Kizárólag 18 éven felülieknek!
Lidérc
Gyönyörűen áll neked az aranykalitka. Megragadod a rácsokat, összepréseled a meztelen melledet, mintha felkínálnád nekem egy harapásra.
Megdörzsölöm az ujjammal a számat. Már érzem is rajta a fenséges ízedet.
Felszínesen, nehezen veszed a levegőt, az ajkad reszket. A félelmedtől fájdalmasan kemény leszek.
Pár órája vagy a kalitkában, nem tudsz sem elfeküdni, sem felegyenesedni, az izmaid fájhatnak a kényszeredett testhelyzettől. Nem mersz szólni, csak riadt szemekkel figyelsz.
Édes madárkám… Ha tudnád, mennyire csodaszép vagy, és milyen kín, hogy távol kell maradnom tőled. A félelmed átitatja a szobát, hosszan beszívom, amitől az alhasam bizseregni kezd, a heréim elnehezülnek.
Felkelek a kanapéról, a rácsokhoz állok, pont az ágyékommal vagy egymagasságban.
Erősebben markolod a rácsokat, az ujjaid elfehérednek. Felpillantasz rám, barna hajad a mellkasodra hullik, eltakarva előlem a gyönyörű melledet.
Könyörögve tekintesz rám. Elmosolyodom, majd a nadrágomhoz nyúlok, kigombolom, lehúzom a sliccemet, felszabadítva a kemény farkamat, az erek majd átszakadnak rajta.
Lepillantasz rá, megnyalod a szádat. Éhes vagy?
Berakom két rács között. Most az egyszer te irányíthatsz. Örülsz a lehetőségnek? Mit tennél velem a legszívesebben?
Ujjaid lecsúsznak a fémről, a merev faszomat bűvölöd, amitől sóvárogva megrándul. Mit tennél vele? Jobban szereted, ha én kényszerítem a torkodba, vagy vágom tövig a puncidba?
Tudom, hogy azt szereted. Most nem érted a lehetőséget.
Megint felnézel rám, barna szemed tágra nyílik, elmerülök benne. Mitől félsz, madárkám? Hogy megbüntetlek, ha nem teljesíted, amit szeretnék?
Ettől nem kell félned.
Képtelen vagyok bántani téged.
Édesen pihegsz, az arcod kipirosodik, pedig még egymáshoz sem értünk. A puncid nedves lehet a vágytól. Mennyire szeretnék megmártózni benne!
A farkam fölé hajolsz, lágy puszit adsz a makkomra. Rákapok a rácsokra, az összes izmom feszes, betolom az egész farkamat, a rácsok a combomnak préselődnek.
Nehezen süllyed le a mellkasom. Kinyújtod a nyelvedet, megnyalsz, majd belepusztulok… Tovább ízlelgetsz, óvatosan, lassan csinálod, végighúzod a nyelvedet az ereken, az arcod a faszomhoz ér közben.
Összeszorítom a szememet. Remegek. Az édes kínzás kikészít…
Aztán abbahagyod, felpillantasz rám. Először látszol magabiztosnak, nincs félelem a tekintetedben. Azt hiszed, ezek a rácsok megvédenek tőlem? Nincs, ami gátat szabhat nekem, ha rólad van szó.
De hagyom, hogy ebbe a tévképzetbe ringasd magadat.
Ahogy kifújod az orrodon a levegőt, átsüvít a farkamon. Forró. Sóvárogva rándul meg.
Engem figyelve dőlsz hátra, aztán szétnyitod a lábaidat. A puncid fénylik a vágyadtól. Közelebb csúszol a rácsokhoz, a lábad behajlik, megemeled a csípődet, és a fenséges pinád közelít a farkam felé.
A fogaim kis híján összetörnek, annyira szorítom őket. Centik választanak el a mennyországtól, a várakozás felőröl. Előrenyúlsz, megragadod a farkamat, és a nyílásodba illeszted, kicsit rácsusszansz.
Felnyögsz, én meg fújtatok. Az egész testem merő görcs. Nem tudok mozogni, már teljesen hozzápréselődtem a rácsokhoz, csak a te apró mozdulataidra számíthatok, hogy a kín némileg enyhüljön.
De alig bírsz befogadni, épp csak beléd bukik a makkom, mert a lábaid túl nagy távolságot teremtenek a rács és az öled között.
Te élvezed. Félig lehunyod a szemedet, picit mozgatod a csípődet, élvezkedsz a farkam hegyén. Élvezkedsz azon, hogy azt hiszed, biztonságban vagy.
Előre-hátra billegteted a csípődet, kicsit jobban rám csúszol, de ez sem elég, ahogy mozdulsz, kijövök belőled, és hideg üresség teper maga alá.
Felrobbanok. A faszomon feszül a bőr, az erekben dobol a vér.
Visszairányítasz magadba, hátrahajtod a fejedet, felnyögsz.
Erősebben szorítom meg a rácsokat, majd elkezdem széthúzni őket. A döbbenettől kipirosodik az arcod. Az arany megroppan, addig tágítom, míg ki nem tudom húzni a lábaidat. A faszom ott marad a rácsban, hideg körülötte a fém. Elkapom a bokádat, és kirántom, így tövig beléd hatolhatok végre.
Ledermedsz. Én meg végre mozoghatok, lassan ki, majd lassan be. A farizmaim megfeszülnek, a herémben villám cikázik át.
Ez maga a megváltás. A nedves puncid magába szív. Benyúlok a lábad felett, elkapom a derekadat, keményebb és durvább leszek, csattog benned a faszom, te meg csak nyöszörögsz az élvezet és a fájdalom mezsgyéjén.
Az övem csilingel a rácson, ez jelzi az újabb és újabb rohamokat neked, felnyársalom az édes pinádat, én vagyok a kereszt, amire felfeszítelek, a gyomrodig szúrok, erősen rányomok az alhasadra, amitől el akarsz menekülni, de esélyed sincs, felsikkantasz, már-már érzem, ahogy a faszom dolgozik benned, még erősebben nyomom az alhasadat, beleprésellek a kalitka aljába, dobálod magadat, megragadod a fejed fölött a rácsot, megint megadod magadat nekem…
Nem bírod tovább, a kezedet a szádhoz húzod, beleharapsz, remegsz körülöttem, az izmaid ritmikusan körém zárnak, de nem állok le, még keményebben sorozlak, hogy az orgazmusodat az égbe vigyem… Aztán én sem bírom tovább, csatlakozok hozzád, a hüvelyed kifojtja belőlem az élvezetet, tövig vágom magamat, hogy beléd engedjem a spermámat, kihúzódom, majd újra be, a végtelen magával ragad, a világot pusztítod el velem, hogy aztán újat teremtsünk, felhördülök, nem tudok uralkodni magamon, ahogy megsemmisítesz…
címke: pszichothriller, regény, szösszenet