1. Soren Hosszú, szőke haja a derekáig ér, a pillantása olyan hideg és kegyetlen, hogy azt még az apám is megirigyelné. Igazi hercegnő, lenézéssel tekint végig az embereken, a lehajtott fejű szolgák egy pillantást sem érdemelnek tőle. A ruhája vörös bársony, tele drágakövekkel, szikráznak a napsütésben. A füzűtől ráolvad karcsú derekára, kiemeli a mellét. Nem […]
10. 1. A szívem hevesen ver. Szabadság, a ló alattam, eszeveszett ütemet diktál. Fél évet pihentetett a legutóbbi hajsza óta. Mit akarnak még tőlem? Miért számít nekik egy fattyú? Erik utolsó csepp vére… Magamhoz szorítom Sorent, nem ért semmit. Megint magamra kötöttem, mint régen, de most már belém tud csimpaszkodni, szorítja a felsőmet, és szipog.
9. 1. Erik meghalt. Ez a mondat dübörög két órája a fejemben. Magamhoz szorítom Sorent a bal kezemmel, felkötöttem a mellkasomra, de egy másodpercre sem akarom elengedni. Csak ő maradt nekem. Erősen markolom a ló kantárját, vad vágtában rohanunk, hogy minél messzebb kerüljünk az uradalomtól. Könnyek marják a szememet, de nem bírok sírni. Most nem
8. 1. Tőle függök. Hamarosan pedig elutazik, és lehet, nem tér vissza. A többi harcostársával belemerülnek a gyakorlásba, a napfény megfesti a bőrét, izzadságcsepp csurog le a hátán. Fahusángokkal támadnak egymásra, a fegyverek csattognak, belevegyülnek a többiek kurjongatásába. Miután az ellenfelének kirúgja a lábát, és az a földre kerül, a többiek üvöltve gratulálnak neki –
7. 1. Ráz a hideg, összekoccanak a fogaim, izzadság terít be. Magamhoz szorítom a durva szövésű takarót, bántóan súrolja az arcomat. Hajnalban jöttem át az alvó helyünkre, Erik elengedett, majd elment megkeresni Olét. Körbejárt már a hír, hogy kihívta. Este lesz a küzdelem. Este van már? Egész nap nem bírtam kikelni az ágyból, szerencsére, mindenki
6. 1. Erik tekintete akár a páncél. Rideg. Megtörhetetlen. Lustán pislant egyet, a fejét lehajtja. Akár egy vad istenség úgy áll előttem, és én nem bírom el a pillantását, lehajtom a fejemet, erősebben karolom át magamat, elrejtve előle a mellemet. – Beszélj! – Egyszerű, de annál durvább szó, amitől megremeg a gyomrom. Nehezen tudom csak
5. 1. Engem kéretett a fürdőjéhez. Összeszorítom a fogsoromat, ahogy a szobája felé haladok. Egy hete ment el, és reggel érkezett vissza. Azóta minden mozdulatából sütött a düh. Edzett a harcostársaival, kőkeményen, csapásai, akár egy sziklát is szétzúznának. Megállok az ajtaja előtt. Felemelem a kezemet, hogy bekopogjak, de a hátamba fájdalom hasít. Az első esténk
4. 1. Nyelnem kell a látványától. A gyertyafény sejtelmes árnyékokat fest az erős mellkasára, a bordáin megfeszülnek az izmok, amikor az ingét a földre hajítja. Hatalmas. A karja bikaerős, a két kezemmel sem érném át, fegyverek forgatásához szokott, és harcmezőkön edzette magát. Hány ember életét vehette már el? A kegyeit kell keresnem. De ez mit
3. 1. Lehajtom a fejemet. A langymeleg szobában is rám tapad a ruhám, izzad a tarkóm. Erik a falnál áll, a tekintete lyukat éget belém. Nem merek felnézni. A gyomrom összeugrik az idegességtől. Már vagy két hét telt el a szökésem óta, de azóta se hívatott egyszer sem magához. Figyelt. Viszont nem közelített meg. De
Öt évvel később… Ezel Suzy szeme egy másodpercre teljesen besárgul, felfedve nekem a rókaénjét. Többen is vonaglanak előtte a zenére, mégis rögtön kiszúrom a bárban, és ő is engem. Veszett érzékiséggel megcsavarja a csípőjét, miközben ujját végighúzza a nyakán, és megnyalja neonzöldre rúzsozott száját. A tömeg váratlanul elrejti előlem, a testek egymáshoz passzírozódnak, kitakarva őt.
