Lidérc
„A birtoklás vágya (…) a szerelemben érhető tetten leginkább: a szerelmes ember szerelme tárgyának kizárólagos birtoklására törekszik, lelke fölött éppen olyan föltétlen hatalomra vágyik, mint a teste fölött, azt kívánja, hogy szerelmének tárgya csak őt szeresse, a leghatalmasabbként és legkívánatosabbként akar lakni és uralkodni a másik lelkében.” – Friedrich Nietzsche
Hülye gyerek. Megvárom, ameddig Evelin bejön a házba, és átmegy a konyha-nappaliba. Utána lejövök az emeletről, és hangtalanul távozok a hátsó ajtón. Elindulok a kapuhoz, lépéseimnél fel-fellebben a kabátom, a számból pára tör fel. A fal mellett maradok, hogyha kinézne az ablakon, akkor se vehessen észre.
Fiatal, részeg. El kéne engednem azt az ostoba faszt, de annyira durván beszélt veled madárka, hogy nem tudom megtenni. Ki akart használni. Megcsókolt. Megérintett. Őrültnek hívott téged, kicsi madaram.
Nem bírom, ha sértegetnek.
Milyen jó, hogy a szomszédban voltam, és láttam, hogy beengeded magadhoz ezt az idiótát. Arra sem vette a fáradságot, hogy megnézze, valóban van-e valaki az emeleten. Pedig vártam rá, a lépcső korlátján kopogtam, és reméltem, hogy feljön hozzám.
Miután eltörtem volna a nyakát, az ablakodon lököm át. Sziklakert van alatta, az éles sziklákon a gerince is szétroppant volna.
Kinyitom a kaput a fogómmal, de nem zárom be magam után.
Még visszajövök.
Az utca végén kóvályog, pont elhagyja a remegő fényű második utcalámpát. Támolygó árnyék a tél komorságában. A dzsekije szétnyílik két oldalra, barna haja kócos, szerteszét áll a belekent zselétől. Kiköp oldalra, aztán maga elé morog. Nadrágja felgyűrődik a bakancsánál, az oldalát sárpettyek szennyezik.
Huszonéves idióta. Egyetemre járhat, azt hiszi, övé a világ, és mindenhez joga van. A ruhái márkásak, a szülei pénzelhetik, néha talán elmegy dolgozni, de csak szórakozásképpen kipróbálni, milyen is az.
Átmegyek az utca másik oldalára, ahol a kopár fák sötétet adnak.
Belesüllyed az avarba a cipőm, a következő lépésemnél ág roppan. A hülye gyerek pár lépés múlva eléri a kanyart. Berúgtak, hogy jól érezzék magukat, szórakozzanak – szexeljenek a delíriumban.
Annak a nevében, hogy fiatalok. Hogy nincsen rajtuk felelősség, élhetnek még ahogy akarnak. Csókokat, testeket lophatnak pár perc kétségbeesett öröm kedvéért.
Napok, hetek kérdése madárka, és nem is fogsz ilyen faszszopókra ránézni. Csak én leszek neked, engem fogsz látni, hallani, érezni. A valóságod és az álmod leszek, életet adok neked.
Pár nagy lépéssel beérem a srácot, mögötte haladok. Szerencsétlenül csuklik egyet. Alacsonyabb nálam másfél fejjel, válla előrebukik, össze-vissza kacsázik előttem, tocsog a sárban. Előhúzza a kezét a zsebéből, megdörgöli az orrát, aztán visszadugja. Hiba.
Jeges úton zsebre tett kézzel haladni?
Hogyan támasztasz le, ha megcsúszol?
Észre sem vesz, az egyensúlyára koncentrál, a lépéseibe testtel is belefordul, surrog a nadrágja.
Ostoba.
Megragadom a vállát, felocsúdni sincs ideje. Teljes erőből taszítok rajta egyet. Egy nyekkenés sem hagyja el a száját, megcsúszik, előre zuhan, földöntúli roppanás zavarja fel a tél csípős csendjét. A feje el se fordult oldalra, homlokkal kapta el a járdát, vérfolt terjed szét a szürkés latyakban. A terjedés gyors, vékony érként folyik szét a nedvességben, majd egyre vastagabb lesznek az erek, szélük kikristályosodik a darában.
A mellkasa felemelkedik, aztán lesüllyed.
Megfordulok, és elindulok vissza.
Ha nem halt meg a koponyatörésben, akkor bevégzi neki a hideg. Ezt az utcát is családok lakják, reggelig egyikből sem fog senki kijönni.
Szívesen, madárkám. Soha többet nem kell látnod ezt az ostoba faszt. Remélem, emlékezni sem fogsz arra, miket mondott neked.
Most pedig ideje veled foglalkoznom.
Visszasétálok a házhoz, bemegyek a nyitva hagyott kapun. Az ablakokban nem látom a madárkát, lefekhetett aludni. Ráfért, az ő beszédje sem hallatszott tisztának, és támolygott is, amikor kikísérte azt a faszt a kapuhoz.
Azokra a tablettákra, amiket szed, kimondottan tilos alkoholt fogyasztani.
Megkerülöm a házat, az étkező ablakából rálátok a kanapéra: valóban ott fekszik, egyik karja lelóg a földre, telefonja a keze alatt. A tévé szokás szerint megy mellette.
A hátsó bejárathoz sétálok, nem zártam vissza, ezért elég csak lenyomnom a kilincset. Meleg fogad, ki is gombolom a kabátomat, és leveszem. A lépcső korlátjára fektetem, megszabadulok a cipőmtől, aztán megközelítem a konyha-nappalit.
Barna haja selyemként folyik le a hátán, pulóvere alja felhúzódott, kilátszik hófehér bőre a derekán. Fakó ajka szétnyílik, gyengén szuszog.
Mindjárt foglalkozom veled is, de előtte meg kell tennem valamit.
Hangtalanul átmegyek a konyhába, összeszedem a pulton lévő gyógyszereket, átviszem őket a lenti mosdóba. Felnyitom a WC tetejét, majd a lecsavarom a Rivotril üveg kupakját, a tartalmát pedig beleöntöm a kagylóba. Utána a másik két doboz tartalmát nyomkodom bele.
Lehúzom őket, az üres leveleket és az üveget a csap mellett hagyom.
Nem tesznek ezek neked jót, madárkám. Elnyomják azt, aki valójában vagy, amivel a világ nem tud mit kezdeni. Inkább lenulláznak, hogy beilleszthető legyél, alkalmazkodj hozzájuk, ahelyett, hogy a világodat változtatnád olyanra, ahol helyed van.
Felhúzom a pulóverem ujját, az órámra pillantok. Elmúlt két óra.
Visszatérek a nappaliba. A madárkám ugyanúgy fekszik, akár egy darab zsák, nincs benne élet, a lélek hálni sem jár belé.
Ezentúl jobb lesz, a gyógyszerek nélkül sokkal jobban fogod magad érezni. Itt leszek a közeledben, hogy segítsek. Sokkal gyorsabban rá fogsz érezni a félelem mámorító ízére, ahogy az adrenalin pörög az ereidben, és elönti a szervezetedet. Képtelen leszel tőle szabadulni, egyre többet és többet akarsz majd.
Viszont legalább egy, másfél hét mire ezek kiürülnek a szervezetedből.
Letérdelek mellé, kisimítok egy tincset az arcából. Kesztyűs kezemmel már majdnem hozzáérek a bőréhez, de nem engedem meg magamnak ezt a gyengeséget. A múltkor már elcsábultam.
Fekete, hosszú szempillái lesimulnak, meg se rebbenek a közelségemtől. Mit tennél, ha felébrednél, és itt találnál? A félelemtől a sikoly a torkodra fagyna, csak pislognál a nagy, barna szemeddel, nem értenéd, hogy a férfi, aki teázni hívott, hogy került a lakásodba.
Mosolyra fordul a szám.
Visszahúzom a kezemet, mert reszket a vágytól, hogy megérintsem legalább a kesztyűmbe burkolódzva. Milyen lesz, amikor a bőrünk találkozik? Hideg vagy, vagy nagyon forró? Megégetsz, vagy lehűtesz? Életre kelsz majd az érintésem alatt?
Életre fogsz kelni, megízleled a szabadság édesét. A hatalom bódultságát.
Lassan fújom ki a levegőt, haja enyhén meglibben a lélegzetemtől. Újabb tincset simítok el a füle mögé, amely olyan szépen ívelt, akár egy kagyló.
Nem bírom ki, hogy ne hajoljak hozzá közelebb. Mandarin érdes-édes savanykás illata árad belőle, némi virágillattal karöltve.
– Alig várom, hogy végre találkozzunk – suttogom.
A faszom a farmeremnek feszül, pulzál benne a vérem. A szám alig milliméterekre van a fülkagylójától. Csak egy apró mozdulat, és megízlelhetném. Megkóstolhatnám, ahogy a múltkor. Vajon kicsalna belőle egy nyögést így álmában? Elrántom a fejemet, felkelek a földről.
Nem most van itt az ideje.
Az én csókomtól vérezni fog, nem úgy, mint attól az idiótáétól.
Uralkodom a légzésemen, lassan szívom ki- majd be a levegőt, hogy a tüdőm lenyugodjon, és a belsőm vibrálása is visszatérjen az eredetibe. Amikor sikerül rendeznem a fiziológiás működésemet, a lábához lépek. Lehúzom a fekete zokniját, hagyom a földre hullani.
A tévében éles sikoly hangzik fel. Egy nő szalad az erdőben, könnyek hasítanak utat a mocskos arcába. Lehajolok a telefonja mellett heverő kapcsolóért, majd lezárom a készüléket.
Újra visszafordulok hozzá.
Meg kell érintenem, hogy levehessem a nadrágját. Kiszárad a szám, ismét égni kezdenek a vénáim, a bennük pulzáló vértől. Ha megérintem, akkor nem fogok tudni leállni. A gyógyszerekkel és az alkohollal teljesen kiütötte magát, nem kelne fel rá, ahogy lehúznám a farmerjét, majd szétnyitnám a combjait. A fejembe ég a kép, ahogy a puncijába mártom a faszomat, ahogy a redők szétnyílnak, és a puha húsa magába fogad.
Vissza kéne fognom magam, lassan, óvatosan mozognom, nehogy felébresszem vele. Az izmai elég lazák lehetnek most ahhoz, hogy feszülés nélkül beengedjenek. Az alhasamban pusztító bizsergés támad, túlságosan csábító a lehetőség. Az egyik combját feltolnám a mellkasa felé, aztán kihúznám magamat, majd betolnám, hüvelye rácuppanna a faszomra.
Bármennyire akarnám, nem gyorsíthatnék, nem lehetnék durvább. Nem hagyhatnék rajta zúzódásokat.
Mit szólna hozzá másnap? Mi maradna belőle? A spermám, ahogy a combjára folyik? Hasogatás a méhében? Nem is raknám be neki teljesen… Egy elveszett álom? Azt hinné, hogy az az ostoba fasz dugta meg. Valószínűleg szorongana, hogy vajon védekeztek-e, és tőle már megkérdezni sem tudná. Napokig szenvedne, próbálna visszaemlékezni a történtekre, erőltetné az agyát, többször fogadkozna, hogy nem iszik többet.
Az ágyékomhoz nyúlok, rászorítok a faszomra, hátha attól kevésbé fog lüktetni. Megbaszhatnám következmények nélkül, megjelölhetném magamnak, végre elvehetném, amire annyira vágyok. Itt hever előttem kiszolgáltatottan és védtelenül…
Csak egy kis kóstoló, semmi több. Tudni sem fogja, hogy én voltam. A szívem erősen dobol a mellkasomba, már képtelen vagyok lassítani. Fel sem ébredne rá, nem is emlékezne rá, ahogy birtokba veszem. A puncija szétnyílna nekem, akár egy virág, és nekem vissza kéne fognom magamat, miközben az orgazmus utáni hajsza hajtana.
El kéne fordulnom, és elhúznom.
De nem bírom ki.
A csípője alá nyúlok, kigombolom a nadrágját, majd megfogom a derekánál és óvatosan lejjebb húzom. Meg se rezdül, a légzése sem változik. Miután megszabadítom tőle, jön a fekete bugyija, elüt a fehér bőrétől, könnyen siklik le rajta. Kapkodom a levegőt, túl gyors vagyok.
Ennyi kísértésnek azonban képtelenség ellenállni.
A ruhák végeztével meg fogom a bal lábát, és leengedem a kanapéról. Nyíltan rálátok a redők között elbújó vágatára. Megnyalom a számat, majd a saját nadrágomhoz nyúlok, kioldom, aztán belenyúlok, rámarkolok a faszomra. A bőrkesztyűm borzongatóan hideg és sima.
Előveszem.
Muszáj beléd merítenem, muszáj megtapasztalnom, milyen tökéletes vagy.
Feltérdelek a kanapéra, a mellkasom vészesen szorít. Ráhajolok, az alkaromon támaszkodom meg a feje mellett. A merevedésem a seggéhez ér, a bőre hideg.
Édesen fúrja az arcát a szövetbe. Az orrommal végigsimítok a pofiján, közben a faszomat lejjebb irányítom, makkomat végighúzom a vágaton.
Elfogy a levegőm. Újra és újra áthúzom rajta, a faszom megrándul a markomban. A lélegzetemtől megrezzen a haja, de ő még mindig nem mozdul meg. Lejjebb engedem magamat, a mellkasom majdnem a hátához ér, a makkom egy kicsit benyomódik a puncijába.
Összerázkódom az érzéstől, a fogaim egymáson csikorognak. Megtolom a csípőmet felé, ettől még beljebb jutok, a redők szétnyílnak. A sürgető érzés eluralkodik rajtam, erősebben tolom belé a faszomat, a recés rész beenged, makkom belébukik. Lecsukom a szememet, már ettől képes lennék elélvezni. Ha most kelne fel, belemarkolnék a hajába, és az arcát a kanapéba fordítanám, nem kapna levegőt, kapálózna, próbálna megszabadulni tőlem. Ettől jobban rám csusszanna, a fuldoklástól az izmai keményen szorítanának. Talán kéjesen rángatóznának is körülöttem.
Kijjebb húzom magamat, majd gyengéden visszatolom, pár millimétert haladva, a farizmaim megfeszülnek. Izzadság csorog végig a tarkómon, annyira szeretném tövig nyomni! Az izmaim pattanásig feszülnek, az orromon keresztül beszívom a levegőt, süvít. Erősen markolom magamat, milliméterről-milliméterre haladok egyre beljebb, az ágyékomban bomba készül robbanni, a heréimben villámok cikáznak.
Kelj fel! Imádnám, hogy vergődsz alattam! Hogy fuldokolsz, és kínlódsz!
A puncijára fogom engedi a gecimet. Elvigyorodok. Az estéről nem sok emléke lesz, azt fogja hinni, hogy azzal a hülye gyerekkel baszott, és miután ő halott, megkérdezni sem tudja az igazságról.
A terhességre mennyire fogsz rászorongani, madárkám? És arra, hogy mi történt? Napokig a kétségeid között fogsz vergődni.
Mélyre csúszok benne, bár így sincs benne még a faszom fele sem. Az izmai lazák, ahogy számítottam rá. Kihúzom, aztán újra be, megőrülök az édesen jó érzésektől, a robbanás a sarkamban jár, akármilyen durván szorítom a faszomat.
Alattam fekszik, betakarózva az öntudatlanságba, a légzése egy kicsit gyorsabb lesz, a szempillája megrebben. Mit álmodsz? Vagy túlságosan ki vagy ütve egy álomhoz is?
Gyorsítani akarok, keményebben megbaszni, a gyomráig belényomulni. Kínzóan édes a védtelensége, öntudatlanul magába fogad, és semmit nem tud róla…
Az alsó ajkamba harapok, kirántom, és pár mozdulattal ráverem a puncijára. Szétszakad a mellkasom, az élvezet ismeretlen, kegyetlen hullámokkal sodor magával, lüktetek és vibrálok, rám szakad a világ, kissé felegyenesedek, hogy lássam, ahogy a fehér spermám beteríti a vágatát és a fenekét.
Bassza meg!
Miután elmúlnak a hullámok, újra merev vagyok, és annyira meg akarom kefélni, hogy az már fáj. Kifújom a levegőt.
Elsőre ez elég lesz. Hogy nyelte be az élettelen puncija a faszomat. Kegyetlenül izgató. Ő pedig még csak nem is tud róla. Holnap mennyire össze fog törni, hogy mi történhetett.
Elpakolom a farkamat, mielőtt újra visszanyomom belé. Leszállok a kanapéról.
Bassza meg!
Beletúrok a hajamba. Ez… túl jó volt.
Milyen lesz, ha magánál lesz?
Soha többet nem fogom tudni elengedni. Ezentúl óvszert kell magamnál hordanom.
Folytatás a FB csoportomban: Élvezd az érzéki feszültséget!
címke: dark romance, thriller, lidérc