Carolyn Oliver hirtelen befejezte a beszédet, kiszáradt száját megnedvesítette egy korty vörösborral. Remek, már azon gondolkodtam, hogy a poharammal ráverek az asztal szélére, és a kezemben maradó csonkot a combomba szúrom. Soha nem tennék ilyet, valamivel azonban le kellett kötnöm magamat, mielőtt sikítani kezdek. Még egy adag ömlengést nem bírnék ki a lakása csodálatos elhelyezkedéséről. […]
Manassé Felértünk arra a szintre, ahol a szobám volt. Átsétáltunk a boltív alatt, majd az alakváltó mellé léptem. Úgy tűnt, a sötétségben is jól látott, mert egyszer sem ütközött a falnak. Kinyitottam előtte az ajtót. Előreengedtem. Az ablaktalan sötét szobában csak két halovány lámpa égett. A nő felmérte a helyiséget: a sarokban lévő matracot,
Előszó: Ennek a történetnek a megírása jó pár évvel ezelőtt kezdődött el. Akkoriban közösen kezdtünk el írni egy regényt a barátnőmmel, Sz. E.-vel… A sztori azóta nagyon megváltozott, ki lett csavarva-facsarva, rengetegszer átírva. Ez egy fontos emlék számomra. Egy emlék arról, hogy már akkor is volt valaki, aki hitt bennem, aki ösztönözni akart…
