Hurrikán után – 1. fejezet

hurrikan utan

Carolyn

Hamarosan itt lesz.

Az asztal két falapját kék gyanta tartotta össze középen, mintha egy folyó szelné ketté a hatalmas, nehéz bútort. Aprólékos megmunkálással alakították ki a medret, néhány kavicsot is szórtak bele, amire aztán ráengedték a tiszta, kék színnel ragyogó anyagot.

Ujjaimat végighúztam a sima felületen. A fa sötétbarna árnyalata melegséget sugárzott, de valójában hideg és merev. 

A légkondi folyamatosan hűtötte a szobát, meztelen karomon libabőr futott végig, a lábamat fázósan keresztbe raktam. Az iPad lezárva hevert előttem, az előttem lévő fémtartóban tollak várakoztak.

Az órámra néztem: elmúlt tizenegy.

Továbbra sem tudja tartani az időpontokat.

Leroy befejezte a telefonja nyomogatását, koppant a bútoron, ahogy letette. Beletúrt világosszőke hajába, unottnak és közönyösnek látszott. Összefonta vékony karját a mellkasa előtt, eltakarva a pólóján lévő animefigurát.

Az asztalfőn ülő kopasz Jay összevont szemöldökkel bámult ki az ablakon, ujjaival a combján dobolt. A hasa kidomborodott a világoskék ingében, mintha egy fél hordót rejtegetne alatta.

A nagy, barna ajtóra néztem, színe tökéletesen passzolt az asztaléhoz. A gyomrom összeszűkült. Hamarosan megjelenik. Hamarosan újra láthatom élőben. Annyi hónap után.

És találkozhatok a gyűlöletével.

Egy éve a címlapok, a szennyoldalak és a pletykaoldalak tele voltak vele. A folyamatos bulizásaival. Ahogy megláttam, mindig összerándult a gyomrom, ezért inkább letiltottam ezeket a fiókokat.

Megpiszkáltam a nyakamnál a hajam végét. Rövidre vágattam, miután eljöttem Londonból. Hogy örökre elfelejthessem a hosszú tincseimet markoló kezet. Becsuktam a szemem, elszorult a torkom. Ebből az egészből semmi jó nem lehet.

Az elmúlt hónapokban rengetegszer az eszembe jutott. Eszembe jutott, hogy mi lehetett volna, ha… minden másképpen történik. Ha vele tartok a turnéra, vagy ha nem kell elmenekülnöm Londonból.

Az elmúlt napokban pedig rengetegszer elképzeltem a találkozásunkat, ahogy meglát, tekintete belém fúródik. Aztán egyszerűen fogja magát, és szó nélkül távozik. Sok idő telt el, de ahhoz nem elég, hogy elfelejtse a történteket. Egyébként sem az a könnyen felejtő ember.

Beszívtam a levegőt, kinyitottam a szemem. A mögöttem lévő ablakon napfény áramlott be, a testem árnyékát az asztalra vetítette.

Egy újabb perc telt el.

Jeleznem kellett volna neki, hogy én leszek a film producere. Fel kellett volna hívnom. De ahogy arra gondoltam, hogy hallanom kell a hangját, heves rosszullét fogott el.

Még egy perc.

Nemcsak hallani fogom a hangját, hanem őt magát is látni.

Leroy kitolta a székét, ami puhán csusszant a padlón. A kellemetlen csend egyre fojtogatóbbá vált, semmi nesz nem törte meg.

Kitárult az ajtó, Olivia lépett be rajta, sötétzöld kosztümben, mosolyogva, vidáman, ahogy mindig.

– Akkor be is mutatnám…

Őt követte szürkében Anastasia, mögötte… Világosbarna haj, kék szempár. Megsüketített a szívem dobolása, a levegő elakadt bennem. Átlépte a küszöböt, meglátott és megdermedt. A pillantása belém vájt, tiszta szeme felkavarodott, ahogy az óceánt zavarja fel a vihar, hatalmas hullámokat gerjesztve. Erős és izmos, épp, mint hónapokkal ezelőtt: pólójának ujja ráfeszült széles bicepszére, alkarján és kézfején kidudorodtak az erek.

William a színpadon állva.

William a zuhanyfülkében, amikor bocsánatot kér tőlem, miután lefeküdtünk egymással.

A fürdőkádban, amikor titkokat mesélünk a múltunkból.

Az estély után, a limuzinban üvöltve.

Bizakodva elköszönve tőlem a hotelszobában…

Az idő váratlanul újraindult; kényszerítettem magam, hogy Jay felé forduljak. Megfeszítettem az állkapcsom, hátha ezzel megállíthatom az emlékvillanások árját.

– Bemutatom Carolyn Eversont, a film producerét – mutatott felém Jay, majd a mellettem ülő szőke férfira –, Leroy Austin, a rendező.

Will is nehezen tért magához, jó pár másodperces szünet után lépett a kopasz Jayhez, hogy kezet fogjon vele. Leroynak lazán intett, rólam azonban tudomást sem vett.

Anastasia zavartan pislogott rám, majd a főnökére.

– Ismerjük egymást – szólalt meg az énekes. Karcos hangja reszelt az idegeimen, megborzongtam tőle. Milyen rég hallottam!

A tekintetét nem vette le rólam, égetett, akár a felmelegített billog. A tenyeremet a hideg asztallapra fektettem, a torkom elszorult, mintha egy kéz fojtogatna. Rég volt. Nagyon rég. Mi a fenét képzeltem? Ez az egész találkozás alapjaiban halott ötlet! Mégis újra látni, újra a közelében lenni, és hallani a hangját, mélyen belül jólesett.

Arról nem is beszélve, hogy nem akadt más lehetőségem: Jay és Leroy hajthatatlanok voltak, pedig elmondtam nekik, hogy egyszer egy interjút akartam elkészíteni vele, és az is nehezen ment. Most a saját szemükkel is láthatják majd, miért nem akartam őt.

Feloldottam az iPad billentyűzárát, kékes galaxis képe fogadott rajta. Visszaraktam az asztalra a készüléket. A vendégek még mindig nem mozdultak meg, Jay hol őket nézte, hol engem, összevont szemöldökkel várva egy választ.

William vonásai nem lazultak el, de kihúzta az egyik széket Anastasiának, majd darabosan mozogva helyet foglalt mellette.

Gyűlöl. És meg is van rá az oka. Tettem róla. Egyáltalán miért ült le? Azt hittem, azonnal kifordul, ahogy meglát. Ezt kellett volna tennie!

A főnököm megigazította a zakóját, és visszaült a helyére.

– Akkor kezdjünk is bele! Először is a legfontosabb kérdés: akarod a szerepet, William?

Végre elfordult tőlem, kezét a combjára engedte.

Megfeszültek az izmaim, összeszorítottam a combomat, hogy ne kezdjek el fészkelődni a székben. Mit érezhet? Mit fog tenni? Kipakol a többieknek, hogy elárultam őt, és már a létezésem is sértés a számára? Hogy elcsábítottam, és csúnyán átvertem?

– Az akarom erős szó. Mondjuk úgy, elvállalom, ha megfelel számomra a szerződés.

Felé kaptam a fejem. Ismét engem figyelt, száját talányosan elhúzta. A fény egyenesen rávetült, világosbarna haja csillogott. Emlékeztem, milyen puha az érintése. Bicepszén megfeszültek az izmok, ahogy hátrafésülte a hosszúra hagyott fürtjeit.

Valamire készül. Nem ment el. Vagy a filmet akarja ennyire, hogy még engem is elviselne, vagy van egy terve.

Farkasszemet néztünk.

– Carolyn, részleteznéd a fő pontokat? – adott szót Jay.

– Ne csak a fő pontokat – tette hozzá Will.

Lepillantottam az iPad kezdőképernyőjére.

Kivert a víz, a pulzusom az egekbe ugrott. Ez a szempár éjszakáról éjszakára kísértett, és most itt van élőben, engem figyel. Belém akar látni. Soha nem tudhatja meg az igazságot. Nem lennék képes elviselni a szánakozását.

– Ez egy kis költségvetésű film, ezért a fizetésed sem haladhatja meg az egymillió dollárt. – Ez nevetségesen kevés öt hónap munkáért, valószínűleg egy koncerttel ennek a többszörösét kereste. – Saját lakókocsi, biztosítjuk a vegán étkezésednek megfelelő ellátást, választhatsz sminkest és fodrászt…

– Ezek alapdolgok – vágott közbe. – Beleszólást kérek a rendezésbe és a vágásba.

Elszántan, kegyetlenül meredt rám. Tegnap, amikor visszajelzett a forgatókönyvvel kapcsolatban, elmondtam a többieknek, hogy ez lesz az első kérése. Már ha nem hagyja el a termet élből. Egyikük sem örült ennek, de jobb híján azt mondták, fogadjam el, ha ezt kéri.

Megemeltem a tabletet, mintha újra elmerülnék benne, pedig még mindig a kezdőképernyő volt megnyitva.

Miért nem ment el? Ki kellett volna fordulnia a helyiségből, miután meglátott! Ehelyett itt maradt. Annyira akarná a filmet, hogy még engem is eltűrne?

– Megkapod – biccentettem. – Tiffany Goldberg lesz a főszereplőnő. Azért meg kell néznünk, működik-e köztetek a kémia.

– Ezzel nem lesz gond – felelte irritálóan nyugodtan.

Öntelt, arrogáns barom! Hogyne, bármilyen nővel menne a szex, mi?! Ki tudja, hánnyal feküdt le, mióta nem találkoztunk, nekem pedig ő volt az utolsó. Vagyis az utolsó, akit akartam.

– Akkor…

– De lenne itt valaki más, akivel problémám van.

Előredőlt a székén, felkönyökölt az asztalra. Merő rosszindulat bujkált a tekintetében.

Én következem. Tehát ezért maradt.

– Nem hiszem, hogy képes lennék veled együtt dolgozni.

Megszorítottam a vékony fémet, hullámként zakatolt át rajtam az indulat. Képes lenne elvenni tőlem az első filmemet? Hónapok óta gürcölök, hogy minden a helyén legyen!

– Mire akarsz kilyukadni? – érdeklődtem negédesen.

– Semmire. De nem hiszem, hogy együtt tudnék veled működni.

Összeszorítottam az ajkamat.

– Remélem, közel a negyvenhez, képes vagy feldolgozni a traumáidat – szólaltam meg meggondolatlanul. Talán jobban jártam volna, ha ezt megtartom magamnak. – Ha minden jól megy, alig fogunk találkozni.

– Azt akarom, hogy cseréljék le Carolynt – nézett Jayre.

Egy rohadt ultimátum. Konkrét. Egyenes. Nyílt. És agresszív.

Jay végigsimított a kopasz fején.

– Biztos találunk más megoldást. – Higgadtsága csak olaj volt a tűzre, láttam a kéken villanó szempárban. – Carolyn rengeteg munkát fektetett ebbe a filmbe. Ez egy nagyon drasztikus megoldás lenne.

– Én meg rengeteg munkát fogok belefektetni – nyomta meg erősen a „fogok” szót. Keserű epe folyt vissza a torkomba. – A teljesítményem kárpótlás lesz a hiányáért.

El kellett volna mondanom Jayéknek, hogy valójában miért nem szeretném William Maltót a főszerepre: az ellene elkövetett bűnlajstromom igencsak hosszú. Arcon öntöttem egy pohár vízzel, ráuszítottam a rajongóit, az asszisztensét pedig átvertem és leitattam. Ezek mind elegek lennének ahhoz, hogy soha többé ne akarjon látni. De ráadásul azt hiszi, átvertem.

Ha ezt közlöm velük, akkor nem keveredek bele ebbe a komédiába.

A mismásolásommal nem értem célt. Nekem is egyenesnek kellett volna lennem.

Egymást bámultuk, úgy, mint régen: dühösen, akár két kiéhezett tigris, akik képesek lennének egymást széttépni. Mindenki csendben maradt, csupán a légkondi mozgatta a levegőt, a szobában megülő feszültséget azonban képtelen volt kihajtani.

Hangtalanul leraktam az iPadet, és Jayhez fordultam.

– Megtennétek, hogy magunkra hagytok?

– Igen. – Gyorsan felállt, úgy tűnt, kimondottan örül, hogy leléphet ebből a kínos szituációból. Miért kellett Mickynek eltörnie a lábát? Ha nem szenved balesetet, akkor most nem kéne egy másik főszereplőt keresnünk.

Anastasia és Leroy is követték a példáját. A nő még a távozása előtt biztatóan megszorította William vállát. Az ajtó halkan becsukódott.

A terem kiürült, ketten maradtunk.

– Felkereshettél volna, mikor átküldtétek a forgatókönyvet – méregetett szemrehányóan. – Bár mit is várok tőled…

– Akkor, gondolom, nem vállalod el a szerepet – jelentettem ki érzelemmentesen.

Így lesz a legjobb. Fogalmam sincs, mire számítottam, amikor ma bejöttem az irodába. Jay és Leroy nem hallgattak rám, így legalább a saját szemükkel is láthatták, miért nem akarom Williamet a főszerepre. Találunk mást. Hogyne. Az elmúlt héten vagy több száz színészt lepörgettek, és vagy az egyiküknek tetszett, vagy a másikuknak. Abban a négy esetben pedig, amikor mindketten igent mondtak, a színészek ügynöke közölte, hogy nem érnek rá.

William maradt csupán.

Valószínűleg annyi a filmnek, rengeteg munkám megy a kukába, ahogy nagyon sok pénz is. Visszafokoznak béna asszisztenssé, feleennyi fizetésért, és szánalmas papírtologatást osztanak rám, amire bárki megfelelne.

– Ezt nem mondtam – fonta keresztbe mellkasa előtt a karját. – Miért hagytad ott Londont?

London említésétől elszorult a torkom. Mégis felszegtem a fejem, és kihúztam magam a széken, karomat az asztalon pihentettem.

– Mindent elértem, amit akartam. Új életre vágytam – feleltem rezzenéstelenül. – Miért érdekel ez téged?

Jéghidegen fürkészett. A bőrömet cincálta, az idegeimet tépte, nem kellett hozzám érnie ahhoz, hogy lemeztelenítsen a pillantása.

Mégis uralkodtam minden tagomon: nem engedtem a testemet reszketni, nem engedtem be a gyomromba azt a görcsöt, amit a jelenléte okozott, nem engedtem a figyelmemet elkószálni. Az asztalba öntött folyóra néztem, aminek vize csillogott a napfényben.

– Talán adok egy lehetőséget.

Mi?

Valamit akar. Valamit tervez.

– Milyen lehetőséget?

– Próbáljuk ki, hogy együtt tudunk-e dolgozni. Aninak el kell utaznia két hétre. Helyettesítsd, és ha sikerül kijönnünk egymással, akkor talán elvállalom a szerepet.

Talán – ismételtem magamban. Próbáltam olvasni az arcából, sikertelenül. Bosszút akar rajtam állni? Vagy tényleg érdekli a szerep, és tényleg így szeretné letesztelni, hogy együtt tudunk-e dolgozni? Nem. Biztos, hogy nem.

Szívatni akar.

Bosszút akar.

Ugyanakkor így lenne lehetőségem arra, hogy…

Ha meg akarom valósítani a filmet, ez az egyetlen esélyem.

Rossz érzés kerített hatalmába: ez valami orbitális nagy ostobaság.

– Minden készen áll a forgatásra, jövő hét utáni hétfőn tudnánk kezdeni. Nem várhatunk két hétig az aláírásodra.

Gonosz vigyorra húzta a száját.

– Ha nem írom alá, akkor forgatás sem lesz.

Baszd meg!

– Legyen egy hét. – Előrehajoltam az asztalra. – Akkor eldöntöd, hogy aláírod-e. Ha igen, akkor a következő héten is segítek neked, miközben megy a forgatás.

– Nem segítesz, hanem nekem fogsz dolgozni – javított ki. – És nem. Két hét.

A rohadék nyeregben van, és ezt ki is használja. Ebben a helyzetben ő diktál, én meg vagy belemegyek, vagy buktam a filmet. Nem nyerhet ő!

– Egy hét. Egy hét alatt kiderül, hogy képesek vagyunk-e formális keretek között elviselni a másikat.

– Két hét.

– Ha már az elején csúszunk pár napot, lehet, Jay torpedózza meg a filmet, és mondja azt, hogy inkább nem. Főleg, hogy bizonytalan, utána elvállalod-e. Ha egy hét múlva aláírod, és kérsz még pár napot a kezdésig, megadják.

– Két hét.

Hogy esnél holtan össze, te barom!

– Nem fog menni! Egy hét, és utána még egy hétig folytatom. Nem szeretnék alkudozni veled. Az előbb el akartad érni, hogy kitegyenek a filmből. Miért kéne megbíznom benned?

– Nem kell megbíznod bennem. De más lehetőséged nincsen. – Pimaszul rám kacsintott, némileg enyhült az arca merevsége. – Ügyes vagy, megoldod!

Ezzel lezártnak tekintette a beszélgetést, kitolta a székét, és felállt. Egyszerű fehér pólót viselt, lebarnult bőre ragyogott tőle. Legszívesebben megtépném, vagy…

Elnyomtam a gondolatot.

– Ani holnap utazik el, várom a hívásodat!

Egy nagymacska könnyed lépteivel hagyta el a termet.

Ki akar csinálni. Jogosan.

Összerándultam az ajtó csukódására. Felsóhajtottam, hátradőltem a székben, megmasszíroztam a halántékomat. Minden porcikámban reszkettem, mintha egy aljas betegség készülne leteperni.

Ha kevesebb mint fél óra így kimerített, mi lesz, ha napokig vele kell dolgoznom?

Előrendelhető:

Book Dreams

Bookline

További tartalmakért kövess a közösségi oldalaimon:

Címke: romantikus regény, erotikus regény, érzéki feszültség

Kosár
Scroll to Top