, nedves.
Öklendeztem, a szám szétnyílt, ő pedig bedugta. A hányás feltört a torkomon, egyenesen rá.
– Mi a fasz?! – üvöltött, és ellökött magától a falnak.
A fejem nekikoppant, azonnal odakaptam, hasogatott.
De nem várhattam tovább: felpattantam, és rögtön a szobámba futottam. Becsaptam az ajtót, és az ágyamba bújtam, beburkoltam magam a takaróba.
Odakint dörögtek a lépései, hangosabbak voltak a zenénél. Aztán már nem hallottam. A pulzusom a fülemben dobolt.
Beleharapok a felhőkbe és a napba is. Egyszer olyan magasra lendülök majd, hogy elérem a felhőket.
A fürdőszobában felcsobogott a csap. A fogaim egymásnak koccantak.
Olyan kicsire húztam össze magam, amennyire csak tudtam. Térdeimet a számhoz húztam, átkaroltam őket.
Megint feldübörögtek a léptei, ahogy a szívem is. A lépések hangja elhalt az ajtóm előtt. Összeszorítottam a szememet.
A lábujjaimat is beledugtam a homokba, vicces érzés volt, ahogy simogatta a talpamat.
Halk kattanás jelezte, hogy valaki lenyomta a kilincset. Nyikorogva kitárult az ajtó, meztelen talp csattant a padlón.
Nem vagyok itt, nem vagyok itt, nem vagyok itt. Nem látok senkit, engem sem lát senki. Elbújtam. Nem láthat meg. Nem találhat meg.
Lerántotta rólam a takarót, felüvöltöttem, szaladni akartam, de belenyomott a matracba.
Egyszer fellendülök a felhőkig, és beléjük harapok majd.
Akár egy büszke vadló, úgy sétált fel előttem. Kihúzta magát, a fejét felszegte, a megadás legkisebb jelét sem mutatta.
Mit fog tenni? Kitalál valamit, hogy megszánjam? Hogy megbocsássak neki? Megpróbál elcsábítani, felhasználva a testét, hátha megenyhülök az irányába?
Megfejthetetlen kép. Hazug szőke haja a hátát verdeste, egyenesen a formás feneke felett ért véget. Hamarosan csupán a puszta valóság, a puszta igazság marad meg belőle. Nem lesz több egy roncsnál: meg fogja magát adni. Nem tehet mást.
Vagy behódol nekem, vagy meghal.
Felkísértem a cellájához. Megállt a felső szinten, mintha csak egy vendég lenne, körbenézett. A második ajtóhoz mentem, elhúztam. Akárha a megérdemelt lakosztályához kísérnék, besétált. Ezüstruhája megfeszült a fenekén, kissé jobbra-balra billegett, bizonytalanul járt a fekete csizmájában.
Beléptem utána, majd magam mögött behúztam a tolóajtót, ami halk kattanással simult bele a falba. A szűkös szobába az ablakon szűrődött be halványan a kinti reflektorok fénye, a rajta lévő rácsok rajzolatát a földre vetítve. Nem is volt mit megvilágítania: ez egy cella, nem pedig egy lakosztály.
Nem volt benne semmi, csak egy ajtó, ami mögött egy WC és egy mosdó kapott helyett.
Victoria megfordult. Hazug kék szemével merőn fürkészett, akár egy gép, aki éppen programokat futtat át magán, és még nincs tisztában azzal, mit is cselekedjen.
Bezártam kettőnk között a távolságot, aztán a karjánál fogva arccal a falnak taszítottam. Bokája megbicsaklott, nekiesett. Egy másodpercen múlt, hogy a kezével megtámaszkodott rajta, és nem koppant a feje is. Megálltam mögötte, félresöpörtem a haját, és megkerestem a ruhája rejtett cipzárját. Percegtek egymáson a fogak. Nagyon lassan húztam le, nagyon lassan fedtem fel a hibátlan bőrét.
Éjfekete orchideaillat áradt belőle. Felfalom, és kiköpöm a csontjait.
A derekánál jártam, a tetoválása felett: „Minden ember kurva, csak más az ára.” – hirdette a fekete szöveg. Megrándult a szám széle. Mi lehet az ő ára?
A ruha puhán szétnyílt két oldalra. Megérintettem a bársonyos bőrét, végigfuttattam rajta a tenyeremet, fel a válláig. Megszorítottam, miközben közelebb hajoltam hozzá, beszívva kívánatos, mérgező illatát. A nyelvemen éreztem a parfüm csípősségét. A légzésem felgyorsult, de az övé nem: vártam a reakcióját, azonban ő nem tett semmit. Nem ellenkezett, nem csábított, még csak tudomást sem vett rólam.
Lejjebb toltam a cipzárt, zizzenő hangja megtörte a csendet. Aztán halk pattanással véget ért, lehullott róla a ruha. Semmit nem viselt alatta. Még közelebb léptem hozzá, ágyékom a fenekéhez simult, ő is tökéletesen érezhette, mennyire megkeményedtem tőle.
A nyakára simítottam a tenyeremet, ujjaim körbefonták a torkát. Csak ki kéne oldanom a nadrágom gombját, lehúznom a sliccemet, és már elő is vehetném a farkamat, hogy megdugjam. Az enyém lehetne.
Összerázkódtam a vágytól. Szabad kezemet a csípőjére csúsztattam, durván belemarkoltam. Megtehetném.
Az enyém. A számmal a fülét súroltam, beszívtam a levegőt, kifújtam… Mondani akartam valamit. De valójában felesleges volt megszólalnom.
Victoria is tisztában volt vele, hogy az élete és a valósága mostantól rajtam múlik. Lüktető farkam a fenekéhez préseltem, hüvelykujjamat mélyen a bőrébe nyomtam, vadul dobolt alatta az artériája. Elakadt a lélegzete, megfeszült a nyaka, de nem ellenkezett. A kiszolgáltatottsága megmérgezett.
Megtörhetem a testét.
De én a lelkét akartam.
Átvert. És ezért fizetni fog.
A nyakánál fogva megfordítottam, és a falnak szorítottam. Kék kontaktlencséje nem teljesen fedte el írisze valódi barnaságát, mögüle átütött némi sötét színárnyalat – érzelmet azonban nem láttam a tekintetében. Izgatottan lélegzett, és bár meztelenül állt előttem, kicsit sem tartott attól, mit tehetek vele.
Újabb játékra készül. Ahogy én is.
A tét pedig az élete.
Ha behódol, életben hagyom. A szolgám lesz, aki a kívánságaimat fogja lesni, és kielégíti minden vágyamat. Ameddig elég szórakoztatónak találom.
Pisze orra alatt a szája sem mozdult, nem mosolygott, nem görbült le, nem nyílt szét.
Lehajoltam hozzá, ajkunk kis híján összeért. A csípőjéről lejjebb simítottam, egyenesen a combjai közé, a csupasz puncijához. Meg se rezzent, még akkor sem, amikor az ujjaimmal utat kerestem a puha szeméremajkai között. Feldugtam kettőt, a szeme azonban meg sem rebbent, még a teste se rándult össze, pedig szűkös szárazság fogadott, semmiképpen nem lehetett kellemes neki.
– Szánalmas, hogy ezzel próbálod a hatalmadat fitogtatni – suttogta. Lehelete cirógatta az államat.
– Nem fitogtatok semmit. De kinézem belőled, hogy a puncidban pengéket rejtegetsz.
Kihúztam az ujjaimat, majd az ajkaihoz tettem. A szájába csúsztattam… Mire ráharapott. Számítottam erre, fel se szisszentem a támadástól – viszont elmosolyodtam, mert végre érzelmet mutatott. Ha nem reagálna semmit, akkor ez az egész nem lenne olyan szórakoztató.
Akkor semmi értelme nem lenne.
Akarom a fájdalmát, akarom a szenvedését, az összes rohadt kínját akarom!
– És a seggemmel mi lesz? – vonta fel kacéran a szemöldökét. – Talán ott rejtettem el valamit.
Megdörzsöltem a számat. A farkam a sliccemnek szorult a nyílt felhívástól. Képes ilyen helyzetben is bosszantani?
Őrült picsa.
Félnie kéne tőlem, nem pedig bőszítenie.
Rászorítottam a vékony nyakára, ajkammal megcirógattam az arcát. Az alhasam izmai berántottak.
Az enyém, és bármit tehetek vele. De ha a testét venném el erőszakkal, az szánalmasan gyenge húzás lenne.
Az csak a fizikai erőről szólna.
Én a lelkét akarom, amit nem lehet erőszakkal megszerezni.
– Azt a faszommal fogom majd megnézni – suttogtam a fülébe.
Ahogy kimondtam, majd felrobbantak az izmaim. Elképzeltem, hogy a szűk járatba erőszakolom a farkamat, átnyomom a merev záróizmon, hogy aztán megdugjam, ahogy már oly sokszor elterveztem.
Akartam a sikolyát, akartam a nyögését, akartam, hogy szenvedjen alattam. De ezt majd ő fogja felajánlani, amikor már nem bírja tovább.
Elhúzódtam tőle, pár hosszú másodpercig még egymás szemébe bámultunk. Majd lehajoltam, elkaptam a lábszárát, és megrántottam. A földre esett, én pedig gyorsan megszabadítottam a hosszú szárú cipőktől, az egyikből kiesett egy kés, koppant a padlón.
Felvettem a fegyvert, és anélkül, hogy ránéztem volna, otthagytam meztelenül.
A tolóajtót kulcsra zártam magam mögött. A kés markolatát fogva vártam egy percet, hátha hallok valami hangot, de semmi nem szűrődött ki.
Átkozott forróság melegítette fel a mellkasomat: az enyém.
Soha többet senki nem férhet hozzá, ha én úgy nem akarom. Én dönthettem az élete minden másodpercéről, én dönthettem róla, hogy mit ehet, mit ihat, mit csinálhat, ki érhet hozzá, ő kihez érhet hozzá.
Ez némi elégtételt jelentett azért, mert Anna szerepében napokig húzta az agyamat, csábított, és már majdnem elhittem, hogy normális életem lehet. Még egy kutyát is szereztem miatta! Pedig ő csak a főnöke parancsát hajtotta végre.
Visszafordultam a lépcsőhöz, ahol a srácok vártak. Murdoch jobb szemét eltakarta a szemkötője, az ép balban azonban megannyi kérdés tükröződött. Kérdések, amiket nem valószínű, hogy fel mer tenni.
– Menjetek vissza a klubba. A mai napot még lezárjuk.
Bólintottak, majd hátat fordítottak, és lesiettek a lépcsőn. Elővettem a telefonomat, miközben az egyszerű, fehér, furnérlemezből készült ajtót néztem.
Ez a hely lesz a végzete.
Én leszek a végzete.
Tárcsáztam Jared számát. A vonal sokáig kicsöngött, végül csak beleszólt egy álmos hang:
– Igen?
– Holnap reggelre írd meg a Villagers átadásának a papírjait. Utána keress eladó szórakozóhelyeket.
– Rendben.
Bontottam a vonalat. Az ajtó mögül továbbra sem szűrődött ki semmilyen hang. A diadal mámoros érzésével elsétáltam.
A folyosón minden lépésemnél újabb és újabb lámpák kapcsoltak fel, megvilágítva a falakon lévő kutakat. A víz egy kis csőből csobogott kifelé, szétszórva a cseppeket az alatta lévő tölcsér alakú tálba.
Elhúztam a következő tolóajtót. A szobám hatalmas előterében a kialakított bárrészhez mentem, a polcokon és a hűtőben minőségi italok sorakoztak. Levettem egy alacsony falú poharat, jéghideg, borostyánsárga rumot töltöttem bele.
Egy húzásra megittam. Az édes ital betöltötte a számat, majd lágyan csordult át a torkomon. Valójában csupán a forrósága ért el hozzám: a lángoló forrósága, amely még jobban felszított.
A telefonomon megkerestem a zenelejátszó applikációt, elindítottam egy rave listát. A sötét hangok halk traktusokkal indultak, aztán egyre vadabbá váltak. Még egy kört töltöttem magamnak. Az U alakban elterülő kanapéhoz sétáltam vele, ami egy asztalt fogott közre. Elővettem a nadrágom derékrészéből Victoria kését. Leültem, amitől bekapcsolt az asztal, vagyis kijelző: egy tó látképét vetítette, amiben aranyhalak úszkáltak.
Felemeltem a vékony fegyvert, a penge hegyén megcsillant a fény.
Meg fogom törni.
Valószínűleg a testét akarja majd ellenem használni. Én pedig engedni fogom neki, hagyom, hogy elcsábítson, hagyom, hogy nyeregben érezze magát.
Belekortyoltam a hideg italba. Az édessége simogatta a nyelvemet.
Bezártam a gonosz démont, már csak az a kérdés, mennyi időbe fog telni, hogy eltiporjam.
Megrendelhető:
Book Dreams
Líra
Libri
Book24
További tartalmakért kövess a közösségi oldalaimon:
Címke: dark romance, erőszak, fogoly, perverziók