Victoria Zörögtek az evőeszközök, emberek duruzsoltak körülöttünk. A pincér felszolgálta az ételeinket: tésztát rendeltem, míg a férfi kacsát. A tányér egy gyönyörű festmény is lehetett volna: a rubinvörös szósz elütött a sárga, vaskos szálaktól, a rajta lévő, darabos fűszerek pedig mélyítették az összhatást. Axe inge meg-megfeszült a karján, ahogy elegáns mozdulatokkal felszeletelte a kacsahúst a […]
Negyedik A fiatal fiú ujjai közé feszültek az aranyszín, durva sörtéjű szálak, keményen markolta a vágtató ló sörényét. Arcát a szél cirógatta, szőke tincsei rakoncátlanul úsztak mögötte. Elszántan fürkészte a természet által beburkolt utat, amelyről a törzs öregjei azt mesélték, a régi időkben autók gurultak rajta, gyorsabban, mint száz ló. Hajnal patái doboltak az agyagos
Manassé Felértünk arra a szintre, ahol a szobám volt. Átsétáltunk a boltív alatt, majd az alakváltó mellé léptem. Úgy tűnt, a sötétségben is jól látott, mert egyszer sem ütközött a falnak. Kinyitottam előtte az ajtót. Előreengedtem. Az ablaktalan sötét szobában csak két halovány lámpa égett. A nő felmérte a helyiséget: a sarokban lévő matracot,
Előszó: Ennek a történetnek a megírása jó pár évvel ezelőtt kezdődött el. Akkoriban közösen kezdtünk el írni egy regényt a barátnőmmel, Sz. E.-vel… A sztori azóta nagyon megváltozott, ki lett csavarva-facsarva, rengetegszer átírva. Ez egy fontos emlék számomra. Egy emlék arról, hogy már akkor is volt valaki, aki hitt bennem, aki ösztönözni akart…
