Ezel

Suzy szeme egy másodpercre teljesen besárgul, felfedve nekem a róka énjét. Veszett érzékiséggel megcsavarja a csípőjét, miközben ujját végighúza a nyakán. Megnyalja a neonzöldre rúzsozott száját.

Avar-fenyves-zöld illatát nehezen bírom kivenni a tömeg összekeveredő szagaiból. Az alkohol a legszúrósabb, mocsárzöld mámor.

Kigombolom az ingem felső két gombját, miközben fogva tartom a tekintetét. A szórakozóhelyen beragadt a meleg a rengeteg légkondicionáló ellenére is: az izzadt, lihegő testek megtöltik a teret. A zene bántóan hangosan dübörög, a talpam alatt rezonál a padló.

A róka kacéran felvonja a szemöldökét, majd elindul felém. Túl könnyű. Könnyedén slisszan el két madár alakváltó között. Nem nehéz felismerni őket: alacsonyak, törékenyek, sötét szemük azonban élesen pásztázza a környezetüket. Kiismerhetetlennek: bár a Szövetség tagjai, a titkaikat megtartják maguknak.

Suzy merészen megáll előttem, félredönti a fejét. Vörösesszőke haja kócosan hullik a mellére, a száján csintalan, huncut mosoly játszik. Incselkedve teszi ujját az alsó ajkához.

– Rég láttalak. – Németül szól hozzám, hangja halk, a kiváló hallásom ellenére is koncentrálnom kell, hogy megértsem a zenétől.

– Tudod, meló, haverok, hobbik. – Németül válaszolok, miközben elidőzők a mellén: a szűk és rövid felsője… vagy fehérneműje nem igen takarta el, épphogy elfedte a mellbimbóját.

Megdörzsölöm az államat, a pár napos borostám szúrja a tenyeremet. Aztán kigombolom az ingem csukló részét, szárát felgyűrőm a könyökömig. Zavar a ruha, feszes, testhez áll, túlságosan rám tapad – viszketek tőle.

– Hobbi – ismétli egy mindentudó, öntelt mosollyal. Közelebb merészkedik, forró lélegzetét a kulcscsontomon érzem.

Felnéz a szemembe. Lustán felmorranok magamban: kiszámítható. Hol marad a kihívás?

– És te, hogy vagy? – dőlök a pultnak. Barni, a hód halad el mögötte. Intek neki. – Egy vizet kérek!

– Mindjá’ – veti oda, majd elfordul.

– Te kérsz valamit? – fordulok vissza Suzyhoz, aki még közelebb jön hozzám, melle minden nagyobb lélegzetvételénél a mellkasomhoz nyomul.

– Igen. – Lábujjhegyre áll, a fülemhez hajol. – Nincs kedved valami izgalmasabbhoz? – suttogja karcosan.

Az alhasam összerándul. Az izgatottsága tapintható, sűrű felhőként fonja be. Barni levágja mellém az üveg vizet. Időm sincs megköszönni, mert már el is húz a pult másik végébe.

Suzy arcát megvilágítják a piros fények: barna szeme átvált sárgába, ahogy enged némi teret a róka énjének. Mosolya kiszámíthatatlan-kacér, száját centik választják el az enyémtől.

Kiegyenesedek.

– Milyen volt a heted? – vonom fel a szemöldököm.

Elfintorodik, némileg eltávolodik tőlem, érdektelenül néz a nyüzsgő tömegre.

– Ne is említsd – húzza fel a felső ajkát.  – A szüleim szerveztek nekem egy randit, egy másik rókával.

Elmosolyodom. Szülők, és a nagyravágyó terveik. Neki mondjuk legalább vannak szülei.

– Aztán nehogy az érésednél csak úgy átvigyék. – Lecsavarom a vizes üveg kupakját, majd belekortyolok. Felfrissít a hidege, rám is fér: Maxnek sikerült kiszárítania az agyamat.

– Jesszusom! Ne ijesztegess! – borzong meg. – Mindenki rákattant erre a szaporodási hülyeségre. – Füle mögé tűr egy tincset, amitől majdnem elmozdul a mellét takaró ruha… Fehérnemű. Ki tudja mi a faszom. – A szülők már nem arra hajtanak, hogy a gyerekeik párt találjanak, hanem hogy unokákat szüljenek. Szánalmas!

– Fogyatkozunk – vonom meg a vállam.

– Azzal semmi nem lesz megoldva, hogy a nőkből tenyészkancákat csinálnak, a férfiakból meg tenyészcsődört!

Elvigyorodom, feltűnően végigmérem.

– Ne hasonlítsd magad a lovakhoz, te sokkal formásabb vagy – kacsintok rá.

Halkan fújtat, de arcán újra megjelenik az előbbi kacér mosoly.

– Kösz – forgatja a szemét.

Meghúzom a hideg italt, majd visszateszem a pultra. Közelebb lépek hozzá, most már melle teljesen a mellkasomnak préselődik, érzem a szívverését, ha komolyan fókuszálok, akkor hallom is. Avar-fenyves-zöld illata körbeleng minket.

– De gondolom, nem beszélgetni akarsz – hajolok a füléhez.

Válasz helyett lassan a mellkasomhoz hajol és megnyalja a felszabadított bőrfelületet.

Megrándulnak az izmaim, elfúl a lélegzetem. Mindjárt neki fordítom a pultnak, és itt dugom meg mindenki előtt. Kurvára imádná.

– Menjünk! – utasítom, majd megragadom a kezét, és a hátsó rész felé indulok.

Verejtékes testek érnek hozzám, szaguk eltompítja pár másodpercre Suzyét. Az emberek elkeverednek az alakváltók között. Vajon a tudatalattijuk egy része tisztában van vele, hogy milyen lényekkel buliznak együtt? Érzékelik a veszélyt?

Suzy megszorítja a kezem. Mocskos kis dög.

Elhaladtunk a pult vége mellett, innen látni lehet a pódiumot, ahol egy új dj mutatkozott ma be. Mark. Markus. Mini? Már fogalmam sincs, mit mondott.

Elérünk a hátsó folyósó ajtajához, megállok, Suzy mellém sorol, érzem a vágyát, a fenyves frissességébe mély, sötét illat keveredik. Torok hangon felmorranok. Ujjamat a leolvasóra teszem, hallom a hangzavarba, ahogy kattan a zár. Lenyomom a kilincset, előreengedem, majd követem.

A kihalt folyosón tompa fények villannak fel. Elkapom a karját, és a falnak taszítom. Vigyorogva végighúzza a nyelvét a kihegyesedett szemfogán. Meg se próbálja elrejteni a rókát: szeme fehérje besárgult, a pupillája megnyúlt.

Megtámaszkodom a feje mellett a falon. Beszívjuk egymás lélegzetét, a sötét illat körbefon, a farkam kőkemény lesz.

Lassan térde ereszkedik előttem, felnéz rám, miközben kigombolja a nadrágomat, és lehúzza a sliccemet. Ujjbegyeivel megérinti a csípőmet, majd előveszi a merevedésemet. Vékony ujjaival rámarkol, majd az aljától a végéig megnyalintja. Felnyög-nyüszít, aztán a meleg, nedves szájába kapja, és rögtön szopni kezdi.

Összeszorítom a szemem, megborzongom. Ki-be engedi a szájából, aztán a torkáig letolja. Megrándulok, egy sóhaj szakad ki belőlem.

Megszerzem!

A karmaim kipattanak, a falba eresztem őket, élesen csikorog, ahogy belekarmolok.

Suzy nem kímél, durván markol, lüktetek a kezében, a szájába pedig próbálja befogadni, amennyit csak tud. Szív, pumpál – az alhasamban fokozódik a bizsergés, a farkam megrándul az izgató rabságában.

Váratlanul kienged magából, lenézek rá. Egy nyálcsík köti össze a száját a makkommal. Egy érzéki mozdulattal elkeni az alsó ajkán a hüvelykujjával. Ez pedig az önuralmam maradékát is hamuvá égeti.

Dühösen morranok.

Megragadom a felkarját, felrántom a földről, majd szembe fordítom a fallal. Megfogom a jobb lábát, és felhúzom. Szoknyája felcsúszik a csípőjére, pucsít, feneke a feszülő farkamnak nyomódik. Megfogom, majd bevágom neki.

Nedves, szűk forróság fogad. Felnyög. Hangja a fülemben visszhangzik. A nyakára hajolok, beszívom a sötét illatot. Lassan kihúzom magam belőle, majd tövig felnyársalom. Megremeg, nyöszörög, hangja beleveszik a technóba.

Újra és újra ismétlem, megadással tűri a rohamomat. A térde alá nyúlok, mert nem bírja tartani a lábát. Belemarkolok a hajába, arcát a falba nyomom, ajka szétnyílik. Tudod kivel szórakozzál… Amikor reszketni kezd, a döféseim nyersebbek lesznek, vadabbak, már egyáltalán nem lassítok.

Felsikkant. Megkarcolom kihegyesedett szemfogammal a nyaka bőrét, amitől az orgazmus végigsöpör rajta, erősen összerándul a farkam körül. Elengedem magam, belemarkolok a fenekébe, és mélyen belétemetkezek.

Hosszan beszívom a levegőt. A szívverésem lassan nyugszik le. Kicsusszanok belőle, és elpakolom a farkam. Megfordul, megigazítja a fehérneműjét, majd lehúzza a szoknyáját. Megnyalja a száját, szeme kielégültségtől és könnyektől csillog.

– Ismered a járást – intek a személyzeti WC-felé.

Rám kacsint, majd remegő lábakkal elindul a legközelebbi ajtóhoz.

A falra nézek, ahol a karmom nyomott hagyott. Nem az első eset, van már pár.

Kifújom a levegőt, majd elindulok vissza a terembe. Suzy nem fogja magára venni, hogy nem vártam meg. Megkaptuk, amit akartunk.

Ahogy kilépek a nyüzsgésbe, az izmaim megfeszülnek, a tarkómon feláll a szőr.

Fenyegetés.

Beszívom a levegőt. Kesernyés-szegfűszeg-szürke szag terjeng a levegőben. Halványan. Állkapcsom megfeszül. Beletúrok a hajamba, körbenézek, a szag forrását keresem. Testek ugrálnak a zenére.

Agresszívan felmordulok.

Elkapom!

A karmaim előpattannak, a világ megváltozik. Az eddigi sötét világos lesz, sokkal élesebbek lesznek a színek, és sokkal távolabb látok. A hangok felerősödnek, dobolnak a dobhártyámban.

Beszívom a levegőt, keserű-szegfű, szürke. Mi a francokat keres itt egy vipera?

Egy kopasz alak siklik el a fal mellett. Kurva gyorsan mozog. Utána vetem magam, a szívem feldobol a mellkasomban.

Ophius embere.

Mi a faszt képzel az a seggfej?

Az ajtó felé iramodik, néha feltűnik a kopasz feje az összeolvadó tömegben. Félrelököm az embereket, az alakváltókat, némelyik rám morog, de aztán nem foglalkoznak velem.

Elvesztem szem elől a rohadékot, kiérek a klubból. Nem látom az emberekkel megtelt utcán, és a szaga is teljesen eltompult. A két oroszlán, Ivan és Raffael, akik éppen egy csaj személyijét ellenőrzik, összevont szemöldökkel lesnek rám.

Elnyomok egy ingerült mordulást. A látásom azonnal visszaváltozik, a karmaim pedig visszahúzódnak. A két férfi mellé állok. Az előttük álldogáló csaj csoport érdeklődve vizslat minket.

Raffael int nekik, hogy bemehetnek.

Az a büdös paraszt megszegte az egyezségünket. Hogy rágnák ki patkányok a belét!

Ezért megfizet.

További tartalmakért kövess a közösségi oldalaimon:

Címke:

Kosár
Scroll to Top