Öt évvel később…
Ezel
Suzy szeme egy másodpercre teljesen besárgul, felfedve nekem a rókaénjét. Többen is vonaglanak előtte a zenére, mégis rögtön kiszúrom a bárban, és ő is engem. Veszett érzékiséggel megcsavarja a csípőjét, miközben ujját végighúzza a nyakán, és megnyalja neonzöldre rúzsozott száját. A tömeg váratlanul elrejti előlem, a testek egymáshoz passzírozódnak, kitakarva őt.
Avar-fenyves-zöld illatát nehezen szűröm ki az összekeveredő szagokból. Az alkohol a legszúrósabb, mindenhonnan, majdnem mindenkiből az árad, mocsárzöld mámor.
A róka feltűnik a fejek között, felém slisszan.
Kigombolom az ingem felső két gombját, miközben fogva tartom a tekintetét. A szórakozóhelyen beragadt a meleg, a rengeteg légkondicionáló ellenére is – izzadt testek és lihegés töltik meg a teret. A zene bántóan hangosan dübörög, a talpam alatt rezonál a padló.
A róka kacéran felvonja a szemöldökét, majd elindul felém. Túl könnyű. Talán erre is van most a legnagyobb szükségem, egy könnyen megszerezhető és kivitelezhető baszásra. Max két órán át szárította az agyamat, hogy találjunk megoldást a szarvasok elhelyezésére. Úgy tűnik, ők is csatlakoznak a Szövetséghez. Minden lehetőséget átvettünk, a megoldás pedig az lett, hogy tovább terjeszkedünk.
Ami kurva sok munka.
Suzy kecsesen halad el két madár alakváltó között. Nem nehéz felismerni őket: alacsonyak, törékenyek, sötét szemük azonban élesen pásztázza a környezetüket. Kiismerhetetlenek. Bár ők is a Szövetséghez tartoznak, a titkaikat megtartják maguknak.
A róka alakváltó merészen megáll előttem, félredönti a fejét. Vörösesszőke haja kócosan hullik a mellére, a száján csintalan, huncut mosoly játszik. Incselkedve teszi az ujját az alsó ajkához.
– Rég láttalak. – A hangja halk, a kiváló hallásom ellenére is koncentrálnom kell, hogy megértsem a zenétől.
– Tudod, meló, haverok, hobbik. – A tekintetem elidőzik a mellén, a szűk és rövid felsője… vagy fehérneműje épphogy elfedi a mellbimbóját.
Megdörzsölöm az államat, a pár napos borostám szúrja a tenyeremet. Aztán kigombolom a mandzsettámat, és az ingem ujját felgyűröm a könyökömig. Zavar a ruha, szűk, túlságosan rám tapad, viszketek tőle.
– Hobbi – ismétli a lány egy mindentudó, öntelt mosollyal. Közelebb merészkedik, forró lélegzete simogatja a kulcscsontomat.
A vágya rezeg, sűrű felhőként fonja körbe, a bőröm is sistereg tőle. Az alhasamnál berántanak az izmok.
Felnéz a szemembe. Lustán felmorranok magamban: túlságosan könnyű préda. Hol marad a kihívás?
Az majd a munkában. Abban a kurva sokban, amit felvázoltunk Maxszel.
Új építkezési projektet kell indítanunk, ahol a csatlakozó majdnem háromszáz szarvas alakváltó közül a százötven férfi dolgozhat. Jacob, a szóvivőjük akarja áthozni őket Németországba, tartva attól, hogy a farkasok egyszer csak rájuk is lecsapnak északon.
A félelme jogos. A farkasok aljas, sunyi seggfejek.
Mint a kígyók. De őket köti a Szövetséggel kötött egyezség. Mi nem megyünk az ő területükre, ők nem jönnek a miénkre, lehetőleg kétszáz méterre elkerüljük egymást és egymás érdekeltségeit. Azért jobban örülnék, ha a kontinenst is elhagynák a rohadékok.
– És te, hogy vagy? – dőlök a pultnak. Barni, a hód halad el mögötte. Intek neki. – Egy vizet kérek!
– Mindjá’ – veti oda, meg sem áll.
– Te kérsz valamit? – fordulok vissza Suzyhoz, aki még közelebb jön hozzám, melle minden nagyobb lélegzetvételénél a mellkasomhoz nyomódik.
– Talán – súgja érzékien.
Félmosolyra húzom a számat. Az arcát megvilágítják a piros fények: barna szeme átvált sárgába, ahogy enged némi teret a rókának. Mosolya kiszámíthatatlan-kacér, száját centik választják el az enyémtől.
Kiegyenesedek. Egy kis játék azért belefér a kielégülés előtt…
– Milyen volt a heted? – Barni levágja mellém az üveg vizet. Időm sincs megköszönni, mert már el is húz a pult másik végébe.
Suzy elfintorodik, némileg eltávolodik tőlem, érdektelenül néz a nyüzsgő tömegre.
– Ne is említsd – húzza fel a felső ajkát. – A szüleim szerveztek nekem egy randit, egy másik rókával. Erőltetik, hogy élettársi kapcsolatba lépjek valakivel.
Elmosolyodom. Szülők és az ő nagyravágyó terveik. Neki mondjuk legalább vannak szülei. Az enyémek soha nem fogják a fülemet rágni, hogy megtaláltam-e már a társamat, van-e valakim. Nem fognak egy csajt sem ajánlgatni vagy randit szervezni nekem. Pedig, ha még élnének, mosolyogva tűrném, hogy bele akarnak szólni az életembe.
De már nem él egyikük sem, és ennek az egyik oka a rohadt kígyók.
– Aztán nehogy az érésednél csak úgy átvigyék azt a rókát. – Lecsavarom a vizesüveg kupakját, majd belekortyolok. Felfrissít a hidege, rám is fér. Max pontról pontra felvázolta, hogyan kell haladnunk, mik a szükséges lépések, hogy a szarvasok két hónap múlva megérkezhessenek.
Egy kurva hosszú listát készített. Rengeteg idő és energia lesz ezt összehozni.
– Jesszusom! Ne ijesztgess! – borzong meg. – Mindenki rákattant erre a szaporodási hülyeségre. – A füle mögé tűr egy tincset, amitől majdnem elmozdul a mellét takaró ruha… Fehérnemű. Ki tudja, mi a faszom. – A szülők már nem arra hajtanak, hogy a gyerekeik megtalálják a lelki társukat, hanem hogy legyen egy élettársuk, és unokákat szüljenek. Szánalmas!
– Fogyatkozunk. Egyre ritkább, hogy az alakváltók teherbe esnek – vonom meg a vállamat. – Az élettársi kapcsolatnak pedig vannak pozitív oldalai.
– Azzal semmi nem lesz megoldva, hogy a nőkből tenyészkancákat csinálnak, a férfiakból meg tenyészcsődört!
Elvigyorodom, feltűnően végigmérem.
– Ne hasonlítsd magad a lovakhoz, te sokkal formásabb vagy – kacsintok rá.
Halkan fújtat, de az arcán újra megjelenik az előbbi kacér mosoly.
– Kösz – forgatja a szemét. – Azért… Lehet, hogy veled kipróbálnám, milyen ez az élettársi kapcsolat. – Éppen meghúzom az italt, kis híján vissza is prüszkölöm.
Inkább visszateszem az üveget pultra, mielőtt kiöntöm. A hideg is kiráz a gondolattól. Társ. Élettárs. Köszönöm, inkább maradok magamban. Ezeket a kapcsolódásokat inkább meghagyom másoknak.
– Szerintem engedjük el ezt a gondolatot – mormogom.
– Nem vonz? – szalad a homlokára a szemöldöke. – Te mondtad, hogy vannak pozitív oldalai.
– A lelkitárs-kapcsolattal szemben, ahol ha meghal az egyik fél, ami mostanában elég jellemző, akkor meghal a másik is. Legalább ez a veszély nincs benne az élettársi kapcsolatban, egy gyerek nem marad teljesen magára két hét leforgása alatt. – Ahogy velem is történt. – Ebben van a jövő, de attól még inkább kihagyom.
Suzy összeszűkíti a szemét, megrágcsálja az alsó ajkát.
– Pedig remek tenyészcsődör lenne belőled – vigyorodik el.
– Feldobom majd Maxnek az ötletet, hogy vezessük be az élettársi kapcsolatnál a poligámiát – gondolkodok el. – Egy hárem ötlete nem is annyira rossz.
A faszt. Hogy aztán több nővel és gyerekkel kelljen foglalkoznom? A pénzem meglenne hozzá, de egy nő önmagában is túl fárasztó.
– Szerinted egy birtokló ragadozó nő szívesen osztozkodna?
– Ha elég nagy a tét, akkor inkább elfogadja, mint hogy semmit ne kapjon, nem? – lépek hozzá közelebb. Most már a melle teljesen a mellkasomnak préselődik, a szívverése rajtam dobol, ha erősen fókuszálok, akkor hallom is.
Avar-fenyves-zöld illata körbeleng minket.
Ideje szórakozni.
A füléhez hajolok.
– Engedjük el a beszélgetést.
Válasz helyett lassan a mellkasomhoz hajol, majd megnyalja a felszabadult bőrfelületet.
Megrándulnak az izmaim, elfúl a lélegzetem. Mindjárt a pultnak fordítom, és itt dugom meg mindenki előtt. Ezért csinálja, imádja, ha durva vagyok vele. A rezgése beterít, a közelünkben álló szarvas felénk is fordul, valamennyit észlel belőle.
– Menjünk! – utasítom, majd megragadom a kezét, és a hátsó rész felé indulok.
Verejtékes testek érnek hozzám, a szaguk eltompítja pár másodpercre Suzyét. Az emberek elkeverednek az alakváltók között. Semmit nem tudnak rólunk. De vajon a tudatalattijuk egy része tisztában van vele, hogy milyen lényekkel buliznak együtt? Érzékelik a veszélyt?
Suzy megszorítja a kezemet. Mocskos kis dög. Szerintem könnyedén bevállalná, hogy az egyik eldugott sarokban dugjam meg.
Elhaladunk a pult vége mellett, innen látni lehet a pódiumot, ahol egy új DJ mutatkozik ma be. Mark. Markus. Mini? Már fogalmam sincs, mit mondott.
Elérünk a hátsó folyosó ajtajához, megállok, Suzy mellém sorol, vibrál a vágya, a fenyves frissességébe mély, sötét illat keveredik. Torokhangon felmorranok.
Meg fogod kapni, amit annyira akarsz.
Ujjamat a leolvasóra teszem, hallom a hangzavarban, ahogy kattan a zár. Lenyomom a kilincset, előreengedem a lányt, majd követem.
A kihalt folyosón tompa fények villannak fel. Elkapom Suzy karját, és a halványszürke falnak taszítom. Vigyorogva végighúzza a nyelvét a szemfogán.
Megtámaszkodom a feje mellett. Beszívjuk egymás lélegzetét, a sötét illat körbefon, a farkam kőkemény lesz.
Lassan térdre ereszkedik előttem, felnéz rám, miközben kigombolja a nadrágomat, és lehúzza a sliccemet. Ujjbegyeivel megérinti a csípőmet, majd előveszi a merevedésemet. Vékony ujjaival rámarkol, majd az aljától a végéig megnyalintja. Felnyög-nyüszít, aztán a meleg, nedves szájába kapja, és szopni kezd.
Összeszorítom a szememet, megborzongok. Ki-be engedi a szájából, aztán a torkáig leengedi. Megrándulok, egy sóhaj szakad ki belőlem.
Megszerzem!
Engedem, hogy a karmaim kipattanjanak, élesen csikorognak, ahogy a falba karmolok.
Suzy nem kímél, durván markol, lüktetek a kezében, a szájába pedig próbálja befogadni, amennyit csak tud. Szív, pumpál, az alhasamban az izmok durván feszülnek, a farkam megrándul az izgató rabságban.
Váratlanul kienged magából, lenézek rá. Egy nyálcsík köti össze a száját a makkommal. Egy érzéki mozdulattal elkeni a hüvelykujjával az alsó ajkán, ez pedig az önuralmam maradékát is hamuvá égeti.
Hangosan morranok.
Megragadom a felkarját, felrántom a földről, majd szembe fordítom a fallal. Belemarkolok a combjába, és felemelem az egyik lábát. A szoknyája felcsúszik a csípőjére, pucsít, a feneke a feszülő farkamnak nyomódik. Nem visel bugyit.
Megragadom magam, majd bevágom neki.
Nedves, szűk forróság fogad. Felnyög, hangja a fülemben visszhangzik. A nyakára hajolok, beszívom a sötét illatot. Lassan kihúzódom belőle, majd tövig felnyársalom. Megremeg, nyöszörög, hangja beleveszik a technóba.
Újra és újra ismétlem a mozdulatot, megadással tűri a rohamomat. A falnak préselem, a combját szorítom, karmom felsebzi a bőrét. Belemarkolok a hajába, arcát az érdes falnak nyomom, az ajka szétnyílik. Tudod, kivel játszadozzál…Amikor reszketni kezd, a döféseim nyersebbek lesznek, vadabbak, már egyáltalán nem lassítok.
Felsikkant. Megkarcolom kihegyesedett szemfogammal a nyaka bőrét, anélkül, hogy megjelölném, de már ettől végigsöpör rajta az orgazmus, erősen összerándul a farkam körül. Elengedem magam, a combját markolom, és mélyen belétemetkezem. Szűk hüvelye kicsikarja belőlem is az élvezetet, morogva spriccelek belé, lassítás nélkül baszom tovább, minden lökésemmel újabb adagot engedve a puncijába.
Amikor a gyönyöre utórezgései is elmúlnak, és én is megnyugszom, kicsusszanok belőle, majd elpakolom a farkamat.
Hosszan beszívom a levegőt. A szívverésem lassan csillapodik. Megfordul, megigazítja a fehérneműjét, majd lehúzza a szoknyáját. Megnyalja a száját, a szeme kielégültségtől és könnyektől csillog.
– Ismered a járást – intek a személyzeti WC felé.
Rám kacsint, majd remegő lábakon elindul a legközelebbi ajtóhoz.
A falra nézek, ahol a karmom nyomot hagyott. Nem az első eset, akad egy jó pár. De ide csak a dolgozók léphetnek be, akik mind alakváltók, őket pedig a legkevésbé sem zavarja, hogy a főnökük mire használja ezt a folyosót.
Kifújom a levegőt, majd elindulok vissza a terembe. Suzy nem fogja magára venni, hogy nem vártam meg. Megkaptuk, amit akartunk. Vagyis, remélem, nem jut még egyszer az eszébe az élettársi faszság velem.
Kilépek a nyüzsgésbe. Mandarin-napfény-sárga illata keveredik össze, az előttem álló két madárból jön, Elevin nevetve hajol Markus nyakába. A férfi átöleli a derekát, magához húzza, dallam rezeg körülöttük. Ők már megtalálták a társukat, egymást. A tömegben kezek, karok nyúlnak a magasba.
Halványan kesernyés-szegfűszeg-szürke szag terjeng. Az állkapcsom megfeszül. Beletúrok a hajamba, körbenézek, a szag forrását keresem. Testek ugrálnak a zenére.
Elkapom!
Agresszívan felmordulok.
Hagyom, hogy a szemem megváltozzon, a fehérjét eltöltheti a zöld, a pupillám megnyúlhatott, mert az eddigi sötét világos lesz. Sokkal élesebbek lesznek a színek, és sokkal távolabb látok, a hangok felerősödnek, dübörögnek a dobhártyámon.
Beszívom a levegőt, keserű-szegfűszeg, szürke. Mi a francokat keres itt egy vipera?
Egy kopasz alak siklik el a fal mellett. Kurva gyorsan mozog. Utánavetem magamat, a szívem feldobol a mellkasomban.
Ophius embere.
Mi a faszt képzel az a seggfej?
Az ajtó felé iramodik, néha feltűnik a kopasz feje az összeolvadó tömegben. Félre se kell löknöm az alakváltókat, megéreznek maguk mellett, és rögtön elállnak az utamból.
Elvesztem szem elől a rohadékot, mire kiérek a klubból. Azonnal visszaváltom a szememet. Nem találom a zsúfolt berlini utcán, és a szaga is teljesen eltompult. A két párduc, Ivan és Raffael, akik éppen egy csaj személyijét ellenőrzik, összevont szemöldökkel lesnek rám.
Elnyomok egy ingerült mordulást. A két férfi mellé húzódom. Az előttük álldogáló csajcsoport érdeklődve vizslat minket, míg Raffael nem int nekik, hogy bemehetnek.
Az a büdös paraszt megszegte az egyezségünket. Hogy rágnák ki patkányok a belét!
Ezért megfizet.
címke: urban fantasy, romantikus erotikus, alakváltók