– Súgd meg az összes mocskos bűnödet! – hajol a füledhez. Haja végigsimít a meztelen válladon, megborzongsz a közelségétől.
Égett fa füstős illata lengi körbe, felidézve a lobogó tűz fojtogató sűrűségét. Izzadság csurog le a tarkódon, a közeli sziklák forrósága éget, a lenge, fekete tógád nem véd meg a hőtől.
Sem az ő pusztító közelségétől. Lehajtod a fejedet, a lábad annyira remeg, hogy félsz, térdre rogysz.
– A vezekléshez el kell mondanod az összeset – susogja. – Kezdd a legpiszkosabb fantáziáddal!
Remeg az ajkad, eszedbe jut egy túlságosan élénk emlék, ahogy bilincsek szorulnak a kezedre… Nem, erre gondolnod sem szabad! Ha rágondolsz, akkor látni fogja!
– Nem, ez nem az – kuncog fel. A hangja édes, mégis sötétség rejtőzik benne, feneketlen sötétség. – A legromlottabbat, a legzüllöttebbet, amit mélyen rejtegetsz magadban!
A barátodat látod, akit hátrahagytál, amint éppen… Összeszorítod a szemedet, megrázod a fejedet, ellépsz a bukott angyaltól.
– Ez lesz az – jelenti ki fájdalmasan biztosan. – Folytasd! – parancsolja nyersen.
Felnyitod a szemedet, inkább ráfigyelsz, a tökéletes izmaira, amik sötét aranyszínben ragyognak, a fénylő fekete szárnyaira. Alhasad görcsösen összerándul. Milyen lehet a tollak érintése? Selymes, lágy? Míg az izmai feszesek, kemények? Milyen lehet, ahogy maga alá temet?
Ördögi mosolyt villant rád.
– Nem fog beválni. Mutasd meg! – Utasítását visszaverik a falak, a csontjaidban érzed.
A barátodat látod, akit hátrahagytál, amint éppen más nővel… És te nézed. És bizseregsz. Imádod, ahogy a hajába markol, ahogy az uralma alá hajtja, ahogy megszerzi a testét, te pedig sóvárogva figyeled.
– Ez az. – Önelégülten közelebb lép hozzád, mellkasa hevesen emelkedik és süllyed. – A vezeklésedhez megfordítjuk a helyzetet.
Hogy gondolta ezt? Csettint egyet, mire a barátod, akit hátrahagytál, megjelenik mellettetek. Torkodra forr a forró levegő, a pulzusod az egekbe szökik. Ez csak a képzelet műve… Nem lehet valóság! Játszik a valóságoddal!
A bukott angyal egy hirtelen mozdulattal belemarkol a hajadba, közel hajol hozzád. Szeme akár a láva, megolvaszt.
– Készen állsz a bűnhődésre?
A jéghideg falnak taszít, kezét a szádra szorítja, ajkad fájdalmasan a fogadhoz nyomódik.
A lélegzeted a torkodra ég. Nem hallasz senkit a közelben, kettesben maradtatok, és már sikoltani sem tudsz.
Közelebb hajol, fekete haja előre hullik, selymes tincsei a homlokodhoz simulnak. A szemében pokoli vágy izzik, sötét jövővel kecsegtetve. Megbabonázó őrület villan a tekintetében, fogva tart.
Izzadtságcseppek csorognak végig a tarkódon. Percek óta futottál, és legszívesebben még mindig futnál, még akkor is, ha nincs már hova.
Ha nincs rejtekhely, ami megóvhatna tőle.
– Madárkám, hova menekülsz? – súgja hátborzongatóan. Hangja akár a köszörű, súrolja az idegeidet, rángatózni kezdenek tőle.
Megfeszülnek az izmaid, szabadulni próbálsz, de mozdulataid mit sem érnek: beton testével egy mozdulattal felken a falra. Melled széles mellkasához préselődik, a szívverését is érzed. Bámulatosan lassú, ahhoz képest, hogy percek óta üldöz.
– Elkaptalak. – Kidugja a nyelvét, megnyalja az orrod hegyét. Ízlelget, mintha fel akarna falni.
Fel is akar falni. Minden bőrfelületedet meg fogja kóstolni, először a nyelvével, majd a fogaival, ameddig nem könyörögsz neki, hogy vessen véget a szenvedéseidnek.
A szád kiszárad, ölni tudnál egy korty vízért. Reszketsz a fogságában, amit egy lusta, túlontúl vonzó mosollyal vesz tudomásul.
– Mi a jutalmam? – Megsimogatja a karodat, a gyomrod kétségbeesetten szorul össze.
Lecsukod a szemedet.
A nyakadhoz hajol, kemény ajka súrolja a bőrödet. Cigaretta füst szag árad belőle. Csípős és elemésztő, akárcsak a közelsége. Libabőrös leszel, legszívesebben átkarolnád a mellkasodat, hátha feltudnád melegíteni kihűlt testedet.
– Miért gondolja, hogy megúszhatja? – susogja szellő lágyan.
A szíved megállíthatatlanul felpörög. Bár a hangja simogatóan kedves, a szavai figyelmeztetőek. Magad elé bámulsz a falra, képtelen vagy elfordítani a fejedet, képtelen vagy szembenézni vele.
Felemeli a kezét, behajlított ujjai megérintik a kulcscsontodat. Összerezzensz, hátrálni akarsz, de felesleges lenne, utánad menne, elkapna, sarokba szorítana, a zárt szobából nincs esélyed menekülni.
– Máskor jobban meg kéne fontolnia, hogy hova megy be. – Orrával végigsimít a nyakadon. Nyelned kell.
Felpattan a szemed, kiegyenesedsz, vállad megemelkedik. Nem hagyhatod, hogy megfélemlítsen! Föléd magasodik, a száját talányos mosolyra húzza, a szemét összeszűkíti.
– Ez a tűz, igazán pezsdítő, hölgyem, ugyanakkor nem szabadna itt lennie. Főleg nem velem.
Ökölbe szorul a kezed, körmöd a tenyeredbe váj. Nyitod a szádat, hogy mondj valamit, de lecsap rá, mielőtt megtehetnéd. A csókja kegyetlen, ajka ellentmondást nem tűrően szorul a tiédre, ez a büntetése…
További tartalmakért kövess a közösségi oldalaimon:
Címke: spicy, dark, szösszenet, erotikus