Carolyn
Willnél idegesítőbb, pofátlanabb pöccsel még soha nem találkoztam. Ezt már többször is megállapítottam ugyan, de szükségét éreztem percenként elismételni, hátha ezzel tompíthatom az általa gyújtott gyilkos indulatot.
Elfoglalta az otthonomat. Elfoglalta az életemet. Ráadásul semmivel nem tudtam rá hatást gyakorolni. Alig aludtam az este, a zsigereimben vert visszhangot a jelenléte.
Összeszedtem az edzéshez szükséges holmimat a sporttáskámba és leraktam az előszobában. Szó szerint kényszert éreztem rá, hogy levezessem a testemben és a lelkemben felgyülemlett feszültséget.
Átmentem a konyhába, kinyitottam az ablakot, bekapcsoltam a páraelszívót. A szobában megülő szagtól akaratlanul bevillant, amikor egyszer arra mentem haza, hogy a szüleim kiütve hevernek a kanapén, amiből a plafon felé kígyózik egy vékony füstszál…
A titkos telefonom a komód felső fiókjába raktam, nehogy véletlen Will kezébe akadjon.
Kávét főztem, utána a reggelinek is nekiálltam.
Kókusztejet tettem fel főni a tűzhelyre, zabpelyhet szórtam bele. Megtisztítottam pár almát, narancsot és egy banánt, utána aprítani kezdtem őket.
Több százezer megosztásnál tartott a tegnapi kép Willről. A nemzetközi sajtó is felkarolta, külföldi újságok hoztak le róla cikkeket és találgatták, hogy mi történhetett. Éjjel még láttam, ahogy nőnek a számok, ahogy a weboldalam látogatottsága közelíti a harminc milliót.
Megcsináltam. És ezzel megnyertem az énekest estére…
Karikákat vágtam a banánból, az almából kockákat, a narancsot csak simán félbe… amikor végeztem, egy müzlis tálba húztam őket a műanyaglapról.
A pultra tettem és lehajtottam a kávémat, mielőtt az énekes újra megjelenik bűbájos társaságával szórakoztatva.
Amikor a kiürült virágmintás porcelánt a mosogatógépbe tettem, meg is jelent.
– Bízom benne, hogy ehető lesz a tegnapi szegényes vacsora után.
Továbbra is egy szál alsónadrágot viselt. Szálkás izmain játékos táncot járt a kivételes napfény, csókra csalogatva. Nagyon is intenzíven emlékeztem a tegnap estére, amikor meztelen bőrünk összesimult, és a nedvességtől sikamlósan egymáson csúszkált. Nem sok hiányzott hozzá, hogy farka becsusszanjon a puncimba.
Összerándultam. A csókjától kifordultam önmagamból, már kis híján engedtem neki, felülírva a tervemet.
– Neked nem jut – grimaszoltam rá.
Felhúzta a nadrágját és a zokniját. Remek, végre gyűlnek rajta a ruhadarabok! Beletúrt a nadrágja zsebeibe.
– Nem találom az órádat.
Felé mutattam a csuklómat. Már este kivettem a nadrágjából, csak nem gondolta, hogy nem szerzem vissza?
Leült a bárszékre, ahol tegnap is helyet foglalt, elnyomott egy ásítást, ujjaival könnyedén átfésülte a haját.
– Mi dolgod van ilyen korán?
– Reggel fél nyolc van. Ez egyáltalán nincs korán. Egyébként dolgozó nő vagyok, ha nem tűnt volna fel.
– Tehát be kell menned dolgozni?
– Majd be kell mennem dolgozni.
– Sporttáskával jársz dolgozni? – Hirtelen felállt a székről. – Belenézek, mit rejtegetsz benne. Lehet, megmentem egy szegény flótás életét, akit mára pécéztél ki magadnak.
Mi rosszat követtem el a sors ellen, hogy Will társaságával büntet?
– Edzeni megyek – adtam meg magam, az énekes pedig visszaült a helyére.
– És mit fogsz edzeni? – könyökölt fel a pultra.
– Spinning.
Elzártam a főzőlapot és levettem a zabkását.
– Az jó. Veled megyek!
A reggeli majdnem a földön landolt az ötlettől. A sors tényleg kínozni akar. Leraktam a tálat egy hőálló csigaformájú fémlapra a pulton, mielőtt Will kitalál még valami ordenáré baromságot, és tényleg a kövön köt ki.
Eleget takarítottam az éjjel.
– Ha gondjaid vannak a renddel, hogy bírtad ki, hogy a tegnapi ruhádat csak úgy itt hagytad?
– Nincsenek gondjaim a renddel. – Semmi gondom nincs a renddel. Csak rendet tartok a lakásomban, így rend volt az életemben is.
– Tehát be sem ismered magadnak? – vigyorgott megint. Ettől a vigyortól viszketni kezdett a tenyerem. Ismét. Túlzás lenne ököllel behúzni neki?
A ragacsos kása nagy részét kimertem a gyümölcsökre. Will tenyerébe hajtott fejjel nézte, ahogy megtöltöm a müzlis tálat.
A ruhát szépen összehajtogattam és a székre tettem.
A rend fontos.
A rend megvédi az embert.
Amikor végeztem, készültem belekanalazni, mire kinyúlt és elvette előlem a tálat.
– Te meg mit művelsz? – hápogtam.
Összekeverte a reggelimet, majd a felét visszakaparta a lábasba és magához vette. Lemerevedve figyeltem. Elém tolta a félig kiürített fehér porcelánt.
– Tanulj meg osztozkodni. Itt az idő, hogy elkezdd! – azzal belekanalazott az én reggelimbe, az én evőeszközömmel.
Körmöm a tenyerembe vájt. MI A FRANCOKAT KÉPZEL MAGÁRÓL?! Egyik falatot tette a másik után a szájába. Az én reggelimből. A fogaim egymásnak préselődtek.
MEGÖLÖM!
Felálltam, elővettem még egy kanalat. Reszketett a kezem, ahogy visszaültem a helyemre. Szereznem kell egy sokkolót. Vannak nagyon szép, hosszú, éles késeim…
– Tényleg veled megyek – fenyegetett két falat között. – Rég bicikliztem.
Elszorult a torkom. Ezért nagyon csúnyán meg fog fizetni…
– Ebben a szerelésben? – mértem végig. – Szeretném megemlíteni, hogy illik megköszönni, ha valaki megosztja veled a reggelijét. Sőt, megengedi, hogy nála aludj.
– Nem engedted meg – javított ki. – Csak nem tudtál elüldözni. A reggelit pedig én szereztem, te nem osztottál meg velem semmit.
Nem válaszoltam, inkább csendben ettem és elképzeltem, hogy a húsvágókésemet, amit talán még soha nem használtam, belemártom a mellkasába.
Ezt a rohadék, pofátlan barmot!
Nem engedhetem meg, hogy rám akaszkodjon. Nem és nem és nem! Mit tehetnék ellene? Rámarkoltam a kanálra, a számban lévő édes banán keserű mellékízt kapott.
Egyszer csak úgyis el kell indulnia a koncertjére…
Befejezte a reggelit.
– Gondolom, konditerembe mész spinningre. Meglepne, ha nem árulnának ruhát.
Mi a franc?
– Nem lesz kimosva, mielőtt felveszed, ez téged nem zavar?
– Nálad valami nincs rendben. – Felállt az asztaltól. – Kávé nem lesz?
– Edzés előtt? Törődök a szíveddel!
Will replika nélkül összeszedte a tálakat és berakta a mosogatógépbe. Nem úgy, ahogy én szoktam, de mégsem tettem megjegyzést.
Valahogy muszáj megszabadulnom tőle!
****
Felsétáltunk a metróból kivezető hosszú lépcsőn. A nap sugarai megtörték a napok óta tartó egyhangú szürkeséget, megfestették a falakat, és az emberek arcát is. Az emberekét, akik úgy bámultak a mellettem sétáló férfira, mintha nem hinnének a szemüknek.
Mióta kiléptünk a lakásból, próbáltam legalább három méter távolságot tartani tőle, azonban nem engedte. A metrón folyamatosan hozzám nyomakodott a tömegben, baromira szórakoztatta, hogy közben azt figyeltem, vajon hányan emelik fel a telefonjukat.
Egy felénk tartó három csajból álló banda szó szerint ledöbbent a látványától, megálltak, a szájuk szétnyílt, a szemük kikerekedett. Az egyik már emelte is a karját… sietősre fogtam, már csak egy utca.
Taxival kellett volna jönnöm. Ugyanakkor azt hittem, Will lekopik, amikor látja, hogy metrózni óhajtok.
Nem jött be.
Zakatolt a szívem, görcs állt a gyomromba. Nem engedhetek meg magamról egy ilyen pletykát…
Willt kicsit sem zavarta a népszerűség. Magabiztos mosollyal az arcán fogadta a kéretlen pillantásokat, kezét a zsebébe süllyesztette. Elszakadt zakója és inge se hozta lázba, olyan büszkén viselte a ruhákat, mintha most lépett volna le a kifutóról.
Az autók dudálása, a főút hangzavara sem tudta elnyomni, ahogy az egyik csaj felsóhajt: Ez William Malto! A levakarhatatlan énekes nem tágított mellőlem, a sarkamban járt.
– Ne vigyem a táskád? – tette fel vagy tizedszerre a kérdést.
– Képzeld, elbírom egyedül – horkantottam. – Nem akarsz lekopni? Rengeteg dolgod van, este koncerted lesz!
– Nem – vigyorgott. – Szuperül érzem magam!
Én meg felrobbanok. Remek párosítás.
– A tegnapi estéddel kapcsolatban is rengetegen kereshettek már – fordultam le a széles főútról egy masszív épület mellett, aminek a falait csavart oszlopok alkották. – Az asszisztensed nem készül agyvérzést kapni? Mi van a telefonoddal?
Megfeszült. Helyes, ne csak én legyek ideges!
Pár méter múlva megérkeztünk a stúdióhoz. Megálltam a toronyként magasba emelkedő ház előtt, aminek az aljában óriási felirat hirdette a hely nevét.
Összevonta a szemöldökét, amitől homloka ráncba szaladt.
– Butterfly jóga stúdió?
– Úgy döntöttem, inkább jógázni fogok – mosolyogtam rá. – El is köszönök! A soha viszont…
– Bemegyek – vágott közbe fülig érő szájjal. Akár egy óvodás a karácsonyi ajándékozás előtt. – Tényleg azt gondoltad, hogy ez majd eltántorít?
Lehunytam a szemem, mélyen beszívtam a hűvös levegőt. Valóban, elfelejtettem kivel van dolgom… Megnyomtam a csengőn a hármas számot, pár másodperc múlva pedig felberregett a kapunyitó.
Will megelőzött, mellém lépett és kitárta nekem. Megint túlontúl közel kerültünk egymáshoz, az orrunk kis híján összeért, ahogy a szánk is. Ettől a közelségtől a lélegzetem elakadt. A számat fikszírozta. Felemeltem a kezem, hogy végigsimítsak a mellkasán…
Ismét felöltötte azt a tipikus önelégült vigyorát.
– Nem férsz a bugyidba? – suttogta.
Összeszorítottam a fogsoromat, rávágtam az ajtóra, elsétáltam mellette. Ekkora egy parasztot! Meg fogom ölni!
Elfoglalta az otthonom, belemászott az életembe… feldarabolom, a holttestét pedig elásom valahol a Hyde Parkban.
Felsétáltam az első emeletre, a stúdió helyét egy lila-rózsaszín ajtó jelezte. Beléptem a helyiségbe, ahol a recepciós rám mosolygott a pultja mögül. Lendületesen besuhintottam az ajtót, hátha sikerül Willt arcon csapnom vele, ő azonban gyorsabb lehetett, mert nem puffant semmi tompán és káromkodás sem zendült fel.
– Szia, Carolyn – köszönt Ava.
Az énekes is megérkezett mögöttem, ha nem hallom a lépéseit, akkor is egyértelművé vált volna a jelenléte: a lány kedves arcáról lehervadt a mosoly, totális döbbenet vette át a helyét.
– Helló – motyogta alig hallhatóan.
A pulthoz sétáltam, hogy fizethessek. Ava viszont nem reagált, szoborrá kövült. Kipirosodott, zavartan rám nézett.
– Hoztál magaddal egy vendéget? – hebegte reszkető hanggal. Hát, próbálhatja szépíteni a dolgot, de ezt már nem nagyon lehet.
– Nem hoztam, jött magától – emeltem az órámat a fizetéshez.
Will mellém lépett, karja az enyémhez simult. Bizseregtem azon a helyen, ahol hozzám ért. Ez csak… ez csak egy kis üzemzavar. Nem lehet rám ekkora hatással!
– Szia – kacsintott a nőre. – Esetleg árultok valami ruhát a jógázáshoz?
– Hát persze! – Kilépett a pultja mögül, kezével véletlenül lesodort két tollat az asztaláról, visszanézett rájuk, de nem vesztegette az idejét, az egyik fal mellett lévő fogassorhoz kísérte a férfit.
Fintorogva figyeltem a párost. Persze elég egy kacsintás és máris levette a lábáról. Miért dől be mindenki a vonzó megjelenésének és a szexi mosolyának? Ha legalább fizethettem volna, akkor az öltöző magányában lehetnék!
A sütőm rendelkezik öntisztító funkcióval, képes felfűteni magát 500 fokra. Ha feldarabolom és darabonként belerakom, vajon hamuvá égne?
Ava fülig vörösödve tért vissza. Még életemben nem láttam ilyet, tényleg még a füle is vörös színt öltött magára.
– Szép darab – lengette meg előttem a nadrágot az énekes. Vagy inkább… alsónadrágot. Vagy inkább… láttam már ilyet jógázó férfiakon, de Willen elképzelni sem tudtam. – Ez az a fajta, ami többet mutat, mint amit elrejt.
Erre szó szerint kiszakadt belőlem a nevetés.
– Hagyjad, bébi, ez az én köröm! – Felemelte a telefonját, a terminálhoz érintette. – A bérlettel várnék.
Elfordultam, nem bírtam abbahagyni a röhögést, kis híján a könnyeim is potyogni kezdtek, ahogy elképzeltem a szűk alsónadrágban. Biztosan nem vonul be abban a terembe! Egyszerűen kizárt! Ennyire nem lehet öntelt.
Biztosan visszafordul.
Bementem az öltözőbe, gyorsan felvettem a leggingsem egy különleges varrású sportmelltartóval és felmentem a terembe. A tömjén bódító illata betöltötte a levegőt, a lágy zene lenyugtatta az érzékeket. Leterítettem a magammal hozott matracomat, a szokásos helyemre raktam az első sorba, szemben egy hatalmas tükörrel. Épphogy leültem rá, amikor megjelent.
És felvette.
Kicsit sem látszódott rajta, hogy feszélyezve érezné magát benne.
Lefeküdtem a szőnyegre, a plafonra bámultam, mielőtt megint elkezdek vihogni, mint egy csitri, aki életében először lát farkat.
A szűk anyagban tökéletesen kivehető volt a formája, ahogy a heréi is.
Kifújtam a levegőt. Nem bírtam nem rá nézni: a hátam mögé tett le egy matracot. A tökéletesen kivilágított teremben jól látszott, ahogy az izmai megfeszülnek és elernyednek.
Érezni akartam a teste súlyát az enyémen. Ahogy betakar és maga alá temet, közben csókol, mintha nem lenne holnap. Test a testhez, bőr a bőrhöz… sóvárgó görcs ülte meg az alhasamat.
– Úgy érzem, hogy jó lesz a kilátás – jegyezte meg félhangosan, tudomást sem véve a teremben várakozó többi emberről.
Nem mondtam semmit, teljesen felesleges.
Megérkezett az oktató, Grace. Tőlem három méterre állt meg, az előre leterített rózsaszín szőnyegén.
– Sziasztok! Hogy vagytok? – köszöntötte a csapatot. – Úgy látom, egy új arcot is köszönthetünk magunk között – akadt meg a tekintete Willen.
Az oktató mosolya megváltozott, kihúzta magát. Idegesítő mód bejött neki a férfi, úgy csillant a szeme, ahogy a csajoknak az utcán. Nem hiszem el, hogy még neki is tetszik!
– Hogy hívnak? – mosolygott rá kedvesen, azzal a tipikus mosollyal, ami az elhivatott jógázók kiváltsága.
– William Malto. Ez lesz az első, ha lehet, csak finoman! – A tükörből nézhettem a kacsintását. Megint. Barom.
– Nem kell aggódnod, finoman bánok az újoncokkal! – A nő hangjában megjelenő erotikus zönge még több húrt feszített meg bennem.
Szerencsére belekezdtünk az órába. Még egy sor flörtölést az orrom előtt nem bírnék ki hányás nélkül.
A tükörből láttam Will minden mozdulatát, az arca minden rezdülését. Esélytelen megszabadulnom tőle, el kell fogadnom, hogy így kell megpróbálnom hasznosan eltölteni az órát. Évek óta gyakoroltam ugyanazokat a mozdulatokat hétről-hétre, hónapról-hónapra, csukott szemmel is képes lennék végigcsinálni.
Beszív, kifúj… egy tekintet perzselte a hátamat. Kizökkentem, akaratlanul felnéztem. Pillantásunk találkozott.
Kék szeme mélysége feneketlen lyukat égetett belém, vágyat ébresztett minden titkos sejtemben. Sajogtam a tegnapi ostromtól. Kis híján beadtam a derekam. Olyan könnyű lenne nyerni hagyni, belemerülni a kéjbe…
A következő póznál felé kellett fordítanom a fejem. Magabiztosan utánozta a tanárt, szépen formált izmai kirajzolódtak a bőre alatt.
Éhes parazita tanyázott bennem.
ISBN 978-615-82244-0-6