Hurrikán után – 2. fejezet

hurrikan utan, romantikus regény, érzéki, feszültség, érzéki feszültség, erotikus regény

William

A találkozás úgy megrázott, mint az ipari áram. Bementem egy terembe, és ott ült a rémálmom, Carolyn. Lebarnult az itteni napsütéstől, amit remekül kiemelt a fehér blúza. Mohazöld szeme ragyogott, haját egészen rövidre vágatta, a válláig sem ért. Kegyetlenül szexin állt neki. Magabiztosnak, erősnek látszott, olyannak, aki tisztában van azzal, hogy mit akar, és meg is szerzi.

Mint egy barom a vágóhíd előtt, álltam és néztem. Először azt hittem, káprázik a szemem. A világ megállt. Nem hallottam, nem láttam mást, csak az átkozott Bestiát. Majdnem két év telt el azóta, hogy elköszöntem tőle a hotelszobában. A régi érzések mellkason vágtak, a gyomrom összezsugorodott, a fájdalom megdermesztett.

Annyiszor elképzeltem, hogy újra találkozunk. Egy időben fel akartam keresni, többször is foglaltam repülőjegyet Londonba, de végül soha nem szálltam fel. Számonkérhettem volna, hogy miért tette azt, amit. Csakhogy semmi értelme nem lett volna, mert pontosan tudtam, miért tette: a pénzért.

Azt is elképzeltem, hogy ő keres fel, bocsánatot kér, vagy kitalál valami hihető magyarázatot a történtekre. Könyörög, hogy kezdjük újra.

Nincs olyan magyarázat, amiért meg tudnék neki bocsájtani. De akkor is elképzeltem, hogy újra itt van velem, elképzeltem, hogy mellettem fekszik reggelente, a mellkasomat cirógatja, puha ajka az enyémet keresi.

Egy lüktető fájó seb maradt.

Kinyitottam a hűtő ajtaját: narancs- és paradicsomlé várt, meg pár üveg sör. Kinyúltam a narancsléért… majd kivettem egy sört. Nyitóval felpattintottam a tetejét, halkan szisszent. Kisétáltam vele a teraszra, ahol Maltazár várt, száját kitárva lihegett.

Megsimogattam szálkás szőrét, majd leheveredtem az egyik féldöntöttre állított nyugágyra. A kemény matrac kényelmesen megtartott, a terasz teteje pedig megóvott a perzselő sugaraktól.

A sors furcsa fintora, hogy miután Ani átnézett vagy száz forgatókönyvet, együtt pedig megnéztünk vagy húszat, pont ennél a filmnél éreztem azt, hogy meg akarom csinálni. Mintha James szerepét egyenesen rám szabták volna. Egy sötét pszichothriller, ami az alkotói lét kettősségét ábrázolja. Nehéz szerep. Kezdőfilmnek? Kurva nehéz. Ezzel bizonyíthatnám, hogy nemcsak énekesnek, hanem színésznek is kiváló vagyok.

Belekortyoltam a jéghideg italba, pár másodpercig a számban tartottam a kesernyés folyadékot, mielőtt lenyeltem. A kutya felkelt, hozzám sétált, orrával megböködte a karomat.

Kimenekítettem a másik oldalamra a sört, és leraktam a földre. A követelőző ír farkaskutya fejére engedtem a tenyerem, miközben a medence vizének hullámzását figyeltem a simogató szellőben.

Az első film, amit akarok, és pont ő a producer. Úgy vizslatott, mintha eddig soha nem látott volna. Mintha soha semmi közünk nem lett volna egymáshoz. Mintha mindent elfelejtett volna. Mintha nem árult volna el.

Átkozott némber. És volt pofája ott várni a teremben! Mit képzelt? Hogy a nyakába ugrok, és rögtön beleegyezek a forgatásba vele? Kapni fogok az alkalmon, hogy megint a közelében lehetek?

Minden személyes dolgomat, amit neki mondtam el, kiposztolta a csőcseléknek. Azt is, hogy Zakery börtönben ült.

Fogaim közé szívtam az alsó ajkam, ujjaim elvesztek a durva sörtéjű bundában.

Megint meghúztam a sört, mire Maltazár felkapta a fejét, és a kapu irányába fordult, a fülét hegyezte. Felugatott és elszaladt. Zakery érkezett meg, rájöttem az ugatás ritmusából.

Nem mozdultam. Régebben adtam neki egy kulcsot a házhoz.

A forródrót gyorsan működött: fél órája köszöntem el az asszisztensemtől.

Pár perc múlva feltűnt a ház sarkában, kezében a bukósisakja lógott, Maltazár pedig folyamatosan próbálta a hasához simítani a fejét. Védőruhát szokás szerint nem viselt.

– Jöttél ellenőrizni?

Lovaglóülésben leült a mellettem lévő fekhelyre. A kutyám szó szerint rámászott, próbálta megnyalni a fülét.

– Tagadnom kellene? – vonta fel a szemöldökét. Sötét haja a válláig ért, de nem vette rá a fáradságot, hogy levágassa. Úgy nézett ki, mint egy igénytelen rockzenész. – Jól van, jól van – fordult a kutyához, hogy aztán jó erősen megdörzsölje a füle tövét.

Megemeltem a sört, lazán belekortyoltam, Zakery meg rosszallóan figyelte a mozdulatot.

– Ennyire szíven ütött? Mi lett a vége? – kérdezte.

Elhúztam a szám. Ezek szerint Anastasia nem pletykált el mindent.

– Nem ütött szíven. Ünnepelek – emeltem felé az üveget. – Ennél jobb forgatókönyvet elképzelni sem tudok.

Nagyot sóhajtott, a homlokát masszírozta.

– Ez nagyon fárasztó volt – mormolta.

Visszaengedtem az üveget. A kesernyés, szénsavas ital kaparta a torkomat. Az elmúlt hónapokban elszoktam az ízétől, és nem is különösebben hiányzott. A mai napért viszont ez a legkevesebb, amit megérdemlek.

Zakery felkarján írások futottak egymásba, némelyiket nem is igazán lehetett kiolvasni, annyira összefolyt egy másikkal. Olyan fantáziadús életbölcsességeket varratott magára, mint: „Az erősebb kutya baszik.” „Ne próbáld, hanem csináld!” – és hasonlók.

– Mi a terved?

Összekulcsolt kezeimet a tarkómra tettem.

Melegen megbizseregtem, ahogy felidéztem Carolyn kétségbeesett próbálkozását arra, hogy meggyőzzön, előbb kell aláírnom a szerződést. Elmosolyodtam.

– Kicsinálom.

– Szerinted ez jó ötlet? – Megmozdult, a faágy halkan recsegett a súlya alatt. – Hagyd inkább a francba, ennek nem lesz jó vége! Átbaszott, fogadd el, és kerüld el. Úgysem forgatnád le vele a filmet.

Aranytálcán nyújtottam át magam neki, erre kivágta a kirakatba. Átmozgattam az állkapcsomat, hogy az izmok ne feszüljenek be az emlékekre.

– Megkapja, ami jár neki. Átbaszott, most én jövök. Felajánlottam, hogy két hétig helyettesítse Anastasiát, hogy megnézzük, együtt tudunk-e dolgozni. Van két csodálatos hetem.

– Miből gondolod, hogy elfogadja? Carolyn nem hülye.

Lehunytam a szemem. A melegtől és a bosszú édességétől átforrósodtam, a párás levegő megült a bőrömön. 

– Nincs más lehetősége. El fogja vállalni, vagy bukja a filmet.

– Miért vállalná be, hogy két hétig szívatod, ha sejti, hogy úgysem lesz film?

Vigyorogva ránéztem. Carolyn ugyanazt a játékot fogja játszani, mint régen. Túlontúl… kiismerhető. Elszánt.

Annyira, mint én.

– Azt gondolja, hogy találhat ellenem valamit, amivel megzsarolhat. Ebben nagyon jó.

Zakery beletúrt a kócos hajába, és értetlenül nézett Maltazárra. Úgy sejtettem, nem értékelte a remek tervemet.

– Kibaszott fárasztóak vagytok. Komolyan. Hagyd a picsába, az élet megy tovább, lezártad, lezárt ő is, kerüljétek el egymást lehetőleg kétszáz méterre, és…

– Nem! – csattantam fel. – Kaptam egy kurva jó lehetőséget, nem fogom kihagyni! A markomban van, és jár neki a bosszúm.

A fejét csóválva cirógatta meg Maltazár nyakát, aki a fejét felemelve kínálta fel neki.

Nem ússza meg. Ő akarta, hogy ez legyen a vége. Házhoz jött a pofonért. Gondolkodott volna előbb!

– Gondold át, Will – szólalt meg halkan. – Épphogy kimásztál ebből a szarból, és…

– Átgondoltam, abban a pár másodpercben, ami aközött telt el, hogy beléptem a terembe, megláttam, majd a főnöke megkérdezte, hogy akarom-e a szerepet. – Felemeltem az üveget, beleittam. – Az a ribanc arra sem vette a fáradságot, hogy megírja, ő lenne a producere a filmnek.

Kurvára semmibe vett. Ujjaim ráfeszültek a hideg üvegre, erőszakkal lazítottam el őket, nehogy szilánkokra törjön a tenyeremben.

Legszívesebben a falhoz vágnám, hátha a csattanása némileg lecsillapítana.

Bátyám ujjai beleszántottak a kutya szőrébe.

– Gondold át! – mondta újra. – Nem biztos, hogy úgy történt az egész, ahogy te hiszed. Lehet, nem téged akart szívatni, hanem ezt dobta neki az élet.

– Ha valóban így lenne, akkor van pár napja elmondani az igazságot.

– Nem hiszel ebben, mi?

– Nem. Nem véletlenül hívom Bestiának. Rossz emberrel kezdett ki!

Talán nem ez a legjobb megoldás elrendezni a sérelmeimet, de kihasználom a lehetőségeket.

Elérte, hogy akarjam, elérte, hogy a bizalmamba fogadjam, elérte, hogy elköteleződjek mellette. Aztán átbaszott.

Ezért minimum kéthetes szívatás jár, és a filmje kinyírása. Kár érte. A szerep tényleg nagyon jó. El tudtam magam képzelni Jamesként, ahogy jelenetről jelenetre megbomlik az elmém, ahogy a valóság összeolvad a fantáziával.

Felültem a székben, elfogyasztottam a maradék italt, bár nem esett túl jól, forgott tőle a gyomrom.

– Christine-nel minden rendben?

– Képzelheted – morogta. – Valahogy a csajválasztásban nem vagyunk túl jók, öcsi.

Elmosolyodtam. Ami igaz, az igaz. A testvérem gyengéi a kezdő pszichopaták, én meg, mikor végre találok egy csajt, aki érdekelne, átver és lekoptat. Ezen azért változtathatnánk.

– Össze akar velem költözni. – Zakery hátradőlt a nyugágyon, olajfoltos kezét a combján pihentette. – Hét hónap után. Napok óta csak ez a témája. Annak ellenére, hogy a múlt hónapban szakítottunk.

– A házasság és a gyerekvállalás is felmerült? – Egy lesújtó pillantással díjazta a kérdésemet. – Biztos érzi, hogy te vagy az igazi!

Grimaszolt, mire felnevettem.

Na igen, csajtémában elég szarul álltunk.

Előrendelhető:

Book Dreams

Bookline

További tartalmakért kövess a közösségi oldalaimon:

Címke: romantikus regény, erotikus regény, érzéki feszültség

Kosár
Scroll to Top