Victoria Színház az egész világ, és színész benne minden ember – idéztem fel a híres szöveget. Az írójára nem emlékeztem, ez a mondat viszont nagyon illett a mostani helyzetemhez. A mellékutca tökéletes hátteret biztosított az előadásomhoz: az elmúlt fél órában egy kósza lélek sem haladt át rajta, fényt pedig csak a parkolóban gubbasztó lámpa adott. […]
Victoria Zörögtek az evőeszközök, emberek duruzsoltak körülöttünk. A pincér felszolgálta az ételeinket: tésztát rendeltem, míg a férfi kacsát. A tányér egy gyönyörű festmény is lehetett volna: a rubinvörös szósz elütött a sárga, vaskos szálaktól, a rajta lévő, darabos fűszerek pedig mélyítették az összhatást. Axe inge meg-megfeszült a karján, ahogy elegáns mozdulatokkal felszeletelte a kacsahúst a
Negyedik A fiatal fiú ujjai közé feszültek az aranyszín, durva sörtéjű szálak, keményen markolta a vágtató ló sörényét. Arcát a szél cirógatta, szőke tincsei rakoncátlanul úsztak mögötte. Elszántan fürkészte a természet által beburkolt utat, amelyről a törzs öregjei azt mesélték, a régi időkben autók gurultak rajta, gyorsabban, mint száz ló. Hajnal patái doboltak az agyagos
Carolyn Egész életemben fontosnak tartottam a pontosságot. Zavart, ha elkéstem, tiszteletlenségnek tartottam a másikkal szemben. A Grace Hotelnél pontosan nyolc óra előtt öt perccel szálltam ki a taxiból, de inkább kint álldogáltam még tizenöt percet. Először pulcsiban és farmerben akartam eljönni, de végül egy nagyon szűkre szabott ruhánál maradtam. A fekete vékony anyagot a V-alakú
Carolyn Nagyon kreatívan tudtam káromkodni, mindig is büszkeséggel gondoltam erre a többpontos skillemre. Szókincsemnek ezen területét alaposan át is vettem, míg elhagytam a hotelt – szigorúan csak magamban, nyíltan soha egy csúnya szó sem hagyja el a számat. Idegesítő faszfej, kék szemekkel, kiszőkített hajjal, elég… szép külalakkal. Magamban így fogalmaztam a dögös testét illetően, távol
William Dübörgő 160bpm ütemek töltötték be az edzőtermet. A falak ugyan még nem reszkettek tőle, azonban én igen. Tarkómról izzadság csorgott a felsőtestemre, némileg lehűtve. Keményen rámarkoltam a kormányra, az előttem lévő képernyőn egy lassan emelkedő, hegyre tartó út jelent meg. Egy kósza szőke tincs eltakarta a kilátást, de nem vettem a fáradtságot, hogy kisöpörjem
Carolyn Oliver hirtelen befejezte a beszédet, kiszáradt száját megnedvesítette egy korty vörösborral. Remek, már azon gondolkodtam, hogy a poharammal ráverek az asztal szélére, és a kezemben maradó csonkot a combomba szúrom. Soha nem tennék ilyet, valamivel azonban le kellett kötnöm magamat, mielőtt sikítani kezdek. Még egy adag ömlengést nem bírnék ki a lakása csodálatos elhelyezkedéséről.
Manassé Felértünk arra a szintre, ahol a szobám volt. Átsétáltunk a boltív alatt, majd az alakváltó mellé léptem. Úgy tűnt, a sötétségben is jól látott, mert egyszer sem ütközött a falnak. Kinyitottam előtte az ajtót. Előreengedtem. Az ablaktalan sötét szobában csak két halovány lámpa égett. A nő felmérte a helyiséget: a sarokban lévő matracot,
Előszó: Ennek a történetnek a megírása jó pár évvel ezelőtt kezdődött el. Akkoriban közösen kezdtünk el írni egy regényt a barátnőmmel, Sz. E.-vel… A sztori azóta nagyon megváltozott, ki lett csavarva-facsarva, rengetegszer átírva. Ez egy fontos emlék számomra. Egy emlék arról, hogy már akkor is volt valaki, aki hitt bennem, aki ösztönözni akart…
