Kiliána A cellában hideg van, a bundám sem véd meg tőle. A csontomig hatol, megrázkódom, összébb húzom magam. Kábultan nyitom fel a szemem: szürke fal körülöttem, fémrácsok előttem, azokon túl, a lépcsőnél, egy tompa fényű lámpa ad csak némi világosságot. Kótyagos fejjel tápászkodom fel a mancsaimra. Miután megérkeztünk, kipakoltak minket a hajóból egy kihalt partszakaszra, […]
Beraktam a kulcsot a zárba, és elfordítottam. Axe „barátja” legalább képes volt elvégezni a munkáját, és normálisan megcsinálta a zárat, miután feltörte. Ja, hát, az én emberemnek annyi esze sincs, hogy egy utasítást betartson. Tökön fogom rúgni, amikor megint látom. Beléptem a szobába. Orchidea illat fogadott. Még ez a szerencsétlen növény is tudja, hogy mi
William A találkozás úgy megrázott, mint az ipari áram. Bementem egy terembe, és ott ült a rémálmom, Carolyn. Lebarnult az itteni napsütéstől, amit remekül kiemelt a fehér blúza. Mohazöld szeme ragyogott, haját egészen rövidre vágatta, a válláig sem ért. Kegyetlenül szexin állt neki. Magabiztosnak, erősnek látszott, olyannak, aki tisztában van azzal, hogy mit akar, és
Carolyn Hamarosan itt lesz. Az asztal két falapját kék gyanta tartotta össze középen, mintha egy folyó szelné ketté a hatalmas, nehéz bútort. Aprólékos megmunkálással alakították ki a medret, néhány kavicsot is szórtak bele, amire aztán ráengedték a tiszta, kék színnel ragyogó anyagot. Ujjaimat végighúztam a sima felületen. A fa sötétbarna árnyalata melegséget sugárzott, de valójában
Ezel Izmaim megfeszültek, majd ellazultak, ahogy előretörtem a fák közül. Bundámba belekapott a szél, talpam belesüllyedt a sáros földbe. Orromat ellepte a tömény, titokzatos sárga-törékeny virágillat, nem tudtam megszabadulni tőle, bármennyire akartam. Az éjszaka üde sötétsége sem segített, a fenyőkből szúrós-kéreg illat áradt, elvegyült a friss záporéval, de ez sem nyomta el az orgonát, sőt,
