Zakery
Kiléptem a kék Peugeot mögül, a whiskys üveget letettem a kerék mellé. Zsebre tett kézzel néztem, ahogy egy fekete Porsche bekanyarodik a garázsba.
A méregdrága autó eleje totál károsra összetört. Kész csoda, hogy még lehetett vezetni. Kíváncsian vártam, mégis ki a franc fog kiszállni belőle, mert sajnos az ablaküvegen nem láttam be. Carlos, a biztonsági őr, nem végzi túl jól a munkáját, a testvéreimen kívül senkit nem engedhetne be hozzám.
Kinyílt az ajtó. Először egy fehér magassarkú bújt elő, amit egy hosszú, formás láb követett.
Nagyon berúghattam, mert már elkezdtem hallucinálni!
Az autóból egy kábé huszonegy-két éves kiscsaj libbent elő, kék, csillámos ruhában, aminek az alja alig takarta el a fenekét, a felsőrésze meg szabadon hagyta a melle nagyrészét.
Ez egy szürreális látomás!
Nem veszek többet ilyen whiskyt, mert totál leépíti az agyamat. Inkább hozok valamit otthonról. Mintha egy pornófilm forgatásra kerültem volna.
– Helló! – köszönt bizonytalanul, majd hátradobta szőke, hosszú haját.
Az agyam próbálta feldolgozni az eseményeket. Ez a kiscsaj egy buliból tévedt ide. A biztonsági őr, azért engedte be, mert úgy gondolta, kurva jó ötlet rám szabadítania egy eltévedt bigét?
– Helló – mondtam végül.
– Mint láthatod, kicsit összetörtem – mutatott a roncs elejére. – Jó lenne minél előbb megcsinálni, jövőhéten már szükségem lenne rá. Képes vagy rá?
Irritáló hangszínétől megrándultam. Ha nem lennék piás, kiröhögném és elhajtanám a francba.
Egyébként sokat elmond róla, hogy meg se kérdezte, ez egy Porsche márkaszerviz-e. Köze nincs az autókhoz és a valósághoz. A szülei vettek neki egy kocsit, ő meg azt hiszi, bárhol, bárki meg tudja csinálni…
– Ha úgy döntök, megcsinálom, akkor megtudnám – feleltem lassan. – De ezt még nem döntöttem el.
Körbepillantott, aztán csodálkozó arckifejezéssel újra rám nézett.
– Azt hittem, ez egy autószerviz! Úgy is néz ki a berendezés. Mi az, hogyha úgy döntesz? Neked ez a dolgod! – Kék szeme elsötétedett, arcára kiült az indulat, amit én gyújtottam benne.
– Jobb lesz, ha elmész – válaszoltam mogorván.
Kezdett felhúzni, amivel semmi baj nem lenne, ha nem lennék masszívan ittas. Ilyenkor az önuralmam az öcsémével vetekszik. Az pedig nem túl hasznos.
Józanon az se akasztana ki, ha itt hisztizne nekem egy órát, így viszont jobb lesz, ha minél előbb távozik.
– Nem megyek el! – csattant fel. – Éppenhogy ide tudtam gurulni ezzel az autó maradékkal! Ez egy szerviz. Mit szólna a főnököd, ha megtudná, hogy elhajtasz egy vevőt? Egy ilyen autóval?! Ha nem látnád, ez egy Porsche! – Azzal kihúzta magát, mint egy királylány, aki jól megmondta a jobbágyának, hogy hol a helye.
Megdörzsöltem a halántékomat. Ennek nem lesz jó vége. Kezdett beütni a minősíthetetlenül szar whisky.
– Feltűnt, csak leszarom – elindultam felé. – Megmutatom, hogyan kell vezetni, add ide a kulcsot!
Megálltam előtte egy lépésnyire. A cipője miatt olyan magas volt, mint én, így szuperül tudtunk farkasszemet nézni.
– Szeretnéd! – Lekicsinylően elhúzta a száját. – Ja, te piás vagy! Mi lenne, ha felhívnánk a főnöködet, maradhat-e az autó?
– Mi lenne, ha felhívnánk a rendőrséget, hogy valaki kidöntött egy táblát? – Valószínűleg ő is ittas, ezért nem hívta rögtön őket, és várta meg, míg kiérnek.
Erre felfújta magát, szőke szemöldökeit összehúzta. Mi a szarért nem megy már el?
– Azért dolgozol este, mert a főnököd el akart dugni az emberek elől? Ezzel az attitűddel nem csodálom! Én se szívesen engednélek össze más élőlényekkel!
– A kulcsot! – nyújtottam ki a kezemet.
Ezt a beszélgetést ideje lezárni. A pofátlan liba nem tudja, mit csinál, jobb, ha minél előbb megszabadulok tőle.
– Nem! – A háta mögé dugta a kezét, amitől a mellei kis híján kiestek a nyitott ruhából. Akaratlanul odanéztem, és ez neki is feltűnt. – Engedd el, nem vagyunk egy súlycsoport! És ezt nem azért mondom, mert csak egy autószerelő vagy, hanem mert kritikán aluli a stílusod!
Előbb megyek önként börtönbe, minthogy kikezdjek vele. Tuti zakkant, nekem meg elegem van az őrültekből.
– Szeretnéd – mosolyogtam rá. – A nagyobb légzsákokra bukok! – kacsintottam.
A hívatlan vendégem még dühösebb lett. Megvontam a vállam, ezzel tovább heccelve.
Ha már így adódott, jobban szemügyre vettem: vékony, sudár alkat és formás mellek. Nagy, kék szemével és szőke hajával hasonlított egy Barbie babára. És úgy is viselkedett, mint egy elkényeztetett baba.
Közelebb lépett.
– Ez csak azt mondja el rólad, hogy felszínes vagy. De mit is várok egy olyantól, mint te? – Végigmért, szánakozóan csücsörített. – Fel fogom hívni a főnöködet, és mindenről beszámolok…
– Tedd azt! – Igazság szerint itt én vagyok a főnök, de ezt nem kötöttem az orrára. – Most azonban tűnj el! A roncsoddal együtt!
Idegesítő liba. Christine aljas húzása után besokalltam a nőkre, főleg a beképzelt, öntelt pszichopatákra, akik csak magukra tudnak gondolni. Egy ember életét is tönkrevágnák a saját sértettségük miatt.
Bűntudat nélkül bajba sodorna egy szerencsétlen autószerelőt, aki nem úgy ugrál, ahogy ő fütyül.
A párhuzamtól a harag méregként áradt szét bennem. Az exem nincs itt, hogy gyűlöljem, de a nő igen.
– Mondtam, hogy nem! – dobbantott a lábával. – Ez a roncs itt marad!
Lehunytam a szemem, a kezem ökölbe szorult. A legszívesebben rávernék a kurva kocsira, így kiadva a dühömet. Talán abból értene, és végre menekülőre fogná…
Ennyire azonban nem szaladt el velem a ló. Inkább kikerültem és elindultam a műhely bejáratához.
– Hova mész? – szólt utánam.
– A trailerért!
– Jól van, figyelj! – indult meg utánam. Cipőinek kopogása visszhangot vert a tágas térben. Bevágott elém, megállásra kényszerítve.
Egy másodpercre megfordult a fejemben, hogy egyszerűen felkapom és arrébb rakom.
– Botrányos a mai estém – sóhajtott nagyot, zavartan felnézett a plafonra, mintha onnan várna megerősítést. – Itt a kulcs – nyújtotta felém. – Használhatnám a telefonodat?
– Szívességet kérsz, miután úgy beszéltél velem, mint egy ronggyal?
Elvettem az indítót, amit bár kulcsnak hívunk, egyáltalán nem úgy nézett ki, mint régen: hosszúkás műanyag és bőr szerkezet, három gombbal.
Kiparkolok ezzel a hulladékkal, utána meg bezárom a garázst mára. Ha nagyon rossz kedvemben leszek holnap, akkor elviszem a közeli bontóba, a kiscsaj meg majd keresheti.
– Ellopták a táskámat – túrt bele a hullámos hajába. – A mobilommal együtt. Így itt ragadtam – motyogta jóval szelídebben.
Faszom! Nem kéne segítenem. Oldja meg a saját problémáit úgy, ahogy tudja! Hagynom kéne!
Igen, ezt kellett volna már sokszor tennem.
– Az ebédlőben van, gyere – mordultam rá durván, aztán elindultam a hátsó rész irányába.
Ismét hallottam a cipői kopogását. Legalább ért a szóból. Ha megint neki áll sértegetni, akkor kiteszem az utcára. Nem lenne bűntudatom, ha holnap benne lenne a hírekben. Ez nem egy jó környék, ha ilyen ruhában flangálna, kétszázméreten belül elkapná egy fasz.
És nem, nem hazavinné.