Victoria
Az öltözőben ültem, és a rózsaszín tüllszoknyám szélét gyűrögettem. Ez volt a kedvencem, a lyukak ellenére is, amelyek szétszabdalták az anyagot. A két óvónő nem messze tőlem az ajtóban susmorgott, néha-néha morcosan felém pillantottak.
– Még mindig nincs itt – mondta Miss Avery.
– Nem értem, miért nem képes időben jönni – válaszolta Miss Ella.
Az anyukám megint késett. Nem emeltem fel a fejemet, nem akartam a vádló tekintetükkel találkozni. Már a kinti cipőmet viseltem, a tornacsukának kiszakadt az eleje, kilátszott a rózsaszín zoknim, az aljára pedig sár tapadt.
Csöngettek. Azonnal felpattantam a padról, és az óvónők között az ajtóhoz szaladtam. Kinyílt, apa állt benne.
– Jó, tudom, késtem, bocs – vetette oda a két nőnek.
Megnyaltam az ajkamat, a ruhám ujját kezdtem gyűrögetni, aztán az egyik kifoszlott cérnaszálat húzogattam. Mi lehet anyával?
– Készen vagy, kismag?
Biccentettem, amitől a barna hajam az arcomba hullott.
– Máskor érkezzenek időben! Nincs több lehetőségük. Ha megint késnek, értesíteni fogjuk…
A mondat másik felét már nem hallottam, apa megfogta a vállam, és maga után húzott, kifelé a szobából. Füst- és növényszag áradt a ruháiból. Az üres folyosón visszhangzottak a lépéseink, sietősen kellett kapkodnom a lábaimat, hogy ne maradjak le.
A nadrágja szokás szerint lógott rajta, csak egy szegecses öv tartotta meg a fenekén. Alsója kilógott, a bő pólója nem fedte el. Ez akár vicces is lehetne.
– Hol van anyu?
Lenézett rám, vörös erekkel körbefont barna írisze tompán fénylett.
– Elment.
– Vásárolni? – Csak a boltba mehetett. Máshova nem szokott eljárni.
– Ja, a vegyesbe.
– Mikor jön vissza?
A nadrágja zsebébe süllyesztette a kezeit, lehajtott fejjel ballagott mellettem. Baljóslatú érzés telepedett meg bennem: a gyomromból indult ki, ahonnan szétterjedt, és egyre szűkösebbé vált a bőröm.
– Nem tudom.
Széttört. A bennem keringő valami széttört. Elszorult a torkom, a szememet könnyek mardosták. Tudtam, hogy soha többé nem fogom látni anyát. A világ meghasadt, és bár követtem tovább az apukámat, ezek már nem az én lábaim voltak, és nem is az én karom himbálózott a testem mellett.
Elhomályosult a világ, a szám lefelé görbült.
– Ne! Tudod, hogy utálom, ha sírsz! – szisszent fel apu.
– Tudom, bocsánat – szipogtam. Letöröltem a könnyeket, azonban nem tudtam abbahagyni a bőgést, bármennyire szerettem volna.
A kedvenc, pónis ruhám felső része nedves lett, és a bőrömhöz tapadt.
Apa kitárta előttem a súlyos kaput, kiértünk a friss levegőre. Arcomat melegítette a napfény, én mégis dideregtem.
Apa elővett a zsebéből egy tekert cigit, olyat, aminek furcsa, édeskés szaga van. Meggyújtotta, hosszan beleszívott, majd rám nézett.
– Valahogy csak lesz, kismag.
Axe kitárta a kocsi ajtaját. Akár egy hegy magasodott előttem, kiismerhetetlen pillantását végigfuttatta rajtam. Pár fekete tincse kérlelhetetlenül előrehullott, még veszélyesebbé téve a tekintetét. Egy gonosz mosoly jelent meg az arcán.
Nyers és letaglózó az a kemény elegancia, ami belőle áradt. Minden porcikája masszív izom, lábain feszül a sötét farmer, és képes lenne egy embert puszta kézzel összetörni. De én már azt is tudtam, hogy gyengéden is képes ölelni. Értem képes volt rá.
Vagyis a kitalált személyiségemért, Annáért.
Kiszálltam, bár a térdeim kis híján összekoccantak, küzdenem kellett az egyensúlyomért a tűsarkú csizmámban. A fogvatartóm feltűrte az inge ujját a könyökéig, a szokásos izgalmas füstösalma-illat lengte körbe, amit a legszívesebben kiharaptam volna belőle. Ő fogja meghatározni ezután az életem minden másodpercét.
Elvesztettem. Mindent elveszítettem. A bárokat, az embereimet, a kapcsolataimat. Annyira régóta küzdöttem ezekért! Az enyém lehetett volna az egész világ, ehelyett semmim sem maradt.
És ha ez nem lenne elég, Axe bosszút akart rajtam állni.
Egyértelműen nem viselte jól, hogy Anna szerepében tündökölve átvertem.
Egy villa magasodott előttünk, a hold megvilágította az alakját, a teraszán kőből emelt korlát futott körbe, a közepén pedig fekete kövekből készített tartóban tűz ropogott. Elszorult a torkom, elszorult a szívem, és meg is szédültem.
Ralph elcserélt. Odaadott a Villagersért a férfinek. Fel kellett volna robbantanom azt a szórakozóhelyet! Nincs, akire számíthatnék. Rosszul taktikáztam. Vagyis nem, hiszen éppen Ralph elárulására készültem, csak egy óra kellett volna, hogy megöljék, és átvehessem a helyét. Tudtam, hogy rezeg alattam a léc, de arra nem számítottam, hogy már valójában eltört, és egy mély szakadékba zuhanok.
Axe elindult. Egy lépés, kettő… követtem. Kihúztam magamat, a fejemet felszegtem. Megerőszakol? Odaad az embereinek? Mindannyian átmennek rajtam, aztán meg elvágja a torkomat?
A szívem dobogása kihagyott egy ütemet.
Felléptem az első lépcsőfokra. A tűsarkam csikorgott a kő egyenetlen felszínén. A villa épületén reflektorok kapcsoltak fel, bevilágítottak a korlát csavart mintájú oszlopait.
A gyomrom csomóba ugrott. Bosszút akar…
Előbb kellett volna cselekednem. Ha már akkor elfogadom Nicholas ajánlatát, amikor eljött a sztripperbárba, akkor most nem lennék itt. Akkor, ha jól kevertem volna a lapjaimat, már én ülnék Ralph helyén.
A férfi széles válla súrolta az enyémet. Szorosan mellettem sétált, mintha attól tartana, hogy meneküléssel próbálkoznék.
Felértünk a teraszra. Az idő lelassult. A máglyából a lángnyelvek az ég felé nyaltak. Megcsapott a forróságuk, ahogy kikerültük őket a bejárathoz tartva. De akármilyen meleg is volt, dideregtem. A csontomig hatolt a bizonytalanság dermesztő árnya.
Mit csináljak? Elcsábítsam Axe-ot? Megpróbáljam? Akármilyen könnyen is benyelte az Annás sztorit, egyáltalán nem ostoba. Még egy esélyt nem fog nekem adni arra, hogy átbaszhassam.
Elő kéne adnom, hogy mindent sajnálok, szánom-bánom a tettemet, és inkább csináljuk ki ketten Ralphot? Ha előadnám, hogy van egy gyerekem, a főnök pedig azzal zsarol, benyelné?
Nem az igazság számít, hanem a tálalás.
Sötétség bújt meg az üvegajtó mögött. Ahogy közelebb értünk hozzá, halkan surranva kinyílt előttünk. Beléptem az oroszlán barlangjába, és az egyetlen fegyverem ellene a nőiességem… Elcsábíthatnám. Meg kell tennem. Ha elég szófogadó vagyok, teljesítem minden kívánságát, akkor egyszer csak lehetőségem lesz megszökni.
Nem hagyná.
Ott a bárban le kellett volna csapnom Nicholas ajánlatára.
Éreztem Axe perzselő pillantását magamon. Átléptem a küszöböt.
Előadhatnám a szerencsétlen csajt, akit Ralph fenyegetett és kihasznált. Esetleg valami olyasmit is bedobhatnék, hogy rászoktatott a drogokra. Aztán felcsinált, a gyerekkel zsarol, akit mindennél jobban szeretek. Vagy van egy testvérem, akit megölne, ha nem tenném azt, amit mond.
Az előtérből halk csobogás hallatszódott. A közepén egy szökőkút spriccelt, ennek a burkolatát is fekete kőből készítették.
Axe megállt mögöttem, a füstös illata körbeölelte, magával akart rántani. Éreztem a belőle áradó vad hőt. Ennek ellenére libabőrös lettem, a zihálásom felerősödött.
Mit akar? Azonnal nekem fog esni? Levágja az ujjaimat? Megver?
– Felfelé – szólalt meg most először azóta, hogy beszálltam az autójába.
Előretekintettem: fekete függőlépcső vezetett az emeletre. Lábaim gyökeret vertek, erőszakkal kényszerítettem őket a mozgásra. Egyik láb a másik láb elé. A csendben kalapácsként kopogott a csizmám vékony sarka.
Felkapcsoltak a lámpák, átszakítva a rabul ejtő félhomályt. A ház ragyogott a tisztaságtól, rend és fegyelem uralkodott minden négyzetcentin.
Rásimítottam a kezem a korlát hideg fémjére, a szívem összeszorult.
Itt fogok megdögleni! A terveim összedőltek. Az a rohadék Ralph nyert. Nem hagyhatom nyerni! Vajon él-e még? Vagy megjelent a Vörös Ékkő előtt, és Nicholas emberei lelőtték?
Nem, nem ment el. Én szerveztem oda a találkozót, minek jelent volna meg, ha tudta, hogy engem előtte elkap Axe? A francba! Ha kaptam volna még egy órát, akkor minden másképpen alakul!
És azt vajon megtudta, hogy mit szerveztem ellene?
Ki kell szabadulnom! Megölnöm! De inkább szúrom le magamat a csizmám sarkával, mint hogy engedelmes szolgája legyek Axe-nak. Ha belehalok, se vagyok hajlandó behódolni!
Talán, ha megpróbálnám előadni neki, hogy egy áldozat vagyok… Azonnal átlátna rajtam. Még egyszer nem tudom bekajáltatni.
Az egyetlen esélyem, hogy… Talán jobban akar engem, mint bármi mást.
Megrendelhető:
Book Dreams
Líra
Libri
Book24
További tartalmakért kövess a közösségi oldalaimon:
Címke: dark romance, fogoly, erőszak, perverziók