Beraktam a kulcsot a zárba, és elfordítottam. Axe „barátja” legalább képes volt elvégezni a munkáját, és normálisan megcsinálta a zárat, miután feltörte. Ja, hát, az én emberemnek annyi esze sincs, hogy egy utasítást betartson.
Tökön fogom rúgni, amikor megint látom.
Beléptem a szobába. Orchidea illat fogadott. Még ez a szerencsétlen növény is tudja, hogy mi a dolga. Annak ellenére, hogy egy csepp vizet se adtam neki. Annak a hülyének meg csak beszélek és beszélek és beszélek…
Csukódott az ajtó. Axe megállt mögöttem, füstös dohány illatába némi édes alma keveredett. Felsimított a derekamon, forró tenyere égetett a lenge, nyári ruhán keresztül is. Elakadt a lélegzetem, nyers hatalma átrezgett rajtam.
Közel hajolt a fülemhez, lélegzete simogatta a bőrömet, bizsergett tőle a hallójáratom. Rohadtul az életemmel játszok, mert az az idióta egy egyszerű utasítást sem tud betartani!
– Akkor sikeresnek tekinthetjük a randit? – kérdezte karcosan. A hangja az ölemben vert visszhangot, vágyakozva húzódott össze.
Ja, hát… mondhatjuk úgy is. Végül is, mindenképpen, mert annyira el vagy foglalva azzal, hogy berakd nekem, hogy fel se tűnik, hogy egy rohadt sötétítettet üvegű Escalada követ.
Szembefordultam vele, fülem mögé tűrtem egy barna tincset, és rámosolyogtam.
– Már az elején említettem, hogy a harmadik randiig várni szoktam – vontam fel kihívóan a szemöldökömet.
Az állkapcsa megfeszült, fűzöld szeme elsötétedett. Szóval ő sem vette komolyan, amit mondtam. Ezek a pasik! Mindig csak jártatom a számat, ők pedig basznak figyelni.
Egy fekete tincs a szeme elé hullott, félbevágva a tekintetét. Keze a fenekemre csúszott, belemarkolt, barbár mozdulattal magához rántott. Megnyaltam a számat, kemény farka az alhasamnak nyomódott. Képzeletben valószínűleg már maga elé térdeltetett, belemarkolt a hajamba, és a torkomig tolult a merevedésével, hogy behajtsa az adósságát.
Abból nem eszel, cicám! Kezdjetek el végre figyelni rám!
– Van kedved tévézni? – mosolyogtam fel rá ártatlanul.
Ki akartam fordulni a karjából, de a bicepsze megfeszült, nem engedte. Rideg arckifejezéssel nézett a szemembe, penge vékony ajkát összepréselte. Ez alig tartott pár másodpercig, utána mégis hagyott menekülni.
Átmentem a nappaliba, a kanapén hagyott rózsaszín pokróc legalább úgy várt, ahogy hagytam. Mennyivel könnyebb egy élettelen tárggyal! Megálltam előtte, a jól begyakorolt ártatlan szűz pillantásommal felé intettem, majd felvettem az asztalon hagyott tévékapcsolót.
– Miket szeretsz nézni?
– Nem szoktam tévézni – válaszolta keményen, amitől mosolyogni támadt kedvem.
– Valami bűnügyi? Krimi? – dobtam le magam a kanapéra. – Imádom, amikor elkapják a rosszfiúkat!
Sajnos nem láttam rá Axera, pedig nagyon kíváncsi lettem volna a tekintetére. Ő vajon mennyire imádja nézni, ahogy elkapják a rosszfiúkat? Már a börtönt is megjárta, utána pedig egy banda feje lett. Ez jár azért, mert nem figyelsz rám!
Csizmája koppant a padlón. Megállt előttem, széles vállával kitakarta a tévét. Elütött a szobától: elegáns inge és fekete nadrágja gazdagságról árulkodott, míg itt minden kissé kopott, kissé megviseltnek látszott. Fenséges a szürkében.
Elakadt a lélegzetem, ahogy lehajolt hozzám, és kivette a kezemből a kapcsolót. Könyökéig feltűrt inge alól kilátszottak a tetovált lángnyelvek, az egész alkarját beborították, és a vastag csuklóját nyaldosták.
Eddig tartott a türelme, kapni is akart végre valamit az eddigi „munkájáért”. Meg se dolgozott még érte igazán! Mit képzel magáról?!
Lassú mozdulattal átrakta az asztalra a kapcsolót. És amilyen lassú volt ez a mozdulat, annyira gyorsan kapta el a tarkómat. Feltérdelt mellettem a kanapéra, besüppedt alattam. A számra hajolt, kérlelhetetlen ajka az enyémre nyomódott, éreztem rajta az ebédre elfogyasztott kesernyés-száraz fehér bort. Nyelve pengeként hasított be, egészen a torkomig. A belőle áradó hatalomtól megreszkettem, uralkodni akart felettem, és felfalni.
Ki húzta, majd újra belökte, ezt fogja majd a farkával is csinálni. Az izgalomtól görcsbe rándult az alhasam. Akár erőszakkal is képes lenne elvenni, amit annyira akar, letépné a ruhámat, majd a bugyimat, hogy utána az átnedvesedett puncimba döfje a kemény farkát.
De csak akkor, amikor én jónak látom.
Végig akart dönteni a bútoron, mire a mellkasának feszítettem a tenyeremet.
– Ez… – pihegtem – nem. Tudod, még a múltkor történt, és…
Tett rá, megint a számra hajolt, alig bírtam elfordítani a fejemet.
– Martin, kérlek – nyöszörögtem gyengén, mint valami szendeszűz.
Röhejes. Victoriaként az ilyen fickóknak mosolyt vágok a torkára.
Kiegyenesedett, akár egy hadvezér állt előttem, akit rohadtul zavar, hogy nem képes bevenni a várat. Pedig ő erővel döngeti ezt a várat egy faltörő kossal, az a kapu viszont masszívan ellenáll.
Elesetten tördeltem az ujjaimat magam előtt.
– Kérlek, legyél türelmes! – motyogtam magam elé, a kék-fehér virágokat bámulva a ruhámon.
És figyelj arra, amit mondok, mert elegem van az értetlen barmokból, akik képtelen felfogni egy egyszerű dolgot! Remélem, Sam nem parkolt a ház elé. Axenak fel fog tűnni az a buzi nagy fekete autó. Nem sokan járkálnak ilyennel Santa Monica utcáin.
Gyorsan emelkedő és süllyedő mellkassal ült le mellém. A rúgó nyekeregve adta a tudtunkra, hogy nem szokott hasonló terheléshez.
Felé fordultam. Mellkasa előtt keresztbefonta a karját, állkapcsa feszült, mereven bámult a tévére.
– Akkor jöhet egy krimi?
Vagy nem kéne ezzel is az idegeit cibálnom? Mit tenne velem, ha rájönne, hogy ki vagyok? Ha rájönne, hogy ez az egész egy színjáték, direkt neki megrendezve? Alhasam görcsösen összerándult. Elkapná a torkomat, addig szorítaná, ameddig levegőt sem kapok, zöld szeme sötét lenne a haragtól. De mielőtt megölne, elvenné, amit akar. Fuldokolnék, miközben a farkát a redőim közé csúsztatná, durván megostromolna, a fülembe lihegne…
Forróság öntött el.
Felvettem a tévékapcsolót, a lábamat keresztberaktam.
– Tudok egy jót, amiben egy maffiózót kapnak el… – képtelenség megállni, hogy ne szívassam!
Bicepsze a vállamhoz ért. Bekapcsoltam a készüléket, alatta a szekrényen, egy képen egy anya vigyorgott és egy apa, közrefogtak egy gyereket – valódi katalógus kép. Ha végeztem Axe-el, elkapom Sam tökeit, a markomba szorítom őket, és el is csavarom, hogy ő is végre megtanulja, hogy figyeljen rám. Közben én is úgy fogok vigyorogni, mint a katalógus emberek: nézem, ahogy az arca eltorzul a fájdalomtól, a bíborcsókja pedig hullámzik, ahogy levegő után kap.