Carolyn
A kiállításra a csajok enyhén benyomva érkeztek, ahogy az emberek nagy része. Ez egy kiállításnak hívott napközbeni buli volt. Mindenki megjelent, akinek kicsit is számított a presztízs, minden négyzetcentin ismerősök álldogáltak pohárral, belemerülve egy fontosnak titulált beszélgetésbe.
A hostessek tálcával keringtek a fehér állványokra állított szobrok között, de külön bárpultnál is lehetett kérni. A mosdó bejáratánál az emberek összecsoportosultak, csodáltam, hogy a kokaint nem terítették szét az egyik asztalon. Milyen szép kép lehetne belőle…
– Láttátok Jared új nőjét? – lépett közelebb Candy. – Esküszöm, én láttam egy pornófilmben! – gesztikulált hevesen, karján rengeteg színes karkötő ütközött egymásnak.
– Tényleg? – Megkerestem a párost, szemügyre vettem kettősüket.
Jared a fél várost a kezében tartotta, a trendi szórakozóhelyek hetven százalékának a tulajdonosa. Felgyűrt ujjú inge alatt vonzó izmok feszültek, ugyanakkor a szőkésbarna, rövidre vágott haja sem keményítette meg lányosan vastag ajkát, és nem egyensúlyozta pisze orra lágyságát. A mellette álló szőke kedvesen mosolygott a társaságuk többi tagjára, félig a férfinak dőlt.
Candy elővette a telefonját, sebesen jártak az ujjai.
– Múltkor a Karmában a transzi pultos nekiugrott – hajolt közelebb Berta. Szarkalábai eltorzították vonásait, hatalmas karika fülbevalójától úgy festett, mint egy vajákos asszony. – Elvileg meghúzta a barátnőjét a mosdóban, amíg dolgozott. Igazi barom.
A fenébe hogy lemaradtam róla. Még mindig bánom, hogy azt az estét kihagytam.
– Neked régebben nem volt vele egy afférod? – kérdezte Ivy.
Kivel nem volt afférja?! Még a gimit se kezdtem el, amikor Berta már az éjszakában vadászott. A tévés riporter minden mindegy alapon megvonta ruhájából kilógó vállát. Kulcscsontján már jól látszottak az elmúlt évek, bőre megereszkedett, és barna foltok tarkították.
– Oh, nem is mondtam még! A mi kis Carolynunkat levadászták! – Ivy egy hiéna mosolyával nézett rám. – William Maltónak, a rocksztárnak sikerült.
– Végre – tapsolt Berta elégedetten. – Végre beújítottál!
Ivy becsípve körözött szája előtt a poharával, gyűrűs ujjai rátapadtak az üvegre.
– És milyen volt? – mászott az aurámba az idős nő. Megcsapott a belőle áradó parfümszag, amibe az alkohol fanyarsága vegyült.
Felpittyent az órám. Ki kell másznom ebből… a fenébe is! Túl sokat dobtam be, ezentúl egy darabig az élcelődésük tárgya leszek… túl sokat, ugyanakkor elég sokat is kaptam érte. Ha mérlegre kéne tennem, akkor a Zakerys sztori simán megérte.
– Fenomenális – válaszoltam nagyon lassan.
– Ennél azért többet is mesélhetnél – szűkítette össze a szemét Ivy. – Tegnap gyorsan távoztatok a Karmából. Ha jól hallottam, egy autóval mentetek el.
Fel akartam emelni a telefonom és választ írni, de nem tettem meg. A barátnőm minden mozdulatomat keselyűként figyelte. Valami nagyon bántotta a csőrét, csak azt nem tudtam mi. Még.
– Nézeteltérésünk támadt a szórakozóhellyel kapcsolatban – mosolyogtam rá.
Elvettem az egyik pincérlány tálcájáról egy italt. Belekortyoltam a hideg pezsgőbe.
– Itt van! – sikkantott fel Candy. Mindannyian felé fordultunk. – Nézzétek!
Erre az orrunk alá rakta a telefonját, amin éppen egy pornóvideó ment. Egy festett szőkét kényeztetett egy férfi szájjal. Valóban hasonlított Jared nőjére, de ennyi. Ez nem elég egy új poszthoz.
– Ez nem ő. – A szőke énekesnő felhúzta az orrát. – Nem is hasonlítanak!
– Neked bejön Jared? – vettem szemügyre a telefont tartó lányt.
– Nem, dehogy! – grimaszolt. – Hozok valami italt – indult el a bárpulthoz. Kecsesen mozgott, rövid szoknyája kiemelte tökéletesre formált vádliját és combját.
Hamarosan kezdődik a versenyszezon, tehát le kell állnia mindennel, se alkohol, se drogok, se bulik. Tornászként fontos lenne számára a folyamatos szinten tartás és a teste kímélése. De Candy másképpen fogta fel az élsportot, szerintem hetek óta nem tévedt be az edzéseire, valahogyan kijátszotta az edzőjét.
Mindig ezt csinálta. Kegyetlenül sokat hajt, aztán visszadobja magát a mélyvízbe.
Huszonhárom éves. Berta, az unokanővére, hozza-viszi magával, mint egy csalit.
– És Dove? Úgy néz ki, mint egy bazári majom – állt mellém Berta, hogy jobban rálásson az emberekre. – Ideje lenne lecserélnie a stylist-ját. Vincent azzal dicsekedett a múltkor, hogy Muraddal együtt vitték el.
A híres modellre néztünk. Őt már sokkal izgalmasabb lenne elkapni akció közben…
– Ha megállna a második csíknál, akkor nem történnének vele ilyen dolgok. – Berta nagyot kortyolt rosszmájú megjegyzésére. – Hamar el fog tűnni a deszkákról, ha így folytatja. Egyre megviseltebb. Hány éves? Húsz?
– Múlt héten elmentem a házibulijába. Nagyon rá vannak tapadva a srácok. Csak azt nem értem, miért nem tanult meg nemet mondani? A buli mondjuk jól sikerült, kár, hogy nem jöttél Carolyn, Matt is ott volt. – Ivy pillantása billogként égetett.
Meg kell kérdeznem Willt, mivel verte ki nála a biztosítékot. Azt tudom, hogy együtt érkeztek a Karmába tegnap, de nem beszéltünk arról, mi történt, amíg odaértek.
– Ha megbocsájtotok – léptem el tőlük.
A mosdóhoz indultam. Útközben köszöntem egy-két ismerősnek, rámosolyogtam egy srácra, akit nem ismertem, Dove-nak meg intettem egyet. Elmentem egy háromlábú, oroszlánfejű kutya mellett. A bronzszobor acsarogva akart rátámadni minden „ártatlan” szemlélőjére.
A helyiségből az elmúlt percekben csak kifelé jöttek az emberek, befelé azonban nem mentek. A csapat az ajtó előtt torlódott fel, duruzsolva vágtak egymás szavába. A mosdók igazi kincsesbányák, mindig történik bennük valami izgalmas: vagy egy eltitkolni vágyott légyott, vagy egy kis rosszalkodás.
Beléptem a helyiségbe. Alexa – egy kiöregedett modell, aki ma már inkább csak megélhetési celeb –, éppen szilikonnal feltöltött száját rúzsozta az óriási tükörbe bámulva.
– Carolyn! Ezer éve nem láttalak! – Megfordult, két puszit adott, persze csak a levegőbe.
– Téged is jó újra látni – mosolyogtam.
A balra lévő fülkék egyikéből szippantást lehetett hallani, majd kacarászást. A nő szemét forgatva legyintett.
– Fiatalság, bolondság. Még mindig annál a lapnál dolgozol? – fordult vissza a tükörhöz, hogy leellenőrizze a sminkjét.
– Igen, még mindig ott. – Egy férfi mély orgánuma szűrődött ki a mosdóból. Közelebb léptem a celebhez, aki túltolta a pirosítót, és egyáltalán nem illett a rúzsa színéhez. A szemhéját lehúzó műszempillák optikailag még inkább megnövelték arca kerekségét. – Kik szórakoznak bent?
El tudok képzelni jó pár olyan embert, akiknek nagyon rossz lenne, ha kiderülne, hogy egy fülkében tartózkodtak.
– Marvin és Liza. – Újabb szemforgatás. – Korán kezdi a kislány. Nem is értem, a saját ügynöke viszi bele a hülyeségbe! Kezdem azt hinni, hogy romlott ez a világ.
– Csak kezded azt hinni? – kacsintottam rá kedvesen.
Marvin Anglia legmenőbb modellügynökségének tulajdonosa. Liza meg a legújabb felfedezettje, alig tizenhat éves. Három kis helyiség állt egymás mellett, fehér ajtajukat nonfiguratív graffitik díszítették. Felül és alul is fedetlenek voltak. Alulról könnyebb lenne bedugnom a telefonom, azonban az emberek inkább lentre néznek, mint fentre.
Fentről kell csinálnom.
Srácok! Maradjatok még egy kicsit!
– Még találkozunk – köszöntem el a celebtől.
Akaratlanul lábujjhegyen indultam el a középsőbe, mintha számítana, hogy koppan-e a csizmám sarka. Bezártam magam mögött az ajtót, elővettem Dior borítéktáskámból a telefonom. Szívem feldübörgött, felkúszott a torkomig, vadul lüktetett benne.
Felálltam a wc deszkára, megnyikordult a súlyom alatt.
– Hallod, ezt a baromságot – csengett fel egy lányos hang. – Nem hiszem el, hogy Elizának ennyi esze van!
– Hidd el, így történt. Fogta magát, összeszedte a cuccait és kiviharzott a teremből! – Ismét megtöltötte a teret a férfi nevetése.
Ajtócsapódás szakította félbe a párbeszédet. Alexa elhagyta a wc-t. Remélem, kapok egy fél percet, mielőtt valaki bejön… nyirkos tenyerembe csúszkált a mobilom, ezért beletöröltem szűk szoknyámba.
Kiegyenesedtem, bekapcsoltam a kamerát és átdugtam a furnérlemez felett. Lenyomtam a fotózás gombját.
– Nem fogadja túl jól a kritikát!
– Ne is mondd, nem tudom, hogyan mondhattam volna neki szebben.
Visszahúztam a gépet. A képen Liza éppen nekidőlt az ajtónak, így nem csak a jellegzetes vörösesszőke haja látszódott, hanem az arcából is egy részlet, Marvel kopasz fejét és tetovált alkarját meg mindenki felismeri. Az a mázlijuk, hogy a cuccot már elpakolták, nem látszódott kósza telefon a tartályon, fehér porral meghintve.
– Nem néz ki olyan rosszul. – Liza hangja egyre fesztelenebbül szólt. – Csak hát nem egy modell alkat.
– Plus size lehetne – röhögött Marvel. – Egy harmadosztályú katalógusban. Mi topmodellekkel foglalkozunk, mint te. Gyönyörű vagy! Egy év, és ott leszel minden kifutón! Nem csak szép vagy, hanem különleges!
A szemem forgatva leszálltam a deszkáról, lehúztam a wc-t és kimentem a csaphoz. Megmostam a kezem.
Még egy pillantást vetettem a képre. Nem látszik rajta, miért vannak ketten egy mosdóban, de egy hétköznapi ember is hamar összerakja magától a történetet. Lehet, hogy ezek után befellegzett a modellnek, míg Marvelt csak a cég többi tulaja fogja egy kis ejnye-bejnyében részesíteni.
Több millió kattintás… de nem százmillió. Az estélyről készült képem megütötte ezt a hihetetlen határt, és még mindig ment feljebb. Zakery sztorija hol állna meg? Tudna ennél nagyobbat szólni?
Egyszer a pokolra fogok kerülni. Addig viszont van még pár dolgom.
Megigazítottam a hajam, miközben szemügyre vettem mára választott halványrózsaszín rúzsomat. Magamra mosolyogtam, megrészegülve az ismételt győzelemtől, majd kisétáltam.
– Lassan kezdem azt hinni, hogy követsz engem – lépett mellém Matt.
– Hidd el, ez nem fog megtörténni.
– Csak nem lelépett a lovagod? Máris? – Színpadiasan körbenézett. – Mégsem voltál elég jó egy rocksztárnak?
Hidegen végigmértem.
– Matt – grimaszoltam rá úgy, mintha egy ocsmány bogár lenne, ami a cipőmre tapadt. – Tennél rá, ha lefeküdnék valakivel ebből a társaságból – mutattam körbe –, de William Maltóra mégis kattansz. Miért?
– Többet néztem ki belőled. Címeres ökör, mégis mi jön be rajta? – A hangjában megjelenő agressziótól megrándultam.
Matt nem szokott agresszív lenni. Mondjuk, nem tudhatom hány napja bulizik, és azt sem, mit szippantott fel az orrába vagy mit szedett be.
– Ehhez semmi közöd nincsen. Jobb lenne, ha elengednél, örökre. Köztünk soha nem lesz már semmi! – Megpróbáltam ellépni tőle, de megfogta a felkaromat. Hideg ujjai a bőrömbe mélyedtek. – Mit akarsz még?
– Egyszer lesz bizonyítékom arra, hogy ki vagy! Szerinted hányan fogják a fejedet akarni, ha kiderül? Márpedig szét fogom kürtölni, ha nem leszel kedvesebb – sziszegte.
Aljas rohadék! Lekapom Laylával, azzal és a hangüzenettel mindketten mennek a süllyesztőbe.
Megnyaltam a számat, nyugalmat erőltettem magamra. Soha nem lesz bizonyítéka. Próbálkozhat, de betonbiztos alapokon állok. Magabiztosan közelebb léptem hozzá, orrunkat centik választották el, jól szemügyre vehettem a barna írisze körüli vérvörös hálót.
– Ne merészelj zsarolni – suttogtam vészjóslóan csendesen. – Nincs benned sem becsület, sem…
– Becsület? – kacagott fel. – Te beszélsz nekem becsületről?
Kirántottam a karomat a fogásából. A levegő felizzott a dühünktől, bármennyire fojtottam is el, ezt nem lehetett csak úgy eltemetni, mélyre ásni, nem foglalkozni vele.
– Te még a lelked is eladnád egy jó sztoriért! – suttogta kéjes vigyorral. – Ugyanolyanok vagyunk, és együtt még jobbak lehetnénk.
El akartam küldeni a fenébe, hogy téved és nincs igaza, és igenis van becsületem, de becsuktam szétnyíló ajkamat. Hátat fordítottam, otthagytam a saját levében főni. Bár úgy látszik, én is a saját levesembe kerültem.
Nem. Csak biztos alapokat teremtek magamnak…
Egy mélyet szusszantottam, ezzel elengedve az ex mérgező auráját. Semmije nincs ellenem. Téved. A teremben barátnőimet kerestem, a rengeteg színes ruha nem könnyítette meg a dolgomat: a kavalkád egy cirkuszra hasonlított, ahol a porondra hívták az összes szereplőt. Az illatok is a cirkuszt idézték, csak itt nem az állatok szaga keveredett, hanem a márkás parfümöké, amiket a gazdáik addig nyomtak magukra, míg kiégett szaglóhámjukon keresztül valami halvány sugarat el nem csíptek belőlük. Ez pedig egy normális szaglással rendelkező ember számára gyötrelmes felleget alkotott.
– Carolyn – szólított meg egy kedves férfihang a hátam mögül. – Rég találkoztunk!
Megfordultam, Bolton állt előttem, egy híres focista. Ismét felpittyent az órám. Kényszerítettem magam, hogy ne emeljem fel a csuklómat és nézzek rá az új üzenetre. Vajon mit írhatott?
– Igen, nagyon rég. – Lehajolt hozzám, puszival köszöntünk.
– Kerestelek, de nem reagáltál – mosolygott félszegen, amitől kisfiússá vált az arca.
Könnyedén megvontam a vállam.
– Sajnos nagyon sok minden összejött. Nem volt időm semmire – sütöttem le a szememet. – Hallottam, hogy mi történt. Sajnálom.
Most a magas, izmos férfi vonta meg a vállát. Utána megigazította márkás óráját a csuklóján, alatta fekete tetovált számok bújtak el.
– Az élet ilyen, egyszer fent, egyszer lent. – Közelebb lépett, a mosolya derűsbe fordult. – Ha van kedved, jövő héten összefuthatnánk egy vacsorára.
A hátam mögé dobtam egy hosszú tincset. A körülöttünk álló tömeg felzúgott, a techno átváltott alpári mulatós zenére.
– Ezentúl legalább nem kell aggódnod, hogy lebuksz, nem?
– Megoldotta nekem a Pletykák királynője – nyúlt ismét az órájához.
A fényes ezüst csak a dátumok végét takarta el. Mellettük nevek szerepeltek: Linda, Jessica, Oscar. Egy feleség, két gyerek.
– Meglátjuk. Elég sok dolgom lesz, de talán belefér egy vacsora. – Megérintettem a karját, kicsit megszorítottam. – Majd hívlak, rendben?
Bolton nyitotta a száját, hogy mondjon még valamit, azonban elfordultam tőle, direkt átvágtam egy kisebb csoporton, hogy esélye se legyen követni. Egyre többen jöttek, az emberek egymásnak nyomakodtak, lökdösődtek, nem féltve a műalkotásokat.
Mit írhatott Will? Nem nézem meg. Ha végeztem, csak akkor.
Ha hazamegyek, posztolom is a képet Lizáékról. Friss és ropógos… talán érkezik rá pár ezer reakció, és lesz egy pár százas megosztása.
Zakery sztorijára több millió jönne.
A fal mellett Lilybe akadtam bele. Tág pupillákkal, kissé reszkető ujjakkal, földig érő ruhájában az egyik képnél szobrozott.
– Szia! – álltam mellé. Rábámultam a különböző színekben úszó modern festményre. – Úgy látom, te se sokat aludtál.
– Hajnali hatig a Karmában szórakoztunk – vigyorgott vidáman. – Te viszont jól leléptél és vitted a helyes srácokat!
Esélyem sincs letagadni Willt.
– Ezért pikkel rám Ivy, mert vittem a helyes srácokat? – Megkerestem tekintetemmel az említett barátnőmet. Az egyik sarokba húzódott be Matthew-val és Jeromossal, két hard core bulizos arccal, akik az ellátmányért feleltek.
– Ivy? Szerintem az a baja, hogy a szőke nem húzta meg a limuzinban. – Megvonta a vállát. – Tudod milyen, ha nem kaphat meg valakit, akkor durcás lesz. A srác kijelentette, hogy nem kér belőle, és ennyi. Ne foglalkozz vele! Este mész a koncertjükre Birminghambe?
– Igen, úgy terveztem.
Lily elhúzta a száját, a mutatóujjával megütögette az állát.
– A szőke többes számban küldött el minket, pedig Zakery nekem nagyon bejött. De nem szeretnék sértődött kisgyerek lenni, aki kiakad ennyitől. – Nagyra tágult pupillájával a festményre nézett. – Végül is, miért ne, megyek veled. Felül tudok ezen emelkedni.
Magamban megismételtem a szót: felülemelkedni. Te jó ég! Felülemelkedni… nem is hívtam el.
Kicsikartam egy kedves mosolyt magamból. Jobb lenne, ha nem jönne el, hozni fogja a bandát, és nekem Ivy is eggyel több ember, mint amennyire szükségem van. Őt viszont muszáj vinnem az esti közös programunk miatt.
– Remek, már csak egy sofőr kell, gondolom, nem fogsz vezetni. Ivy is jön velünk.
Felnevetett, a pohara annyira billegett a mozdulattól, hogy pár csepp a földre hullott.
– Duzzog, de azért mégis odamegy veled? Bepróbálkozik még egyszer, hátha? – Tovább kacagott, aztán megitta a pohara tartalmát. – Annyira… Ivy. Matt-tel is csak ezért kavart a hátad mögött.
Nyeltem egyet. Még egyet. Ezt nem tudtam. Összevontam a szemöldököm, a képre bámultam; elmosódott női arcot ábrázolt. Az arc egyik felén a piros, sárga, kék színek lefelé folytak, míg a másik felét fekete kontúrral pontosan megrajzolták, és nem színezték ki. A szája kissé szétnyílt, vastag ajkai a fekete kontúros részen fehérek voltak, a másikon szétkenődött pirosak.
– Megkérdezem Candyt és Bertát, hogy van-e kedvük jönni. A sofőröm elvisz minket. Mikor kell indulnunk?
Összeszorítottam a számat. Lenyeltem az indulatomat. Hogy a francba nem vettem észre? A fenébe is! Hülyét csináltak belőlem!
– Négykor – kapcsolódtam vissza a valóságba.
– Egy kis MDMA-val órákon át elnézegetném. Azon gondolkodom, hogy megveszem Phillipnek. Holnap jön vissza a Balkánról, kedves lenne tőlem, ha egy ajándékkal várnám. Igen, meg is veszem – bólintott az ötletére. – Megkeresem Brattet. Akkor négykor felveszünk!
Tovalibbent, valószínűleg az említett férfit megkeresni.
Ezért… mindketten bukni fognak.
A kijárathoz igyekezve belefutottam még Markoba. Az esti bulikon legalább feltűnés nélkül el lehet slisszolni a részeg emberek mellett.
Marko egy túl színes zakóban és egy túl színes nadrágban pompázott, azt gondolva, ettől kirívóan különlegessé válik.
– Hallottad, Car? Cilia megint betette a lapot, mit képzel… – kezdett el beszélni.
Nagyjából a második mondatánál elvesztettem a logikai összefüggéseket. Vagy oltárian benyomott, vagy… nincs más lehetőség. Tág pupillák, túl feszes tartás, és még szipogott is. Egy szuszra hadarta el a monológját, engem viszont kicsit sem érdekelt.
Megint levegőt vett.
– Sajnálom, sietek Marko – vetettem közbe. – Holnap lent leszek a Vizkozban, akkor elmondhatod, rendben? – Eszem ágában sincs lemenni oda.
Sértődötten összeszorította a fogait. Mesterkélten legyintett egyet, és már haladt is tovább, újabb áldozatot keresve, akinek kiöntheti szíve bánatát.
A szabad levegőre lépve mélyen beszívtam a párás levegőt. A napfény kiszívta a talajból a benne ragadt cseppeket, megültek a levegőben. Mintha órák óta nem lélegeztem volna…
Elkapom őket.
A rekeszizmom kitágult, a torkom bizsergett, sikítani akartam, üvölteni bele a világba.
De ehelyett csak rendeltem egy taxit.
ISBN 978-615-82244-0-6