8.
1.
Tőle függök. Hamarosan pedig elutazik, és lehet, nem tér vissza. A többi harcostársával belemerülnek a gyakorlásba, a napfény megfesti a bőrét, izzadságcsepp csurog le a hátán. Fahusángokkal támadnak egymásra, a fegyverek csattognak, belevegyülnek a többiek kurjongatásába.
Miután az ellenfelének kirúgja a lábát, és az a földre kerül, a többiek üvöltve gratulálnak neki – ő pedig egy nagyon halovány mosollyal fogadja. Magasba emeli a kezét.
Minden nap gyakorolnak. Mert ez az életüket jelenti.
Az egyik cseléd kijön az istállóból, az ő szeme is megakad a jeleneten, majd elpirosodik, utána tovább siet. Erwina azt mondta, pihenjek, nem adott nekem munkát, csak azt üzente, hogy menjek ki a napfényre, ma kimondottan kedvező az időjárás.
Hűvös van, de a napnak tényleg ereje van, meglangyosítja az arcomat.
Vagy lehet Erik látványa langyosítja meg. Akaratlanul az este jut az eszembe, amikor meglovagoltam. Már az emléktől átforrósodik az ölem. Mit tett velem? Kívánom az érintését, azt akarom, hogy durva kezével simogasson.
Észre vesz, miközben megkerüli az újabb ellenfelét. Összehúzza a szemét, majd elmosolyodik. Egy vad Istenség, nyers, lüktető erő, meztelen mellkasa duzzad az izmoktól, őt nem zavarja a hűvős.
Megmentette az életemet. Hamarosan pedig útra kell, és lehet, nem tér vissza. Ki lenne akkor az új fejedelem? Nincsenek utódjai, az unokabátyját kivégezte. Nincs felesége, és egy fattyat sem nemzett eddig. A rossz nyelvek szerint, baj lehet vele, mert viszont rengeteg nő megfordult már alatta.
Összeszorítom az alsó ajkamat, és a földre bámulok inkább, ég az arcom a gondolataim miatt – megfordult bennem, hogy mi történik, ha terhes lennék tőle. Mi van, ha már az vagyok? Akkor annak vége lenne, mert ezt a betegséget én is alig éltem túl.
Szomorúság tölti el a mellkasomat. Nem fattyúnak akarok életet adni, aki csak nekem fontos, hanem egy törvényes gyereknek… Fájdalom hasít belém, elfordulok a gyakorlótértől, és elindulok befelé.
Kevesebb, mint két hét, és elmegy, én pedig szolgaként maradok itt. El kell érnem, hogy felszabadítson… Akkor is maradnék, Krisa miatt nem mennék el, de akkor már jogaim is lennének.
De mivel vehetném rá? Nem bízik bennem…
2.
Nem várom meg, hogy kéressen magához, önként megyek, miután felviszik a fürdőjét. Bekopogok, és miután mondja, hogy szabad, belépek a szobájába. Már a kádban fekszik, a hátoldalának dőlt, szőke haja nedvesen tapad a kulcscsontjához, szürkés szeme belém talál, a karját felfektette a kád peremére. Lustán elmosolyodik.
– Kezdem azt gondolni, hogy már nem kényszerként éled meg a találkozóinkat.
Megszorítom a szoknyámat, a szívem hevesen ver. A látványa leigáz. Közelebb lépek a kádhoz, aztán, akár egy jó feleség, letérdelek mellette, és a külön asztalra tett szappanért és pamutért nyúlók.
Benedvesítem őket a vízben, majd elakadó lélegzettel pillantok fel Erikre. Meg kell győznőm! Feleségül biztos nem venne, de felszabadíthatna. Ha megígérem neki, hogy itt maradok, akkor megtenné? Vagy ennyire se bízik bennem?
Kellett eljátszanom a bizalmát…
Összepréselem a számat, a pamutot beszappanozom rozmaring illat árad belőle. A mellkasára rakom, és óvatosan dörzsölni kezdem. Amíg beteg voltam, ő is megmosdatott, vízzel, szappannal, a lábam közé is benyúlt – de abban az érintésben nem volt vágy, egy mozdulat volt, amivel megtisztítani akart.
Lesimítok a mellkasán a hasára, a feszes izmok összerándulnak. A férfiassága megkeményedett, egy pillanatra hozzáér a kézfejem, mire Erik felsóhajt. Mély, reszelős hang, amitől megborzongok. Amikor élvezetét leli bennem, akkor is ilyen hangot szokott kiadni.
– A háládat akarod kifejezni, amiért gondoskodtam rólad, vagy más terved van? – Meglepően vidáman cseng a hangja, máskor nem szokott ennyire könnyed lenni. Mintha játszana velem. – Akkor javaslom, hogy csúsztasd még lejjebb a kezedet.
Beleharapok az alsó ajkamba, a kezem még lejjebb csúszik, az anyaggal az ágyékán is átszántok. A férfiassága megint a kézfejemhez ér, amitől az ölem bizseregni kezd.
Újra szívesen ráülnék…
Elfogy a levegőm, nem merek felnézni rá. Szolgaként kerültem ide, ő pedig megbecstelenített, én pedig sóvárgok utána… Ennek nem így kéne lennie! A testemnek viszont nem tudok parancsolni, sóvárogva akarok belőle többet.
Engedelmeskedek a kérésének, elengedem az anyagot, majd megérintem a férfiasságát. Talán most másodszor. Kemény, durva, akár csak ő, a bőre viszont bársonyos, selymes.
Erősebben szorítom meg, mire zárt szájjal felhümmög. Lopok egy pillantást az arcáról – hátradöntötte a fejét is, félig lehunyt szemekkel figyel, a vonásai ellazultak.
Visszafordulok az ágyéka felé, vékony ujjaim között hatalmasnak látszik. Mozgatni kezdem rajta a kezemet, fel, egészen a végéig, majd lehúzom a tövéig. A lábait, amennyire tudja, széjjelebb tárja, így több helyem lesz, de eléggé előre kell dölnöm, hogy kényelmesen elférjek – nem is akarok kényelmesen elférni, nem érdekel, hogy a kád pereme a mellkasomba fúródik, túlságosan lefoglal a látványa, ahogy a kezemmel izgatom a legérzékenyebb pontját.
– Gyorsabban! – morran fel.
Teljesítem a kívánságát, még erősebben szorítom, és még gyorsabban mozgatom a kezemet. Aztán a hatalmas teste megrázkódik, a férfiassága pedig megrándul, a vízbe engedi a magját.
Újabb pillantást lopok: a mellkasa kicsit gyorsabban emelkedik és süllyed, a szemét viszont nem hunyja már le, élesen engem figyel.
Kiszárad a szám a pillantása erejétől. Elhúzom tőle a kezemet, mire utánam kap, és megragadja a felkaromat, magához ránt, a másik kezével beleszánt a fonatomba, nedves ujjai közé tapadnak a tincseim, húzza a fejbőrömet.
– Meséld el, Åse, hogy mit tervezel! – susogja a számnak.
3.
Nyelek egyet, nem bírom el a pillantását, lesütöm a szememet, így az erős mellkasát láthatom. Közel húzódik a kád pereméhez, aminek az oldala belevág a hasamba. Meleg lehelete átszánt rajtam.
– Szabadíts fel – súgom.
Nincs értelme hazudnom, úgyis átlátna rajtam. Felmorran, egy puszit nyom az arcomra, majd elenged, és visszadől a helyére, a víz loccsan egyet a mozgásától.
Felpislantok rá, ő érdeklődve, nyíltan szemlél.
– Őszinte voltál.
Hátraülök a lábamra, elnézek az ajtó irányába. Őszinte voltam, mert nincs más lehetőségem. Ha elmegy, és nem tér vissza, akkor nekem végem van. Mások játéka leszek. Jelenleg legalább csak az övé vagyok. És az ő játéka… Szépen lassan édes lett.
– Meglepő. – Vidámság csendül a hangjában.
Elhúzom a számat, nyelek egyet, visszatekintek rá.
– Nem tehetek mást – vonom meg a vállamat. – El fogsz menni, és ha szolgaként hagysz itt, és nem térsz vissza, akkor…
– Akkor másnak leszel a szolgája – fejezi be helyettem. A vonásaim nem változnak, nem látok rajta dühöt vagy haragot.
Másodpercekig bámuljuk egymást, majd lassan meg fogja a kád peremét, kikapaszkodik, és könnyedén kiszáll mellém. Víz pereg le a testéről, nekem pedig félreüt a szívem a látványától. Az ágyékával vagyok egy vonalban, és megint készen áll.
Az anyagért nyúl, megtörli magát. Égő arccal fordulok a kád felé. Nem kéne, hogy zavarba jöjjek a látványától, de a közelsége újra és újra meglep, annak ellenére is, hogy többször voltunk már együtt.
– Ha felszabadítalak, akkor el is mehetsz, ameddig nem vagyok itt.
– Megígérem, hogy nem fogok! – A fülem mögé tűrők egy kiszabadult tincset, és gyorsan felállok. Legszívesebben könyörögnék neki.
Az anyagot a kád peremére rakja, majd gyengéden megfogja a felkaromat, és a szőrmék felé irányít. Lefekszik rá, és engem is húz magával, egyenesen az ölébe. Félig ülve érkezik meg a falhoz, az előbbi érdeklődése mit sem csillapodott. A szoknyám felgyűrődik köztünk, de így is érzem őt.
Sikerült? Meg tudom győzni? Ez elég lesz neki, hogy felszabadítson? Akkor élhetnek itt tovább, de én dönthetnék róla, hogy ki érhet hozzám, és ki nem. Persze, rajta kívül… Mert ő biztosan nem engedne el.
De… Azzal együtt tudok élni. Nagyon is együtt tudok.
– Egy okot mondj, amiért bíznom kéne benned – mosolyodik el lustán, akár egy kielégült macska, aki már jóllakott, most pedig játszik az egérrel.
Kiszakad belőlem a levegő, fel sem tűnt, hogy eddig visszatartottam. Egy helyen kapcsolódunk, de közben alig várom, hogy megsimogasson, megérintsen. Erőszakkal szerzett meg… Nem kéne vágynom rá. Azonban az elmúlt időszakban, mindig kíméletes volt velem, és élvezetet nyújtott.
Egy ok. Nem kell több, csak egy ok… De mi? Nem jut eszembe semmi használható ok, amivel kiérdemelhetném a bizalmát. Valamit találnom kell, és akkor felszabadít, nem kell majd rettegnem minden nap, hogy visszajön-e…
4.
Egy ok. Talán, hogy… Nincs semmi. Elszöktem. Meg akartam ölni. Majd lopni akartam, hogy elszökhessek.
Én se bíznék saját magamban.
Csüggedten lehajtom a fejemet, a hasfalára rebben a pillantásom, a durva kötegek megfeszülnek, a fekete szőrcsík elveszi a szoknyám redői alatt.
– Nem tudok semmilyen okot mondani – felelem végül.
Felemeli a kezét, a tenyerét az arcomra fekteti. Szolga fogok maradni, és retteghetek majd, hogy visszatér-e, vagy más lesz a fejedelem.
– Tetszik, hogy őszinte vagy – simogat meg. Hüvelykujját végig húzza a szemem alatt, mire felpillantok rá. – Megígérem neked, hogy vissza fogok jönni.
Komolyan gondolja. Látom rajta a vad elszántságot, azt az erőt, amivel akár egy Istennel is szembenézne, hogy teljesítse az ígéretét. De ez nem elég – akkor is meghalhat, ha elszánt, ha erős, ha jól tud bánni a fegyverrel. Rengeteg portyán van túl, de akkor is…
És én itt maradok szolgának. Összefacsarodik a szívem, könnycsepp gyűlik a szemembe. Erik közel hajol, lágy csókot nyom az ajkamra, majd magához húz, vigyázva a hátamra, és egyre több csókot ad, az arcomra, a nyakamra, közben felsimítja a szoknyámat, utat keres a férfiasságának, és újra együtt vagyunk a táncoló gyertyafényben, ő pedig lecsókolja a könnyeimet…
5.
Dér fagy az ágak végére. Összébb húzom magamon a köpenyt, amit nemrég kaptam. Vastag gyapjú, falat emel közém és a hideg közé, így csak az arcomat csípi.
Rengetegen gyűltek össze a parton, harci dobok szólnak, a hajóról, és a partról is. A harcosok harci díszben pompáznak, a mellkasukat és az arcukat összekenték, amitől barbár, és kegyetlen hordának néznek ki.
Ezt a benyomást is akarják tenni az ellenségre.
Erik a hajó orrában áll, magasba emeli a kardját. A fonatai meglebbenek körülötte, még én fontam be az este. Türelmesen hagyta, közben a csendbe burkolóztunk. Nem beszéltünk. Utána sokáig élveztük egymás társaságát, míg végül kimerülten el nem aludtam a mellkasán.
Szolga maradtam.
És…
Rá kellett jönnöm, hogy nem csak amiatt aggódom, hogy Erik visszatér-e, mert ha nem, akkor más fejedelem szolgája leszek.
Hanem azért, mert hiány mar belém, ahogy a hajó távolodását figyelem.
Szúr a mellkasom, és könnyek szorítanak.
6.
Elviselhetetlen a fájdalom, összeszorul az egész hasam. Összeszorítom a fogamat, sziszegek, belemarkolok a szőrmébe.
Égek. Meg fogok halni. A halál se lehet ilyen fájdalmas!
– Nyugodj meg, sok nő keresztül ment már ezen! – rivall rám Erwina a felhúzott lábaim közül.
Feszül a gerincem, a szívem hangosan dübörög, és a baba… Kifelé akar jönni. Beszívom a levegőt, majd amikor jön az újabb roham, megint összeszorítom a fogsoromat, megfeszítem az izmaimat, görcsösen markolom a szőrmét, a hajam az arcomhoz tapad, kiszáradt a torkom, inni akarok, amennyire tudom, szétfeszítem a lábaimat, nem is én, hanem a baba, érzem, hogy a csontomnál van a feje, hogy tágít, és tol.
Mióta tart?
Percek, vagy órák óta?
Krisa hideg vizes anyaggal megtörli a homlokomat, majd megszorítja a karomat. Próbál bíztatóan mosolyogni, de valójában rémült.
Felszusszanok, a plafonra bámulok.
– Még! – szól Erwina. – Nincs sok hátra!
Nincs erőm. Egy újabb rohamot nem élek túl… de akkor a gyermekem sem éli túl.
Érzem, hogy jön az újabb görcs, megfeszítem mindenemet, meg kell születnie, hamarosan meg fog születni! Olyan, mintha az izmaimnak feszülne, és tolná el ő is magát, és érzem, hogy kicsusszan, megkönnyebbülés árad szét bennem, felsír, azonnal felülök, és érte nyúlok.
Erwina a mögötte álló cselédtől elveszi a tűzből kivett ollót, majd elvágja a gyermekkel összekötő zsinórt. Lilás színe van, és nyálka borítja, de sír, hangosan sír! Elsírom magamat, nyújtózok érte, és Erwina végre odaadja, én meg magamhoz szorítom.
Puszit nyomok a fejére. Fattyú. De nekem akkor is ő minden. Krisa is átölel.
Vajon… Mit fog szólni Erik, ha visszatér? Ha valaha is visszatér…
vikinges, szösszenet, erotika