Vágyak a Fekete klubból 1.

dark, erotika, bdsm, tárgy

Vágyak a Fekete klubból 1.

Őt láttad meg először. Ez akár egy jel is lehetne, ha hinnél ilyesmikben. Magas, izmos, jól áll rajta az ing, a csípője keskeny, fekete nadrág van rajta.

Akár a fantáziáidban.

Amiben összeköti a hátad mögött a kezedet, letérdeltet maga elé, és…

Meglöknek, elfelejtkezel róla hol vagy. Zavarodottan nézel oldalra, melletted van a tánctér, emberek szórakoznak, a karjuk a magasba emelkedik, van aki italt tart, lehunyja a szemét, átadja magát a dübörgő ütemeknek. Feslett ruhák, színes arcok, latex, láncok, nyakörvek, egy férfi négykézláb halad el melletted, egy nő vezeti pórázon. Egy másik nő rád mosolyog, félmeztelen, a melle peckesen áll, a mellbimbója kemény, bőrminiszoknyát visel és platform magas sarkút.

Megnyalod az ajkadat, visszapillantasz, de ő már nincs ott. Izzik a tested, már a látványától felforrt a véred, az alhasad bizsereg. Pont olyannak tűnik, aki tudja, mit tegyen veled.

Elindulsz a fal mellett, kikerülve a táncolókat, a térdig érő csizmádon a láncok egymásnak verődnek. Piros fényeket vetítenek, árnyak táncolnak melletted, izzik a levegő, egy pár egymásra csavarodik, a férfi belemarkol a nő fenekébe, megtartja az ölében, a mozgásuk egyértelműen jelzi, hogy mit művelnek.

Pihegve fordulsz le a folyosóra. Gyenge fények világítanak, alig lehet látni valamit. De a sötét jó. A sötét megvéd.

Itt már halkabb a zene, hallod a csizmád kopogását a fapadlón.

Együtt ver a szíved vele.

Merre lehet?

A hosszú folyosóról a végén jobbra lehet fordulni. Elhaladsz egy ajtó előtt, feketére festették, elüt a fal szürke színétől. Mi lehet ott? Remeg a kezed, ki szeretnéd nyitni, de ehelyett csak megállsz előtte. Megnyalod a kiszáradt szádat, hallgatózol, pedig nem szeretnél, de nem tudsz mást tenni, kíváncsi vagy. Ha már nem láthatod, mi folyik odabent, legalább néhány hangot kiszűrhess.

A torkod elszorul. Nem hallasz semmit.

Mi van, ha ő idement? Ha itt találod meg?

Ezen a helyen, szabad benyitni a szobákba. Szabad részt venni a játékokban.

Beharapod az alsó ajkadat. Tényleg megteszed? Azért jöttél el, nem? És ez már nem kérdés, hanem bizonyosság.

Felemeled a kezedet, csillog a könyöködig érő fekete selyemkesztyűd anyaga.

A szíved nagyot dobban. Megfogod a kilincset, lenyomod, kitárod az ajtót. Bent a sötétség tátong, akár egy éhes száj, ami el akar fogyasztani. El akar fogyasztani, megemészteni, és a csontjaidat kiköpni.

Erősen rámarsz a kilincsre, nem merted még elengedni. Vajon itt van? Egyáltalán akarod, hogy itt legyen? Összeugranak az izmok az alhasadban.

Azért jöttél ide… És ez a gondolat elég, hogy átlökjön a küszöbön, belépj a szobába. Megállsz, vársz. Mögüled jut be csak némi fény, ahhoz viszont nem elég, hogy felmérd, mi van még a szobában.

Lehet, üres. Nincs itt senki.

Vagy… valaki rejtőzik az ajtó mögött, vagy a szoba másik felében.

Árny mozdul nem messze tőled, magas, izmos, amilyen a férfi volt, akit először észrevettél.

Ő lesz az.

A zsigereidben érzed.

Nem közelít meg, nem mozdul feléd, hogy elragadjon. Pedig másra sem vágynál…

Be kell csuknod az ajtót. Tudod, hogy ezt várja. A sötétet akarja, így még inkább ismeretlen lesz.

Elfordulsz, teljesíted a néma parancsot. Kattan az ajtó, csukódik a zár. A szíved a füledben dörömböl, elnyom minden más hangot. Nem fordulsz meg. Innentől neki kell cselekednie…

Mit fog tenni? Nem ismerheti a legmocskosabb vágyaidat… Vagy mégis?

Valami csikorog mögötted, talán cipő, vagy bőr, vagy… Meleg vanília illat száll feléd, éles ellentétben áll azzal a durva mozdulattal, amivel megragadja a hajadat, és az ajtónak tol. A sima anyagnak nyomódik az arcod, megtámaszkodsz a fejed mellett. Lecsukod a szemedet, érzed, hogy a bugyid teljesen átnedvesedik.

Innentől csak engedned kell, hogy bármit megtegyen veled…

Kicsit lehajol, ujjbegyeivel megérinti a combodat, megborzongsz. Mit fog tenni? Megkötöz, és maga elé térdeltet? Vagy máshogyan fog használni? Nem bírod, remegsz, pedig még semmi nem is történt.

A nyakadhoz hajol, forró lélegzete égeti a bőrödet. Feljebb simít a combodon, eléri a szoknyád peremét, előrecsúsztatja a kezét, és meg sem áll az öledig. Megdermedsz. Rámarkol. Forró a tenyere, a bugyidon keresztül is érzed. Erősek az ujjai. Erős minden porcikája.

Az egyik ujját beljebb nyomja a hüvelyednél, beléd csúsztatva kicsit a nedves bugyidat. Nem mozdulsz. A másodpercek összenyomnak, a csend hatalom, ami rád parancsol.

Lihegsz. Alig várod, hogy tovább izgasson… Ő azonban abbahagyja, elrántja a kezét, hideg hiányt hagyva maga után.

Gyorsan mozdul, felhúzza a szoknyádat a fenekeden, majd beakasztja az ujját a bugyidba, és elhúzza a fenekedről.

Nem bírsz várni, a türelmetlenség lüktet benned. Talán el fog fenekelni, vagy… Hamar megkapod a választ, az ujjai a segglyukadnál kezdenek el körözni. Nagyot nyelsz, nem mozdulsz, hagyod, hogy azt tegye, amit szeretne. Hogy kihasználja a testedet. Amiért ide jöttél.

Lesimít a vágatodra, egy parányit becsúsztatja az ujját, teljesen ráfeszülsz, még akarsz belőle. Felnyögsz, de nem hatja meg a hang, az ujjai visszatérnek az előbbi helyükre. Nedvességet gyűjtött, hogy aztán… Becsúsztatja az egyik ujját a fenekedbe, óvatosan tágítani kezd.

Hátra akarod tolni seggedet, hogy még mélyebbre jusson beléd, de a másik kezével megragadja a csípődet, és erősen rámarkol, jelezve, hogy neked most nincs lehetőséged mozogni.

Megtehetnéd, hogy ellenkezel, a kezed szabadon tapad az ajtóra. Megtehetnéd, hogy nemet mondasz, és elmész.

De azért jöttél ide, hogy…

Kiszárad a torkod. Egy újabb ujját nyomja beléd, lüktet a puncid, alig várod, hogy végre beléd rakja. Elpusztulsz a vágy fogságában. Összeszorítod a szemedet, hátha ez segít, hogy türelmesebb legyél. Megfeszíted az izmaidat, hogy véletlenül se mozogj.

Tovább folytatja az édes kínzást, a két ujjával tágít, remeg a térded. Ki fogja használni… Akarod, hogy kihasználja, kihasználjon téged.

A sötétség leple betakar titeket. Nem más ez, mint egy álom. Valójában lehet, meg sem történik. Otthon fekszel az ágyadban, és csak megálmodod a legvadabb fantáziádat.

Elhúzza az ujjait, érzed, hogy mozog mögötted. Széttolja a lábaidat a lábával, nagyobb terpeszbe kényszerít. Megmarkolja a csípődet, kényszerít rá, hogy homoríts. Megteszed, amennyire tudod.

Aztán megérzed a makkjának a nyomását a záróizomnál, beléd tör, feszít, élvezettel fogadod a fájdalmat. Összeszorítod a fogsorodat, hogy ne nyögj fel. Lassan hatol egyre beljebb, kiélvez minden mozdulatot, és kiélvezed te is, ahogy a kínba gyönyör vegyül, az ujjaid begörbülnek, belemarsz a fába.

Masszává gyengülsz a fogásában, szűkül az alhasad, az izmaid feszesek. A füledhez hajol, minden kifújt levegője átszánt rajtad.

Meg akarod mozdítani a csípődet, de tudod, hogy nem lehet. Nem azért vagy itt, hogy akaratod legyen. Tárgy leszel a kezében.

Ő pedig használ is. Végre kihúzódik belőled, majd újra betolja magát. Legszívesebben a puncidhoz nyúlnál, hogy saját magadat izgasd, de tudod, hogy nem engedné meg.

Mozogni kezd, lassan be, majd gyorsan ki, markolja a csípődet, elhúzza a farpofáidat, az ujjai a bőrödbe nyomódnak, erősen tart, és valóban használja a testedet, nem tekint többnek, mint egy tárgynak, ami az örömét szolgálja.

Nedvesség folyik végig a combod belső felén, nem bírod tovább összezárni a fogsorodat, halkan nyögdécselsz, lüktet a puncid. Annyira jó lenne, ha lenyúlhatnál, és megujjazhatnád magadat! Nem bírod már, felolvadtál a térben, ő pedig tovább használ, kíméletlenül döf beléd, elragadja a hév, majd érzed, hogy megduzzad benned a farka, és beléd spriccel, kitölt a gecijével.

Massza vagy a vágy fogságában, szükség üvölt az agyadban.

Miután megtölt téged, elhúzódik, belőled pedig kifolyik a spermája. Zakatol a szíved, a csiklód várja, hogy végre megérintsd.

Ő pedig gyengéden megfogja a karodat, elhúz az ajtótól, aztán távozik a szobából.

Pislogsz a sötétbe. A spermája benned az egyetlen, ami maradt abból, hogy használt. 

Scroll to Top