Manassé
Felértünk arra a szintre, ahol a szobám volt. Átsétáltunk a boltív alatt, majd az alakváltó mellé léptem. Úgy tűnt, a sötétségben is jól látott, mert egyszer sem ütközött a falnak.
Kinyitottam előtte az ajtót. Előreengedtem.
Az ablaktalan sötét szobában csak két halovány lámpa égett. A nő felmérte a helyiséget: a sarokban lévő matracot, amit bevetettem a pokróccal, a három lábú széket a fal mellett és az egyszerű faszekrényt. A száját grimaszra húzta.
Ő nem idevaló. Kilógott a berendezések közül, aranybarna bőre ragyogott, a mozdulatai tele voltak élettel… hosszú haja söpörte a vállát, ahogy jobbra-balra forgatta a fejét.
Megszerezhetném. Ott a matrac, amiben az előbb olyan csapzottan ébredtem. Az emléktől megrándult a péniszem. Az énem egy sötét, ez eddig ismeretlen része azt remélte, a fürdés után eljátsszuk az álmomat.
Egy cynet nem remél.
Ezerkétszáz…
A farkas átsétált a fürdőszobába, a következő másodpercben pedig már dobálta is le magáról a ruháit. Követtem, miközben a kiszámíthatatlanul csapongó gondolataimat próbáltam rendezni. Az agyam zúgott: bár mindig helyzeteken és megoldásokon pörög, most ismét lezárt.
Talán ezerkétszázhatvanhat.
A pillanat életre kelt, amint nekem háttal beállt a fülkébe és megengedte a csapot. A csövek felhördültek, reszkettek a falba, először cseppek jelentek meg, aztán rázúdult a víz. Haja a hátához tapadt, tincsei leértek vékony derekáig, felhívva a figyelmemet a karcsú testrészre.
Álmomban már nem volt időm megszorítani…
Talán ezerháromszáz.
Szembefordult velem, kezével átsimított telt mellén, le a hasán, a lábai titkos közéhez. Sötétzöld szemével kutakodva fürkészett, úgy analizált, ahogy egy cynet szokta az embereket. Bizsergett a tenyerem, mozdulni akartam, mégis egy helyben maradtam. Az ösztön dolgozott bennem, pattanásig feszültem, felidéztem mennyire puha a bőre, mennyire forró, lágy és hívogató.
Be akartam szívni az illatát, hátha megszabadít az orromba megtelepedett iszonyatos szagtól.
Megdörzsöltem az alsó ajkam – a bőrkesztyű hidegsége sem csillapította a szám égő forróságát.
A nő kihívóan hátradőlt a csempének, az elé zúduló vízcseppek elmosták a körvonalait, de igazából még így is túl jól láttam.
A maradék józanságom keményen harcolt: távoznom kéne a fürdőből, és a másik szobában megvárni a farkast. Elmenni, nem nézni rá többet, csak a szemét figyelni. Vagy levetkőzhetnék és be is állhatnák mellé, hogy a testünk összekapcsolódjon. Bőr a bőrhöz, hús a húshoz, száj a szájhoz… a látóteremben fekete pontok jelentek meg. Még soha nem tapasztaltam hasonlót.
Egyre jobban ziháltam, ahogy az alakváltó kalandozó ujjait pásztáztam. A gyenge lámpafényben a vízcseppek felcsillantak a bőrén, életre kelt látomássá vált. Az én ujjaim is lehetnének… elég volt!
Egy repedés, kettő, három, négy, öt…
– Jöjjön ki! – utasítottam furcsa rekedtséggel a hangomban.
Lehajtotta a fejét, a száját pedig megint egy ravaszkás mosolyra húzta.
– Vagy gyere te be, Manassé – búgta sötét csábítással. – Nem szeretnéd megtapasztalni, milyen az, amiért most minden porcikád lángol?
Mélyen beszívtam a levegőt, égette a tüdőmet.
– Hogyan csinálta ezt? És hogyan lehet megszabadulni tőle?
– Most komolyan? – vizsgált úgy, mintha ostobának tartana. Ellépett a faltól, lezárta a zuhanyt, majd kicsavarta a haját. – Fogd már fel, nem csináltam semmit!
Kilépett a párás fülkéből, és miután nem mozdultam el a helyemről, így alig húsz centi távolság lett kettőnk között.
Veszélyesen kevés.
– Végighazudták az eddigi életedet. Elhitették veled, hogy nem vagy más, mint egy érzéketlen gép – nézett fel rám. – És most, valamiért, én sem tudom miért, az emberi részed felébredt. Vagy legalábbis a legalapabb részed – tekintett le pimaszul az ágyékomra.
– Megegyeztünk. Ez nem válasz.
Még közelebb lépett.
– Te is tudod, hogy igazat mondok. Láttad rajtam, amikor hazudtam. De tudod mit? Elárulok egy titkot – lábujjhegyre állt, a fülemhez hajolt, beszívtam a belőle áradó szappan illatot, ami összekeveredett a természetes aromájával –, én a helyedben kihasználnám az alkalmat. A szex jó dolog. – Nedves nyelve hegyével megérintette a fülemet.
A látóteremben lévő sötét foltok száma a kétszeresére növekedett. Az agyamban lévő zakatolás hangosabbá vált az olajkút hangjától. Meg akartam ragadni, a falnak lökni és elmerülni benne, ugyanúgy, mint az álmomba. Elvenni azt, amit kínál.
Elrántottam a fejem, a bennem keringő nyughatatlan energiától megpattantak az izmaim. A kettős érzések felzubogtak, ahogy az előbb a csövekben a víz, melyek hangosan rázkódtak a téglában: egyszerre akartam az lenni, aki régen, és akartam az lenni, aki szexszel a nővel.
Elhagytam a helyiséget, újra nem-et mondva, annak ellenére, hogy ez fizikai fájdalmat okozott.