Öt évvel később…
Ezel
Suzy szeme egy másodpercre teljesen besárgul, felfedve nekem a róka énjét. Többen is vonaglanak előtte a zenére, mégis rögtön kiszúrtam, és ő is engem. Veszett érzékiséggel megcsavarja a csípőjét, miközben ujját végighúzza a nyakán, és megnyalja neonzöldre rúzsozott száját. A tömeg váratlanul elrejti elölem, a testek egymáshoz passzírozódnak, kitakarva őt.
Avar-fenyves-zöld illatát nehezen szűröm ki az összekeveredő szagokból. Az alkohol a legszúrósabb, mindenhonnan, majdnem mindenkiből az árad, mocsárzöld mámor.
A róka feltűnik a fejek között, felém slisszan.
Kigombolom az ingem felső két gombját, miközben fogva tartom a tekintetét. A szórakozóhelyen beragadt a meleg a rengeteg légkondicionáló ellenére is – izzadt testek, és lihegés töltik meg a teret. A zene bántóan hangosan dübörög, a talpam alatt rezonál a padló.
A róka kacéran felvonja a szemöldökét, majd elindul felém. Túl könnyű. Talán erre is van most a legnagyobb szükségem, egy könnyen megszerezhető és kivitelezhető baszásra. Max két órán át szárította az agyamat, hogy találjunk megoldást a szarvasok elhelyezésével kapcsolatban. Minden lehetőséget átvettünk, a megoldás pedig az lett, hogy tovább terjeszkedünk.
Ami kurva sok munka.
Suzy kecsesen halad el két madár alakváltó között. Nem nehéz felismerni őket: alacsonyak, törékenyek, sötét szemük azonban élesen pásztázza a környezetüket. Kiismerhetetlenek. Bár a Szövetség tagjai, a titkaikat megtartják maguknak.
Suzy merészen megáll előttem, félredönti a fejét. Vörösesszőke haja kócosan hullik a mellére, a száján csintalan, huncut mosoly játszik. Incselkedve teszi ujját az alsó ajkához.
– Rég láttalak. – Németül szól hozzám, hangja halk, a kiváló hallásom ellenére is koncentrálnom kell, hogy megértsem a zenétől.
– Tudod, meló, haverok, hobbik. – Németül válaszolok, miközben elidőzők a mellén: a szűk és rövid felsője… Vagy fehérneműje, épphogy elfedi a mellbimbóját.
Megdörzsölöm az államat, a pár napos borostám szúrja a tenyeremet. Aztán kigombolom az ingem csukló részét, az ujját felgyűröm a könyökömig. Zavar a ruha, feszes, testhez áll, túlságosan rám tapad – viszketek tőle.
– Hobbi – ismétli egy mindentudó, öntelt mosollyal. Közelebb merészkedik, forró lélegzete simogatja a kulcscsontomat.
A vágya rezeg, a bőröm is sistereg tőle, sűrű felhőként fonja körbe. Az alhasamnál berántanak az izmok.
Felnéz a szemembe. Lustán felmorranok magamban: kiszámítható. Hol marad a kihívás?
Az majd a munkában. Abban a kurva sokban, amit felvázoltunk Maxszel.
Új építkezésre lesz szükségünk, ahol a hozzánk csatlakozó százötven szarvas dolgozhat. Jacob, a szóvivőjük akarja áthozni őket Németországba, tartva attól, hogy a farkasok egyszer csak rájuk is lecsapnak északon.
A félelme jogos. A farkasok aljas, sunyi rohadékok.
Mint a kígyók. De őket köti az egyezség, és eszükben sincs balhézni. Mi nem megyünk az ő területükre, ők nem jönnek a miénkre, lehetőleg kétszázméterre elkerüljük egymás érdekeltségeit. Azért jobban örülnék, ha a kontinenst is elhagynák.
– És te, hogy vagy? – dőlök a pultnak. Barni, a hód halad el mögötte. Intek neki. – Egy vizet kérek!
– Mindjá’ – veti oda, meg sem állva.
– Te kérsz valamit? – fordulok vissza Suzyhoz, aki még közelebb jön hozzám, melle minden nagyobb lélegzetvételénél a mellkasomhoz nyomódik.
– Talán – súgja érzékien.
Félmosolyra húzom a számat. Legalább vele nincs sok munkám.
Suzy arcát megvilágítják a piros fények: barna szeme átvált sárgába, ahogy enged némi teret a rókának. Mosolya kiszámíthatatlan-kacér, száját centik választják el az enyémtől.
Kiegyenesedek. Egy kis játék azért belefér a kielégülés előtt…
– Milyen volt a heted? – Barni levágja mellém az üveg vizet. Időm sincs megköszönni, mert már el is húz a pult másik végébe.
Elfintorodik, némileg eltávolodik tőlem, érdektelenül néz a nyüzsgő tömegre.
– Ne is említsd – húzza fel a felső ajkát. – A szüleim szerveztek nekem egy randit, egy másik rókával.
Elmosolyodom. Szülők, és a nagyravágyó terveik. Neki mondjuk legalább vannak szülei.
– Aztán nehogy az érésednél csak úgy átvigyék. – Lecsavarom a vizes üveg kupakját, majd belekortyolok. Felfrissít a hidege, rám is fér. Max pontról-pontra felvázolta, hogyan kell haladnunk, mik a szükséges lépések, hogy a szarvasok két hónap múlva megérkezhessenek.
Egy kurva hosszú listát készített.
Rengeteg idő és energia lesz ezt összehozni.
– Jesszusom! Ne ijesztegess! – borzong meg. – Mindenki rákattant erre a szaporodási hülyeségre. – Füle mögé tűr egy tincset, amitől majdnem elmozdul a mellét takaró ruha… Fehérnemű. Ki tudja, mi a faszom. – A szülők már nem arra hajtanak, hogy a gyerekeik társat találjanak, hanem hogy unokákat szüljenek. Szánalmas!
– Fogyatkozunk – vonom meg a vállam. – Az élettársi kapcsolatnak pedig vannak pozitív oldalai.
– Azzal semmi nem lesz megoldva, hogy a nőkből tenyészkancákat csinálnak, a férfiakból meg tenyészcsődört!
Elvigyorodom, feltűnően végigmérem.
– Ne hasonlítsd magad a lovakhoz, te sokkal formásabb vagy – kacsintok rá.
Halkan fújtat, de arcán újra megjelenik az előbbi kacér mosoly.
– Kösz – forgatja a szemét. – Azért… Lehet, hogy veled kipróbálnám, milyen ez az élettársi kapcsolat. – Éppen meghúzom a hideg italt, kis híján vissza is prüszkölöm.
A hideg italt inkább visszateszem a pultra, mielőtt kiöntöm. A hideg is kiráz a gondolattól. Társ. Élettárs. Köszönöm, inkább maradok magamban. Ezeket a kapcsolódásokat inkább meghagyom másoknak.
– Szerintem engedjük el ezt a gondolatot – mormogom.
– Nem vonz? – szalad a homlokára a szemöldöke. – Te mondtad, hogy vannak pozitív oldalai.
– A társ kapcsolattal szemben. Az élettársi kapcsolatban, ha meghal az egyik fél, ami mostanában elég jellemző, legalább nem viszi magával a másikat. Ebben van a jövő, de attól még inkább kihagyom.
Suzy összeszűkíti a szemét, megrágcsálja az alsó ajkát.
– Pedig remek tenyészcsődör lenne belőled – vigyorodik el.
– Feldobom majd Maxnek az ötletet, hogy vezessük be az élettársi kapcsolatnál a poligámiát – gondolkodok el. – Egy hárem ötlete nem is annyira rossz.
A faszt. Hogy aztán több nővel és gyerekkel kelljen foglalkoznom? A pénzem meglenne hozzá, de egy nő önmagában is túl fárasztó.
– Szerinted egy birtokló ragadozó nő szívesen osztozkodna?
– Ha elég nagy a tét, akkor inkább elfogadja, minthogy semmit ne kapjon, nem? – lépek hozzá közelebb. Most már melle teljesen a mellkasomnak préselődik, a szívverése rajtam dobol, ha erősen fókuszálok, akkor hallom is.
Avar-fenyves-zöld illata körbeleng minket.
Ideje szórakozni.
– Engedjük el a beszélgetést – hajolok a füléhez.
Válasz helyett lassan a mellkasomhoz hajol, és megnyalja a felszabadult bőrfelületet.
Megrándulnak az izmaim, elfúl a lélegzetem. Mindjárt a pultnak fordítom, és itt dugom meg mindenki előtt. Ezért csinálja, imádja, ha durva vagyok vele. A rezgése beterít, a közelünkben álló szarvas felénk is fordul, valamennyit észlel belőle.
– Menjünk! – utasítom, majd megragadom a kezét, és a hátsó rész felé indulok.
Verejtékes testek érnek hozzám, szaguk eltompítja pár másodpercre Suzyét. Az emberek elkeverednek az alakváltók között. Vajon a tudatalattijuk egy része tisztában van vele, hogy milyen lényekkel buliznak együtt? Érzékelik a veszélyt?
Suzy megszorítja a kezem. Mocskos kis dög. Szerintem könnyedén bevállalná, hogy az egyik eldugott sarokban dugjam meg.
Elhaladunk a pult vége mellett, innen látni lehet a pódiumot, ahol egy új DJ mutatkozik ma be. Mark. Markus. Mini? Már fogalmam sincs, mit mondott.
Elérünk a hátsó folyosó ajtajához, megállok, Suzy mellém sorol, vibrál a vágya, a fenyves frissességébe mély, sötét illat keveredik. Torok hangon felmorranok.
Meg fogod kapni, amit annyira akarsz.
Ujjamat a leolvasóra teszem, hallom a hangzavarban, ahogy kattan a zár. Lenyomom a kilincset, előreengedem, majd követem.
A kihalt folyosón tompa fények villannak fel. Elkapom a karját, és a falnak taszítom. Vigyorogva végighúzza a nyelvét a szemfogán.
Megtámaszkodom a feje mellett a falon. Beszívjuk egymás lélegzetét, a sötét illat körbefon, a farkam kőkemény lesz.
Lassan térde ereszkedik előttem, felnéz rám, miközben kigombolja a nadrágomat, és lehúzza a sliccemet. Ujjbegyeivel megérinti a csípőmet, majd előveszi a merevedésemet. Vékony ujjaival rámarkol, majd az aljától a végéig megnyalintja. Felnyög-nyüszít, aztán a meleg, nedves szájába kapja, és szopni kezd.
Összeszorítom a szemem, megborzongom. Ki-be engedi a szájából, aztán a torkáig letolja. Megrándulok, egy sóhaj szakad ki belőlem.
Megszerzem!
Engedem, hogy a karmaim kipattanjanak, a falba eresztem őket, élesen csikorog, ahogy belekarmolok.
Suzy nem kímél, durván markol, lüktetek a kezében, a szájába pedig próbálja befogadni, amennyit csak tud. Szív, pumpál, az alhasamban az izmok durván feszülnek, a farkam megrándul az izgató rabságában.
Váratlanul kienged magából, lenézek rá. Egy nyálcsík köti össze a száját a makkommal. Egy érzéki mozdulattal elkeni az alsó ajkán a hüvelykujjával, ez pedig az önuralmam maradékát is hamuvá égeti.
Dühösen morranok.
Megragadom a felkarját, felrántom a földről, majd szembe fordítom a fallal. Belemarkolok a combjába, és felemelem a lábát. A szoknyája felcsúszik a csípőjére, pucsít, feneke a feszülő farkamnak nyomódik. Nem visel bugyit.
Megragadom magam, majd bevágom neki.
Nedves, szűk forróság fogad. Felnyög, hangja a fülemben visszhangzik. A nyakára hajolok, beszívom a sötét illatot. Lassan kihúzódok belőle, majd tövig felnyársalom. Megremeg, nyöszörög, hangja beleveszik a technóba.
Újra és újra ismétlem, megadással tűri a rohamomat. A falnak préselem, a combját szorítom, karmom felsebzi a bőrét. Belemarkolok a hajába, arcát a falba nyomom, ajka szétnyílik. Tudod kivel szórakozzál… Amikor reszketni kezd, a döféseim nyersebbek lesznek, vadabbak, már egyáltalán nem lassítok.
Felsikkant. Megkarcolom kihegyesedett szemfogammal a nyaka bőrét, anélkül, hogy megjelölném, de már ettől végigsöpör rajta az orgazmus, erősen összerándul a farkam körül. Elengedem magam, a combját markolom, és mélyen belétemetkezek. Szűk puncija kicsikarja belőlem is az élvezetet, a mellkasomból morogva spriccelek belé, lassítás nélkül baszom tovább, minden lökésemmel újabb adagot engedve a puncijába.
Amikor az utórezgései is elmúlnak, és én is megnyugszom, kicsusszanok belőle, majd elpakolom a farkamat.
Hosszan beszívom a levegőt. A szívverésem lassan csillapodik. Megfordul, megigazítja a fehérneműjét, majd lehúzza a szoknyáját. Megnyalja a száját, szeme kielégültségtől és könnyektől csillog.
– Ismered a járást – intek a személyzeti WC-felé.
Rám kacsint, majd remegő lábakkal elindul a legközelebbi ajtóhoz.
A falra nézek, ahol a karmom nyomot hagyott. Nem az első eset, akad már egy jó pár.
Kifújom a levegőt, majd elindulok vissza a terembe. Suzy nem fogja magára venni, hogy nem vártam meg. Megkaptuk, amit akartunk. Vagyis, remélem, még egyszer eszébe nem jut ez az élettársi faszság velem.
Kilépek a nyüzsgésbe. Mandarin-napfény-sárga illata keveredik össze, az előttem álló két madárból jön, Elevin nevetve hajol Markusz nyakába. A férfi átöleli a derekát, magához húzza. A tömegben kezek, karok nyúlnak a magasba.
Halványan kesernyés-szegfűszeg-szürke szag terjeng. Állkapcsom megfeszül. Beletúrok a hajamba, körbenézek, a szag forrását keresem. Testek ugrálnak a zenére.
Elkapom!
Agresszívan felmordulok.
Hagyom, hogy a szemem megváltozzon, a fehérjét eltöltheti a zöld, a pupillám megnyúlhatott, mert az eddigi sötét világos lesz. Sokkal élesebbek lesznek a színek, és sokkal távolabb látok, a hangok felerősödnek, dobolnak a dobhártyámon.
Beszívom a levegőt, keserű-szegfű, szürke. Mi a francokat keres itt egy vipera?
Egy kopasz alak siklik el a fal mellett. Kurva gyorsan mozog. Utána vetem magam, a szívem feldobol a mellkasomban.
Ophius embere.
Mi a faszt képzel az a seggfej?
Az ajtó felé iramodik, néha feltűnik a kopasz feje az összeolvadó tömegben. Félre se kell löknöm az alakváltókat, megéreznek maguk mellett, és rögtön elállnak az utamból.
Elvesztem szem elől a rohadékot, mire kiérek a klubból. Azonnal visszaváltom a szememet. Nem találom az emberekkel megtelt utcán, és a szaga is teljesen eltompult. A két párduc, Ivan és Raffael, akik éppen egy csaj személyijét ellenőrzik, összevont szemöldökkel lesnek rám.
Elnyomok egy ingerült mordulást. A két férfi mellé állok. Az előttük álldogáló csaj csoport érdeklődve vizslat minket, míg Raffael nem int nekik, hogy bemehetnek.
Az a büdös paraszt megszegte az egyezségünket. Hogy rágnák ki patkányok a belét!
Ezért megfizet.
A folytatás egyelőre csak a Facebook csoportomban elérhető: Élvezd az érzéki feszültséget!
címke: urban fantasy, romantikus erotikus, alakváltók