Ezel Ahogy kiérek a teraszra, leveszem a sortomat, és kihagyva a lépcsőket, a földre ugrom. Fájdalom-boldogság, forróság és hideg csapnak össze bennem, hogy mire leérek, mancsokra érkezzek. Gyötrődik. Nem engedi, hogy segítsek neki. Rohadtul idegesítő. Nem bírom nézni, ahogy szenved, ahogy összegörnyed a kíntól, és nem bírom hallgatni a nyögését és a sírását. Főleg úgy […]
10. 1. A szívem hevesen ver. Szabadság, a ló alattam, eszeveszett ütemet diktál. Fél évet pihentetett a legutóbbi hajsza óta. Mit akarnak még tőlem? Miért számít nekik egy fattyú? Erik utolsó csepp vére… Magamhoz szorítom Sorent, nem ért semmit. Megint magamra kötöttem, mint régen, de most már belém tud csimpaszkodni, szorítja a felsőmet, és szipog.
9. 1. Erik meghalt. Ez a mondat dübörög két órája a fejemben. Magamhoz szorítom Sorent a bal kezemmel, felkötöttem a mellkasomra, de egy másodpercre sem akarom elengedni. Csak ő maradt nekem. Erősen markolom a ló kantárját, vad vágtában rohanunk, hogy minél messzebb kerüljünk az uradalomtól. Könnyek marják a szememet, de nem bírok sírni. Most nem
8. 1. Tőle függök. Hamarosan pedig elutazik, és lehet, nem tér vissza. A többi harcostársával belemerülnek a gyakorlásba, a napfény megfesti a bőrét, izzadságcsepp csurog le a hátán. Fahusángokkal támadnak egymásra, a fegyverek csattognak, belevegyülnek a többiek kurjongatásába. Miután az ellenfelének kirúgja a lábát, és az a földre kerül, a többiek üvöltve gratulálnak neki –
7. 1. Ráz a hideg, összekoccanak a fogaim, izzadság terít be. Magamhoz szorítom a durva szövésű takarót, bántóan súrolja az arcomat. Hajnalban jöttem át az alvó helyünkre, Erik elengedett, majd elment megkeresni Olét. Körbejárt már a hír, hogy kihívta. Este lesz a küzdelem. Este van már? Egész nap nem bírtam kikelni az ágyból, szerencsére, mindenki
6. 1. Erik tekintete akár a páncél. Rideg. Megtörhetetlen. Lustán pislant egyet, a fejét lehajtja. Akár egy vad istenség úgy áll előttem, és én nem bírom el a pillantását, lehajtom a fejemet, erősebben karolom át magamat, elrejtve előle a mellemet. – Beszélj! – Egyszerű, de annál durvább szó, amitől megremeg a gyomrom. Nehezen tudom csak
5. 1. Engem kéretett a fürdőjéhez. Összeszorítom a fogsoromat, ahogy a szobája felé haladok. Egy hete ment el, és reggel érkezett vissza. Azóta minden mozdulatából sütött a düh. Edzett a harcostársaival, kőkeményen, csapásai, akár egy sziklát is szétzúznának. Megállok az ajtaja előtt. Felemelem a kezemet, hogy bekopogjak, de a hátamba fájdalom hasít. Az első esténk
4. 1. Nyelnem kell a látványától. A gyertyafény sejtelmes árnyékokat fest az erős mellkasára, a bordáin megfeszülnek az izmok, amikor az ingét a földre hajítja. Hatalmas. A karja bikaerős, a két kezemmel sem érném át, fegyverek forgatásához szokott, és harcmezőkön edzette magát. Hány ember életét vehette már el? A kegyeit kell keresnem. De ez mit
3. 1. Lehajtom a fejemet. A langymeleg szobában is rám tapad a ruhám, izzad a tarkóm. Erik a falnál áll, a tekintete lyukat éget belém. Nem merek felnézni. A gyomrom összeugrik az idegességtől. Már vagy két hét telt el a szökésem óta, de azóta se hívatott egyszer sem magához. Figyelt. Viszont nem közelített meg. De
Kizárólag 18 éven felülieknek! Lidérc Gyönyörűen áll neked az aranykalitka. Megragadod a rácsokat, összepréseled a meztelen melledet, mintha felkínálnád nekem egy harapásra. Megdörzsölöm az ujjammal a számat. Már érzem is rajta a fenséges ízedet. Felszínesen, nehezen veszed a levegőt, az ajkad reszket. A félelmedtől fájdalmasan kemény leszek. Pár órája vagy a kalitkában, nem tudsz sem
