Victoria
Axe fehér inget vett fel, ami kiemeli a napbarnított bőrét. Az elmúlt hónapok nagyon is jót tettek neki, már nem csak a belseje nyers és állatias, hanem a külseje is. Fekete borostát hagyott meg magának, és a haja is hosszabb lett. Méregzöld szeme pedig olyan tiszta, akár egy hegyi legelő.
Belekarolok, némi melegséget nyerve tőle. Kissé hűvös van, én pedig nem vettem fel egy vékony kabátot sem a hófehér ruhámhoz, ami alig takarja el a fenekemet.
Axe bicepsze megfeszül. Rengeteget fut és edz, hogy az energiáit szinten tartsa, még erősebb lett, a karja vastagabb, és a hasán lévő kockák is elmélyültek. Amikbe imádom beleereszteni a körmeimet.
Kihúzom magamat mellette. A nők megbámulják, van, amelyik utána is fordul.
Hülye picsák.
Ő az enyém.
Elmosolyodok a gondolatra, megigazítom a barna hajamat, ami jócskán a mellemig ér már. Axe azt akarta, hogy növesszem meg, hogy az ökle köré csavarhassa, miközben megdug engem.
Én meg megtettem neki ezt az apró szívességet.
A hotel előtt egy limuzin vár minket. Axe megáll a hátsó ajtó előtt, ahol már egy londiner áll, és kitárja nekünk az ajtót.
– Mit tervezel? – húzza össze a szemét.
Lehajtom a fejemet, incselkedve a mellkasára teszem a kezemet, és megsimogatom.
– Inkább élvezd ki! Újra itt vagyunk, egy hét Los Angelesben. Nézd a gyönyörű karácsonyi kivilágításokat – szemlélek körbe. Valóban, itt a hó elmarad, zöld-piros világítást raktak ki, meg karácsonyfákat.
Kurvára karácsonyi a hangulat a tizenöt fokban…
Axe nem veszi le rólam a pillantását, akkor sem, amikor beereszkedek az ülésre, direkt kicsit széttárva a lábaimat, amitől az amúgy is rövid egyberuhám alja felcsúszik, és láttatni engedi, hogy nem viselek bugyit.
A londiner srác, aki szerintem alig töltötte be a huszonegyet, vörös fejjel fordul el. Axe pedig ingerülten pillant rám.
Imádom, amikor ilyen!
Beszáll mellém, a sofőr pedig elindul. Vele már előre lebeszéltem a címet.
Axe birtoklóan a combomra teszi a kezét, forró a tenyere, a bőre kérges. A szívem gyorsabb ütemre kapcsol. Telt, édeskés parfümje beeszi magát az orromba, már az illatától is nedvesedni kezdek.
De még nincs itt az ideje a játéknak. Az ennél… Sokkal kegyetlenebb lesz. Az ablakon keresztül az elsuhanó tájat figyelem, a felhőkarcolókat, a néha-néha felbukkanó óceánt. Itt kezdődött minden… Axe tegnap már meglátogatta a srácokat, én meg, legszívesebben felkeresném Ralphot, és lelőném.
Nem teszem meg. Másfél éve választottam.
Ezért inkognitóban maradunk itt. Egyébként is, lehet, hogy már valaki megtette helyettem. Axe-szal megfogadtuk, hogy nem kérdezősködünk az itteni dolgok után.
És nem is ezért tértünk vissza.
– Mondj valamit a helyről, ahova viszel! – utasít határozottan.
Mosolyra húzom a számat, felé fordulok.
– Nagyon fogod élvezni – nézek a szemébe. – Annyira, hogy eljönni sem akarsz majd onnan.
Összeszűkíti a szemét. Nem hisz nekem.
Hát, ezt valahol megértem…
Annyira várom már, hogy végre megérkezzünk! Még régről emlékeztem a hely nevére, és arra, hogy az ember bármilyen kívánságát képesek teljesíteni. Sikerült megvalósítaniuk a tervemet…
Kiszárad a szám. Alig várom… A limuzin le is parkol. Axe kiszáll, majd a kezét nyújtja nekem. Elfogadom, és kirakom a magas sarkúmat, hogy aztán könnyedén kiegyenesedjek mellette.
Ez egy drága környék, kaszinókkal, hotelekkel. Beszívom az ismerős illatokat: fájdalom és félelem, izgatottság, és vágyak, remények, álmok és halál. Bizsereg a bőröm az emlékektől.
Vagy leginkább attól, hogy… Nem tudom, hogyan fog ez elsülni. Axe mennyire lesz dühös.
Megpillantom a tizenkettes számot, egy fehér épület, fekete ablakokkal, nem lehet belátni rajtuk. Az ajtóhoz megyek, majd beütöm a kódot, amit kaptam, mire az kinyílik. Axe feszül mellettem, nem kell ránéznem, mégis érzem. Nem ő irányít… És ezt gyűlöli.
Ez viszont a karácsonyi ajándéka. Egy ajándékot csak nem utasíthat vissza!
Axe belép előttem, mintha veszélyt sejtene, egy fekete előtérbe jutunk, a falakon bordó fényben pompáznak a lámpák. A jobb oldali irányba ki van rakva, hogy menekülési útvonal, és mosdó, zölden világítanak a fények.
– El kell mennem – mosolygok rá szelíden, és egy csókot nyomok a szájára.
Ellépek tőle, de ő megragadja a felkaromat, visszaránt magához, aztán belemarkol a hajamba, és hátrafeszíti a fejemet. Alig bírok nyelni a durva mozdulattól. Fölém hajol, a lélegzete forrón megcirógat, méreg szeme magába szippant.
– Okosan, Victoria – suttogja ingerülten.
Azzal elenged. Én meg mosolyogva folytatom az utamat. Eltűnök a jobb oldali irányba, de a mosdó előtti ajtón nyitok be. Egy fehérrel kivilágított folyosóra érkezem, több szoba is nyílik róla, és egy lift is van.
A megbeszéltek szerint beszállok, és benyomom a harmadik emelet gombját.
Megáll a lift, az ajtók kinyílnak, az alhasam bizseregni kezd. Két férfi áll előttem, piros maszkot húztak a fejükre, takarja a szájukat és az orrukat, csak a szemük látszik ki, a fejük tetején szarvak vannak rögzítve. Ezek szerint ők a krampuszok. A mellkasuk meztelen, és izmoktól duzzad. Fekete nadrág, fekete bakancs.
Axe… ki fog akadni.
A srácokhoz sétálok, az egyiknek végighúzom az alhasán a körmeimet, mire összerándul, és felemeli a karját. Egy piros, bőr korbács pálca van nála.
Virgácsnak is elmegy.
– Merre? – vonom fel a szemöldökömet. Kék szeme van, és pár árnyalattal világosabb a bőre, mint a másiké.
Nem szólal meg, csak elfordul, és elindul a folyosón. A magas sarkúm kopog a fekete parkettán, a falak itt is feketék, és bordó színben égnek a lámpák.
A férfi kinyitja előttem az ajtót, besétálok a szobába, ők pedig követnek. Itt is a fekete dominál, a bordó lámpákkal. Az alsó ajkamba mélyesztem a fogaimat. Zene szól, érzéki női hang duruzsolja a dalszöveget, a falak között dobolnak az ütemek. A szoba üres, az egyik fal pedig teljesen üvegből készült.
Megállok vele szemben, látom magam mögött a két férfit, amint egymás mellé állnak, és várakoznak. Itt vagy már, Axe? Megérkeztél?
Elfordulok az üvegtől. Nem örülnék neki, ha lekésné a direkt neki tervezett műsort. A két férfihoz sétálok, végighúzom a jobb oldalinak a mellkasán a kezemet, majd lesimítok az ágyékára. A farka kőkeményen vár már rám. A kék szemébe nézek, a mosolyom szélesebb lesz, a torkom kiszárad.
A nadrágon keresztül kezdem masszírozni a merevedését. A másikhoz fordulok, végigmérem. Szélesebb a mellkasa, a szeme barna.
– Szerintetek, hány férfival bírok el egyszerre? – kérdezem pimaszul.
A kiszemeltem lehajtja a fejét, közelebb lép hozzám, én meg nála nem várok, rögtön a nadrágjába csúsztatom a kezemet, és megmarkolom a farkát. Forró, bársonyos, erős – de Axe farkának a közelébe sem érhet.
A másiknak is rámarkolok a nadrágján keresztül.
Figyelsz, Axe, ugye? Már vered az üveget? Vagy már rájöttél, hogy nem tudod áttörni? Beharapom az alsó ajkamat, a mellbimbóm megkeményedik.
Nem tud bejönni hozzám. De meg fogja próbálni. Beleőrülhet a gondolatba, hogy mással lát… Engem felizgat, ha azt látom, hogy más nőket dug meg előttem, imádom nézni, ahogy megbassza őket, birtokba veszi a testüket… Csak elélveznie nem szabad velük. Mindig én fejezem be neki, akár egy kurva.
Ő viszont gyűlöli a gondolatát is, hogy más érjen hozzám.
Szembefordulok a világosabb bőrűvel, letolom a nadrágját, kibukik belőle a farka, felém meredezik. Felemelem a kezemet, majd ráköpök – keményen megmarkolom, megfeszül a gerince, a maszk mögött szétnyílhat a szája. Durván verni kezdem neki, és hagyom, hogy a mögöttem álló megmarkolja a csípőmet, a merevedését pedig ruhán keresztül a fenekemnek préselje.
Nem tudsz bejönni hozzám. Pedig tudom, hogy már az őrület határán vagy.
Bizsereg az alhasam, a puncimból nedvesség szivárog. Mit tennél velem, ha sikerülne elkapnod… Imádom a dühét, ahogy a méregszeme szikrát hány, az izmai feszesek, és rajtam adja ki azt a mámoros energiát.
A szabad kezemmel felhúzom a ruhámat a csípőmre, szabaddá téve a puncimat és a fenekemet.
A mögöttem álló végigsimít a derekamon, egyenesen előre az ölemre, rászorítja a kezét.
Hátra mosolygok rá a vállam felett.
– Nagyon rossz kislány voltam – vonom fel a szemöldökömet kihívóan.
Nem kell neki több biztatás, már érzem is, hogy ő is készül elővenni a farkát. Az előttem lévő világosabb bőrű hirtelen megremeg, elélvez a markomba, a spermája beteríti a kezemet.
Az üvegre pillantok. Meddig kell elmennem, hogy…
Az ajtó hirtelen kivágódik. Axe áll benne. Tudtam, hogy valahogy meg fogja oldani. De hogyan? Az inge ujját feltűrte a könyökéig, a kezében egy kés. El is felejtettem, hogy azt még mindig magánál hordja. Izzik a tekintete, fekete haja az arcába hullik. Nyelnem kell a látványától: egyszerre felemelő és letaglózó. Nyers, mégis elegáns.
A belőle áradó harag betölti a szobát, az előttem lévő férfi fel is rántja a nadrágját. Végig Axe szemébe bámulva felemelem a kezemet, amin a maszkos spermája van, majd a számhoz rakom, és lenyalom róla. Sós-kesernyés ízű.
Már-már hallom, ahogy csikorognak a fogai. Az ujjai elfehérednek, olyan erősen szorítja a kése markolatát.
A mögöttem álló nem mer cselekedni. Megértem. Bár én tudom, hogy az a penge halálos is Axe kezében.
– Tűnjetek el! – suttogja veszélyesen halkan.
A férfiaknak nem kell több, el is indulnak kifelé. Amikor a világosabb bőrszínű elhalad Axe mellett, ő elkapja a kezében lévő bőr korbácsot, és kirántja belőle. A férfi nem akarja visszaszerezni, elhagyják a szobát, bevágják az ajtót. Axe pillantása megbélyegez és felgyújt, lüktet a puncim.
Lassan elindul felém, bal kezében a korbács, aminek a fa markolatából, több piros, vastag bőrszál tekereg, jobb kezében pedig a kés. Vajon… használná ellenem? Ez már az a határ volt, amiről nem lehet visszafordulni? Vagy még mindig képtelen engem bántani?
Megáll előttem, fölém magasodik.
– Elfelejtetted, hogy kinek a ribanca vagy? – Meleg lehelete átszánt rajtam, a szája szétnyílik. Túlságosan komolynak és ridegnek látszik.
Hozzálépek, a mellem súrolja a mellkasát.
– Meg kéne mutatnod, nem gondolod? – vonom fel a szemöldökömet.
Villámgyorsan mozdul, belemarkol a hajamba, és hátrafeszíti a fejemet. Sajog a torkom és a tarkóm is. A pengét a nyakamhoz illeszti. Az illata megszédít, whisky és alma, édes és kesernyés, eszméletlen keverék.
– Az én kurvám vagy – mormolja rekedten, amitől összeszűkül az alhasam.
Nem tudok válaszolni, túlságosan feszes a torkom. De ha tudnék, akkor azt mondanám: kényszeríts rá! Ő viszont érti a kimondatlan szavaimat, a hajamnál fogva lefelé nyom, térdre kényszerülök.
Kigombolja a nadrágját, lehúzza a sliccét, és előveszi a farkát. Pontosan az orrom elé pattan. Kemény, eres, vastag, és jelenleg rángatózik. A padló kényelmetlenül vág a térdembe, de tudom, hogy nincs menekülésem. Axe le akar igázni.
Erősebben tép bele a hajamba, húzódik a fejbőröm, felnézek rá.
– Úgy szopj le, mintha az életed múlna rajta. Mert lehet, hogy az is múlik rajta – susogja lágyan. Ezek a lágy szavak tőle sokkal baljóslatúbbak, mintha üvöltene.
Szétnyitom a számat, majd rácsúsztatom a fenségesen domborodó makkjára, sós íze bejárja a nyelvemet. A kezemet fel se emelem, tudom, hogy jobban szereti, ha anélkül csinálom.
Lassan csúszok rá, és engedem beljebb, közben szívni kezdem. Megrezzen. Amikor egy része a számba kerül, a nyelvemet végighúzom a farkán, körbefuttatom rajta, majd hagyom kicsúszni a számból.
Eddig tartott a türelme. Félredönti a fejét, majd fogást változtat a hajamon, a fejem hátoldalán fogja össze, aztán a számnak nyomja a farkát, erővel tömi be a számba, egyenesen a torkomba. Fulladok, a hasizmaim rángatóznak, könnyek homályosítják el a látásomat, keményen mozogni kezd, a számból nyál folyik kifelé. Lüktet a puncim, csináld még! Magamhoz akarok érni, hogy segítsek a vágyaimon, mert elviselhetetlen a sóvárgásom, de tudom, hogy megakadályozna benne.
A kurvák azért vannak, hogy örömet okozzanak, nem azért, hogy nekik örömük származzon belőle.
Teljesen magára ránt, az ajkam a farka tövéhez szorul, szőrszálak simogatnak, nem kapok levegőt, most már felemelem a kezemet, a csípőjére teszem, reflexből el akarom tolni magamtól, de a próbálkozás felesleges, csak még gyorsabb lesz, és kegyetlenebb, majd hirtelen abbahagyja, kirántja a számból.
Lihegve kapkodok levegő után, az arcomon könnyek csorognak le, megtörlöm a számat a kézfejemmel, de nincs időm gondolkodni, a hajamnál fogva megfordít, és a felsőtestemet a földre kényszeríti. Megtámaszkodom a tenyereimen.
A meztelen fenekem az égnek mered, a ruhám még mindig a csípőmig fel van csúszva. Köp egyet – a nyála egyenesen a lyukamra érkezik. Letérdel mögöttem, a lábaimat a lábai közé szorítja, aztán már érzem is a nyomást, a farka utat tör magának a seggembe, felnyüszítek, begörbülnek az ujjaim, körmömmel a parkettába vájok.
– Kinek a kurvája vagy? – sziszegi.
Fájdalmasan feszít, amikor beljebb jut, élesen szívom be a levegőt, a szívem a bordáimon dobol. Hátrahúzza a fejemet, a torkom megfeszül. Forró bizsergés önt el, még többet akarok belőle, átadom neki az irányítást, el akarok veszni vele.
Ráver a fenekemre, erősen, egyáltalán nem kímél, csattan a zenében a hang, ég a bőröm. A dühe csattan rajtam.
Fölém dől, megérzem a testsúlyát, a farka durván még mélyebbre csúszik, de nem lesz kellemesebb – a puncim reszket a sóvárgástól.
Félrefordítja a fejemet, majd a nyakamnak szegezi a pengét. Képes lenne megtenni? Ez már az a határ, amit nem visel el?
– Most pedig kezdj el mozogni! – susogja.
Remegnek az izmaim a fájdalomtól, de nem tudom, mennyire gondolja ezt most komolyan. Valóban átléptem-e a határt, vagy… Még megúszhatom. Libabőrös leszek az izgalomtól, az alhasamat forróság önti el.
Bár a puncimban lenne így!
Lassan hátratolom a csípőmet, a kíntól összerándulok. Aztán előre, majd újra hátra, egyre könnyebben mozdulok, de hasogat még a kín, olyan akár egy érdes, vastag rúd, ami újra és újra belém tép.
Kiegyenesedik mögöttem, elengedi a hajamat. Hideg fém karcolja meg a bőrömet a csípőmnél, csíp a vágás, kifakad a vérem.
– Mozogj! – Parancsa akár egy fegyver mar meg. A kurvája vagyok, azt kell tennem, amit parancsol.
Feltámaszkodom a kezemre. Előre-hátra ringatom a csípőmet, még mindig nem tudtam teljesen befogadni. Ég az egész fenekem, nem csak kívül, hanem belül is, de mégis mozgok, és a puncim sikolt a kielégülésért, egyre jobban zihálok, meg akarom érinteni magamat, de tartok tőle, hogy nem hagyná, és újra megvágna…
Érzem, ahogy a vérem végigfolyik a combomon.
Ismét rávág a fenekemre, felszisszenek az erejétől – de időm sincs összeszedni magamat, megragadja a csípőmet, és egy kemény, mély mozdulattal tövig döfi belém a farkát.
Felnyögök, hullámzok az egymásnak ellentmondó érzésektől. Lüktet bennem a farka, kirántja, aztán újra bevágja, ismét kapok egy csapást a seggemre, érzékenyen ég a bőrfelület. Gyorsan, erőszakosan mozog, mindent el akar tőlem venni, megmutatni, hogy kihez tartozom. Remegnek a karjaim, alig bírom el magamat a rohamával szemben – előrenyúl, belemarkol a mellembe, hogy megtartson. Durva és kegyetlen, jelzi, hogy ő ismer a legjobban, ő tudja a leginkább, hogy mire van szükségem.
– Rakd át! – könyörgök neki némán. Muszáj, hogy elélvezzek, vagy belepusztulok! Nem sok kellene, és azonnal átlendülnék, az élvezet utáni sóvárgás tanyát vert bennem, nem tudok mit kezdeni magammal, már együtt mozog a testünk, a fájdalomtól egyre izzik a vágyam…
Megkegyelmez. Nyomást érzek a puncimnál, de ez nem a farka, ez hidegebb, és más a felülete – a korbács markolattát tolja fel nekem, összeszorítom a szememet, könnyedén nyomja be, teljesen tele vagyok, a fenekemet ő ostromolja, a markolat pedig a puncimat, belül érzem, ahogy egymásnak préselődnek, minden apró résszel tökéletesen tisztában vagyok, kirántja, újra benyomja, azonnal összerándulok, az élvezet elragad, rászorítok, ő meg a fenekemre vág – felsikoltok, mert nem tudom ezt már elviselni, mélyen rácsúszok, hogy tövig legyen a fenekembe, a markolat pedig a puncimba, még többet akarok kapni, ő viszont megragadja a csípőmet, és baszni kezd, elnyújtva az élvezetemet…
A görcsök kisimulnak, a simaság görcs lesz, nehezen engedem el, összeszorítom a szememet, és utána nem is vagyok igazán magamnál, ameddig ő befejezi a testemmel, és megtölti a fenekemet a spermájával.
Aztán egy utolsót is ráver a seggemre, felszisszenni sincs erőm, pedig a bőröm érzékeny hússá vált a csapásaitól.
Miután végzett, kihúzza magát, és a markolatot. Megint a hajamba tép, és durván megfordít, a hátamra zuhanok, a spermája kifolyik belőlem. Zihálok, miközben felnézek rá.
Megragadja a lábamat, majd maga alá ránt, és ráül a csípőmre. Félredöntött fejjel méreget, és nem tudok rajta kiigazodni, még mindig nem tudom, hogy ez túlment-e minden határon, vagy még belefért neki…
A kezében megvillan a penge.
Megragadja az egyberuhám tetejét, majd lerántja, a penge hegyét pedig a mellem felé illeszti. Elszorul a torkom. Ez volt a vége, a határ, amit kijelölt? Mire készül? A bőrömbe feszíti a hegyét, vér serken ki a nyomán, tompa sajgás… Felfelé húzza, kissé oldalra, majd egy másik vonalat, amit aztán középen összeköt.
– Csakhogy soha ne felejtsd el, hogy kinek vagy a kurvája – szólal meg higgadtan.
Megnyalja a száját, majd felkel rólam, és a kezét nyújtja. Elfogadom. Segít felállni, bár az egyensúlyomat nehezen találom a magas sarkúban, a testem sajog, a fenekem fáj, kívül is, belül is, és az orgazmus zsibbadtsága sem szívódott még fel.
Megigazítom a ruhámat, a vérző sebre húzom, rögtön átázik a fehér anyag.
Axe elkapja a derekamat, magához ránt.
– Ne szórakozz velem, úgyis mindig el foglak kapni – súgja a számnak.
Elmosolyodom. Fogva tart a méregzöld szeme, és ez szerintem örökké így is lesz, nem tudok már tőle soha többet megszabadulni… De nem is akarok, mert imádom a dühét, a haragját és a nyugalmát.
– Pont ezt akarom.
címke: megszállottak, karácsony, erotika