Carolyn
Égtem tőle, mint egy szerencsétlen gázláng, amit elfelejtettek lekapcsolni, és most hamuvá perzseli a serpenyőben maradt ételt. Többre van szükségem belőle. Az idegeimen táncol, közben meg felgyújt.
Forró tenyere diszkréten kalandozott rajtam, egyre csak hevítve: szorítás a derekamon, amitől a legszívesebben az ölébe csúsznék, szorítás a mellemen, amitől követelőzve kidomborítottam őket. Ajkával megkóstolta a nyakam, fogai karcolták a bőrömet és az idegeimet. Beleborzongtam. Többet, még többet akartam!
Az autó megállt. Szó nélkül távolodtam el tőle és szálltam ki. Ismét beengedem a lakásomba: a vágy túl erősen perzselt ahhoz, hogy nemet mondjak. El akarom venni, amit adni tud… minden téren.
Végre kettesben is maradunk, a tervem előtt azonban muszáj…
Váltott pár szót a testőrrel, aztán követett. Átölelte hátulról a derekamat, míg beütöttem a kapu kódját.
– Nálad ilyen egy nyugis este? – suttogta a fülembe és ráharapott a fülcimpámra. Összerándultak az izmaim, a gerincem mentén végigszaladt egy sürgető bizsergés.
– Én nem akartam nyugis estét.
Amikor a zár felkattant, elengedett, benyomta a súlyos bejárati ajtót. Nyitva tartotta nekem, előreengedett.
– Visszaváltottál úriemberbe? – indultam el a lépcsőhöz.
– Ettől nem kell félned. Tudom, hogy a bunkókra buksz! – Lépést tartott velem, kezét a fenekemre tette, birtoklásának súlyától hevesebben vert fel a szívem. – Keress egy jó pszichológust, ennek rossz vége is lehet.
– Például?
– Például, hogy egyszer egy pszichopata fasszal kezdesz el szívózni, aki megfojt. Iszonyatos mázlid van velem.
– Mázlim? – Előkerestem a borítéktáskámból a kulcsomat és a zárba illesztettem. – Akkor talán le is léphetsz. Nem is tudom, mit keresel itt.
– Nem? – kérdezte rekedten a kéj nyomásától, ami benne is úgy pusztított, mint bennem. Egyszerűen éreztem; mintha a testem az övéből táplálkozna.
Megragadott, szembefordított magával, az ajtónak tolt.
– Nem tűnsz ostobának – suttogta a számba. – Sok rossz tulajdonságod van, de ez nincs közte. Jól tudod, miért vagyok itt. Nem kell megjátszanod magad, te is ugyanúgy akarod!
Nem is tagadhatnám. Ahogy megint közel került hozzám, elakadt a lélegzetem, pulzusom az egekbe ugrott és csak arra tudtam gondolni, hogy még mindig túl sok a ruha közöttünk.
Ajka súrolta az enyémet, dobbanások dübörögtek fel a fülemben, de rohadék módon nem csókolt meg. Elfordította a kulcsot a zárban, utána benyitott. Elengedett, beléptünk a lakásomba. Ledobtam a cipőmet, a táskámat leraktam… a földre hullt.
Vadállatként vetette rám magát, a falnak lökött, és mielőtt átvehetném az irányítást, letérdelt előttem. Kék szeme ragyogott, érdes tenyerével felsimított a combomon, lassan feltűrte a ruhámat.
Meleg lélegzete elért a bőrömig, forró katlant perzselte rá. Elérte a csípőmet, szabaddá tette a bugyimat. Ziháltam. Rámarkolt a vékony pántú darabra, és ráérősen elkezdte lehúzni rólam… összerándultam, ahogy csupasz puncim a hűvös levegővel érintkezett.
A fekete csipke elérte a bokámat. Kérés nélkül léptem ki belőle. Szétnyitotta a lábam, közelebb jött. Lehunytam a szemem, lélegzete elért lüktető ölemig. Tenyerem a hideg falra tettem, belekarmoltam.
Nem siette el, egy kicsit sem rohant sehova. Lepillantottam, kidugta nyelvét, nagyon lassan megnyalta a csiklómat. Megremegtem. Ujjaival szétnyitotta a szeméremajkaimat, megnyalta a sóvárgó vágatomat, és… felnézett rám. Keskeny ajka gonosz mosolyra húzódott.
Kínozni akart. Felrobbantam a görcstől, a napok óta tartó hevülés a végéhez közeledett. Muszáj… muszáj megkapnom. Ő azonban jobban bírta: ujjai komótosan köröztek közel a bejárathoz, mégis, véletlenül sem hatoltak be. Összeszorítottam a fogam, hátrafeszítettem a fejem. Nem bírom ki!
Megszívta a csiklóm, minden izmom megrándult, ha nem tartaná erősen a csípőmet, összezuhannék az intenzív érintéstől. Belemarkoltam a hajába, ujjaim közé feszültek a puha szálak.
Ez elég volt, ez átlökte őt is: két ujját keményen a hüvelyembe vágta, átmenet nélkül járatni kezdte bennem őket. Közben nyelvével ingerelte az érzékeny bimbót, nyalogatta, szívogatta… annyira átnedvesedtem már az autóban, hogy minden lökését csattogó hang követte.
Vállára raktam a talpam, teljesen kinyíltam. Szabad kezemmel a saját hajamba markoltam, húztam a tincseket, a görcs elviselhetetlené fokozódott, összeszorította az alhasam, összeszorította a hüvelyemet, összeszorította a… kirántotta az ujjait. Belenyalt a hüvelyembe, becsusszant.
A görcs pokoli kínnal rántott magába, minden porcikám kegyelemért könyörgött. Felnyögtem, látóterembe csillagok táncoltak… eltávolodott. Erősen húznám vissza, de ellenállt, pulcsija szárába törölte a száját.
Nem kaptam levegőt. Felemelkedett, kegyetlen fényekkel a szemében nyúlt a nadrágjához. Kigombolta, lehúzta a sliccét.
Rohadék!
Száraz torokkal húztam át a fejemen a ruhámat. Will már letolta a nadrágját, farka keményen állt, makkja végén nedvesség csillogott. Levette a pulóverét a pólójával együtt, a földre hányta, a derekamért nyúlt…
Elkaptam a csuklóját és a szobám felé húztam.
A görcstől pulzált a hüvelyem, szükségem van rá! Az ágyra löktem, felé másztam, ölemmel a feje felé helyezkedtem, míg én a farkával kerültem szembe. Fekete szőrszálak göndörödtek a tövénél, végignyaltam egészen onnan a végéig.
Will széthúzta a szeméremajkaimat, nyalásai egyre beljebb furakodtak. Körbejárattam nyelvem a makkján, ráhajoltam, ajkaim közé szívtam. Egész testében megrázkódott, egyre hevesebben nyalt.
A görcs lüktetése visszatért, ismét visszarántott magába, hüvelyem fala reszketett körülötte. A csiklómra szorította az ujját, óvatosan dörzsölte, a nyomás lassan elviselhetetlenné vált…
Rámarkoltam a farkára, makkja elérte a torkomat, kezemmel pumpáltam rajta.
A görcs kiengedett, ütemtelenül mozgattam felé a csípőmet, szétrobbant körülöttem a világ. Minden ízemben reszkettem, kiengedtem számból a férfiasságát, ziháltam, levegő után kapkodtam, keményen megszorítottam a farkát és verni kezdtem.
Megfeszült… elszorítottam a makkja alatt.
Felhördült, a következő másodpercben a derekamnál fogva fordított maga mellé. A kielégüléstől kábultan hagytam, hogy fölém kerüljön és a lábaim közé engedje magát. Orrcimpája kitágult, ahogy élesen beszívta a levegőt.
Szeretnéd!
Megpróbáltam ellökni magamtól, mire elkapta a csuklómat és a fejem felett szorította az ágyra. Bicepsze megfeszült, szája szétnyílt, az én nedvességem csillogott rajta, kék szemében vihar kavargott, sötét és kegyetlen vihar.
Makkjának selymes bőre végigsimított a puncimon.
– Nem fekszem le veled! – suttogtam.
Nem mozdult. Közénk nyúlt. Abban sem voltam biztos, hogy megértette, amit mondtam, zavarodottan kapott a szám után, de én elfordítottam a fejem.
– Baszd meg! – sziszegte karcosan, alig érthetően.
Kézfeje a puncimhoz ért, megmarkolta magát kettőnk között, farka ismét végigsimított rajtam. De nem indult el a vágatom felé: keze mozogni kezdett a lüktető erekcióján. Beszívtam a levegőt, ahogy figyeltem a mozdulatait. Az ablakon beszűrődő sárgás fényben karján táncoltak az izmok, száját elszántan összeszorította, miközben engem nézett. A gyilkosságomat tervezi… úgy hajolt fölém, akár egy nagymacska. Egy nagyragadozó, aki elejtette a zsákmányát, csak azt találgatja, hogyan is fogyassza el. Szőke tincsei az arcába hullottak, lágyan lengedeztek a durva mozdulatoktól.
Akkor sem változott a pillantása, amikor meleg, sűrű folyadék folyt az alhasamra. Nagyon lassan kifújta a levegőt, azonban nem távolodott el egy centit sem.
– El foglak kapni – ígérte gyűlölettel és vágytól recsegő hangon.
Hogyne.
Elengedte a csuklómat, felkelt rólam. Elhagyta a szobát… kiszakadt belőlem az eddig visszatartott levegő. Nem hittem volna, hogy képes lesz leállni. Lehunytam a szemem, még mindig reszkettem a ragadozó veszélyes és izgató közelségétől.
Will egy törölközővel tért vissza, leült mellém, a nedves anyaggal gyengéd simogatással letakarította a nyomát. Aztán a földre dobta az anyagot.
– És most végre elhúzol? – mosolyogtam rá.
Vigyorogva félredobott, levette a nadrágját és az alsóját, majd végigfeküdt az ágyon.
– Akkor hogyan teljesíteném az ígéretemet? Ne felejtsd el, mindig betartom a szavamat!
A törölköző az ágytól nem messze hevert. Összegyűrődött az anyag, és csak úgy ott van. Nem itt van a helye. A ruhámat is össze kéne szednem.
– Sok szerencsét!
Felültem, az órámra pillantottam, megnyitottam az üzeneteket. Alig pörgettem bele, amikor Will rámarkolt, kezével letakarta a kijelzőt.
ISBN 978-615-82244-0-6