Axe
Elértem a medence peremét, megérintettem, majd visszafordultam a másik irányba. Egyre csak úsztam a hosszokat, azt remélve, a görcs egyszer csak alább hagy a testemben. Még délután kettő sem múlt el, így nekiállni piálni igencsak… szánalmas lenne.
Pár nap, és eljön az idő, amikor indulnom kell. Jack útlevelét és oltásait elintéztem.
Oldalra fordítottam a fejem, karommal előre csaptam, aztán a másik irányba, másik kar, lábbal tempó.
Várt a megérdemelt pihenés. Mindent magam mögött hagyhatok. Elfelejthetném az egész életem. Elértem a medence peremét, megfordultam. Egy vékony alakot pillantottam meg, sötét virágmintás köntösben, magas sarkúban.
Megálltam, egyhelyben tapostam a vizet.
Victoria az egyik nyugágyhoz ment, kihúzta magát és felszegte a fejét. Egy könnyed mozdulattal szétnyitotta a köntösét. Elmosolyodtam. A múltkori előadás? Nem túl kreatív.
Alatta semmit nem viselt, mellei peckesen mutattak az ég felé, csupaszra varázsolt puncija visszaverte a napfényt. A magas sarkúját nem levéve, kecsesen elfeküdt a törülközőmön, a napszemüvegét a szemére engedte.
Murdoch? Se közel, se távol nem láttam. Megszabadult tőle? Az ölebtől? Sikerült már az ujja köré csavarnia? Valószínűleg igen, és már el is tervezte, hogyan vegyen elégtételt Ralphon, már a terv megvalósításán dolgozik.
Okos. Manipulatív. Egy nőstényördög.
Megveszek tőle.
A medence széléhez úsztam. Kitúrtam az arcomból a nedves hajamat.
– Mi lesz a naptejjel? – vontam fel a szemöldökömet.
– Az a te dolgod, nem? – Felemelte a karját, ráfektette a nyugágy karfájára, és félredöntötte a fejét.
Pimasz némber. Megveszek tőle!
Kikapaszkodtam a partra, majd kihúztam magamat a vízből. Folyt rólam a víz, megráztam a fejemet, majd kiegyenesedtem. A napszemüvegén nem láttam át, de tudtam, hogy engem néz. Éreztem a tekintetének a forróságát, elnyomta a nap melegét is. Felgyújtott.
Hozzáléptem, a víz rácsöpögött a lábára. Összerándult, fintorogva felhúzta az orrát.
– Mi van, ha nem érdekel, hogy leégsz-e? – Félretoltam a lábát, és leültem a nyugágyra.
– Akkor összetöröd az érzéseimet. Ennyire nem számítok?
– Nincsenek érzéseid, ezt mindketten tudjuk.
Elmosolyodott. Őszintén. Ez az első őszinte mosolya – hasonlított Annáéra.
– Hol hagytad Murdochot? – Körbepillantottam, a férfi továbbra sem tűnt fel.
Megvonta a vállát, majd felhúzta a lábát, térde a lapockámhoz ért. Óvatos, de erős érzéseket váltott ki belőlem, a szívem megrándult tőle. Túl közel van. Túlságosan forrunk mindketten.
Mikor lesz végre elég belőle? Egyszer megtelhetek vele? Vagy az, ami köztünk van, csak a pillanatnak szól?
Valószínűleg igen. Nem lehet megtartani. A piszkos vágyakat, a kegyetlen együttléteket, a soha véget nem érő játékot, ami mindkettőnket tűzel.
Ez a pillanatnak szól. Nem fenttartható, nincs jövője.
– Murdoch, az ágyamban alszik, kielégülten az esténktől. – Kivillantotta hófehér fogait. – Elmeséljem, miket csináltunk?
Megrándult egy izom a bicepszembe. Lefeküdt volna vele? Megszegve a kimondatlan, és kimondhatatlan eskünket? Simán megtenné, hogy dühítsen. De Murdoch nem tenné meg. A nőben nem bízhatok, a férfiban sem, tudom, hogy kavar vele, de nem dugna vele, ameddig érzi, hogy az enyém.
Szemet szemért.
Felsimítottam a selymes combján. A bőre forró volt az enyémhez képest. Megreszketett az érintésemtől.
– Kérlek!
Feltolta a napszemüvegét, barna szemében harag és tűz vibrált. Kényelmesen elhelyezkedett.
– Felmentünk a szobámba, beinvitáltam. Jött magától, nem kellett kétszer kérnem. Utána megcsókoltam, vetkőztetni kezdtem, olyan izmos, és nagy! – Felsóhajtott, felemelte a kezét, ujjait végighúzta a nyakán. – Majd letérdeltem elé, kigomboltam a nadrágját, a kemény farka előrebukott, pont az arcom elé.
Kiszáradt a szám, az alhasamba sürgető sóvárgás sűrűsödött fel. Victoria melle is gyorsabban emelkedett és süllyedt. Rá fogok marni azokra a halmokra! Tényleg megtette? Leszopta utánam? És hagyta, hogy ő dugja meg?
– Megfogtam a heréit, és masszírozni kezdtem őket. Közben megnyaltam a farkát, isteni íze volt! Alig vártam, hogy rámászhassak, és magamban érezzem.
Megkeményedett a mellbimbója. Tenyeremet felcsúsztattam a combjai találkozásáig, majd közéjük csúsztattam. A redők puhán, nedvesen vártak.
Mindkettőnk légzése elnehezült, Victoria szemhéja lejjebb csukódott.
– Nem is vártam tovább, miután alaposan átnedvesítettem, és ő már zihált a vágytól, felkeltem a földről. Ledobtam a ruháimat, majd az ágyhoz mentem, hátat fordítottam neki, és előrehajoltam.
Ujjbegyeimmel behatoltam a puncijába, kitapintottam a redős részt. Megremegett, megnyalta a száját, előrébb tolta a csípőjét. Biztos, hogy hazudik. Vagy nem? Tényleg így töltötte az estéjét? Murdoch-hal kettesben?
– Akár egy tank tört belém – susogta. – Hozzám csattant, teljesen kitöltött, szét akartam szakadni tőle, de közben…
Előrehajoltam, belemarkoltam a hajába, közben tövig feldugtam neki két ujjamat. Felnyögött.
– Közben – pihegte –, arra gondoltam, hogy rajtad lovagolok.
Lecsaptam a szájára, éheztem az ízére, a nyelve az enyémbe gabalyodott. Vágy dobolt a szívembe, vágy dobolt a faszomba, vágy dobolt az összes kibaszott porcikámba. A nyelvünk forrón örvénylett egymáson, az ujjaimat járatam benne, szétnyitotta a combjait, hogy jobban hozzáférjek.
Íze akár a legsötétebb, legöregebb whisky, függőséget okoz. Megszívtam a nyelvét, belekarmolt a felkaromba, konkrétan rámászott a kezemre, csípője együtt mozgott vele. És nem bírtam betelni a csókjával, lehúzott, elsodort, olyan hullámok közé vitt magával, ahonnan már nincs visszaút.
Hirtelen elszakadt tőlem, a szemében düh és sóvárgás villogott.
– Megragadta a vállamat, hogy tövig magára húzhasson. Aztán rávert a fenekemre – pihegte.
Hazudik. Murdoch nem tenne ilyet.
Eltéptem tőle a kezemet, megragadtam a csípőjét, majd lefeküdtem, őt meg az ölembe rántottam. A farkam majd szétpattant, téptem is le a fürdőnadrágomat. Nem várakozott, azonnal ráült, kissé húzta is a bőrömet, mert nem teljesen jól találta el a szöget.
Nem engedtem el a haját, lerántottam magamhoz a fejét. Körkörösen mozgatta a csípőjét, megőrjítve. Mosoly jelent meg a szája szegletében.
Rávertem a seggére, a csípős hang megzavarta a kert csendjét. Megfeszült a gerince, beharapta az ajkát, a kéjsóvár pillantásától elöntött a birtoklás érzése.
Tépett és harapott, nem kímélt. Meg fogjuk egymást semmisíteni… Elvisszük az őrületig, széttépjük.
Elkaptam a vállát, és magamra húztam, amikor visszacsúszott a farkamra, szétnyitottam a lábaimat, hogy még inkább felé tudjak döfni. Úgy illet hozzám, akár egy puzzle darab.
A nap sugarai langyosították a bőrömet, a kert rendezett fái varázslatos háttért biztosítottak. Akár egy régi dagerrotípia, fakó színek, meleg áramlattok, veszélyes szenvedély. Victoria harcias birtoklása ellágyított.
Egy átkozott másodpercig, olyat éreztem, amit még sohasem.
Nem akartam, hogy ez a pillanat véget érjen. Örökre benne akartam rekedni.