William Az autó halkan duruzsolt. A beépített képernyőkön videóklip ment, egy csaj vonaglott rúdon, a hozzátartozó zenét rég lekapcsoltam. Az ablakon kibámulva a város komor tündöklése fogadott. Csak annyiban másabb, mint a napközbeni, hogy az égen meg se próbált áttörni pár kósza napsugár. Az utcán emberek siettek egyik helyről a másikra, egy részeg éppen lepisilte […]
William Nem éreztem magam jobban, miután eltűnt a nő. Kívántuk egymást, mégsem jutottunk dűlőre. Legalább baromi szórakoztató volt ilyen dühösnek látni. Ha szemmel ölni lehetne, már rég halott lennék. Ökölbe szorítottam a kezem, ellazítottam. A teraszajtóhoz sétáltam, kinyitottam és kimentem a szabadba. A hideg levegő csípte meztelen bőröm, teleszívtam vele a tüdőmet. Az ég ismét
Carolyn Nincs a földkerekségen még egy ilyen pökhendi, beképzelt faszkalap, aki ennyire odalenne saját magáért. Ráadásul szó szerint kidobott a szobájából! Kiszálltam a taxiból. Vörös neonfények hirdették a hely nevét, alatta magas sarkúba bújt nők cigiztek inges férfiak társaságában. Ahogy elhaladtam mellettük, többen is intettek vagy köszöntek: zenekarok tagjai, tévések, színészek – a régi munkahelyem
William Fehér bőre ragyogott a fekete ruhában. Kihúzta magát, ettől még szembetűnőbb lett a mellbimbója, amely nagyon édes cukorkaként készült átszúrni az anyagot. Szívesen szopogatnám… Félredöntötte a fejét, macskaként méregetett, a legjobb szöget keresve arra, hogy rám vesse magát és elkapjon. Hamarosan rájön majd, hogy nem egy egér vagyok, akivel a kedvére játszogathat. Előtte viszont…
Carolyn Egész életemben fontosnak tartottam a pontosságot. Zavart, ha elkéstem, tiszteletlenségnek tartottam a másikkal szemben. A Grace Hotelnél pontosan nyolc óra előtt öt perccel szálltam ki a taxiból, de inkább kint álldogáltam még tizenöt percet. Először pulcsiban és farmerben akartam eljönni, de végül egy nagyon szűkre szabott ruhánál maradtam. A fekete vékony anyagot a V-alakú
Carolyn Nagyon kreatívan tudtam káromkodni, mindig is büszkeséggel gondoltam erre a többpontos skillemre. Szókincsemnek ezen területét alaposan át is vettem, míg elhagytam a hotelt – szigorúan csak magamban, nyíltan soha egy csúnya szó sem hagyja el a számat. Idegesítő faszfej, kék szemekkel, kiszőkített hajjal, elég… szép külalakkal. Magamban így fogalmaztam a dögös testét illetően, távol
William Dübörgő 160bpm ütemek töltötték be az edzőtermet. A falak ugyan még nem reszkettek tőle, azonban én igen. Tarkómról izzadság csorgott a felsőtestemre, némileg lehűtve. Keményen rámarkoltam a kormányra, az előttem lévő képernyőn egy lassan emelkedő, hegyre tartó út jelent meg. Egy kósza szőke tincs eltakarta a kilátást, de nem vettem a fáradtságot, hogy kisöpörjem
Carolyn Oliver hirtelen befejezte a beszédet, kiszáradt száját megnedvesítette egy korty vörösborral. Remek, már azon gondolkodtam, hogy a poharammal ráverek az asztal szélére, és a kezemben maradó csonkot a combomba szúrom. Soha nem tennék ilyet, valamivel azonban le kellett kötnöm magamat, mielőtt sikítani kezdek. Még egy adag ömlengést nem bírnék ki a lakása csodálatos elhelyezkedéséről.
Ha nem sikerül megnyitni, akkor ezt a programot ajánlom hozzá: https://epub-reader.online/ Carolyn Az emberek úgy táncolnak, ahogy én fütyülök. Egészen addig… míg a főnököm régi tapasztalataim miatt, engem nem küld el egy interjúra. Egy beképzelt rocksztárhoz, aki képes a hotel papucsában megjelenni. Irritáló az önteltsége… ugyanakkor szükségem van rá a céljaimhoz. Még szerencse, hogy háborúban
