Szia! Először is, nagyon köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésem erre az interjúra! Megtennéd, hogy bemutatkozol nekünk, és elmondanád magadról, amit fontosnak tartasz? Például: Hol élsz, mivel foglalkozol a civil életben, milyen régóta írsz? Milyen zsánerben alkotsz szívesen? Miért épp ebben?
Emma ZR: A civil életemmel kapcsolatban William egy mondatát hoznám: „Hol kezdődik az én magánéletem?”
🙂 Két és fél éve kezdtem el újra írni egy több, mint tíz éves kihagyás után, és másfél éve tanulok írástechnikát.
Van három befogadott kutyám és két befogadott cicám.
Regényekben főleg „érzékien feszült” történeteket írok, amikben a karakterek fontosak és az ő szerelmük. Minden ember máshogyan szeret, és én ezt az esszenciát szeretném ábrázolni a történeteimben. De írtam már kisregényben szépirodalmi-mágikus realizmust is, és novellákban főleg szépirodalmat szoktam (sci-fi, fantasy, mágikus realizmus, disztópia). Szeretném, ha írástechnikailag olyan jó lennék, hogy bármilyen zsánerben magabiztosan tudjak alkotni:)
Az első regényed, a Hurrikán egy igazán pörgős, romantikus-erotikus regény, amit online olvasható formában, ingyenesen tettél közzé, hetente adagolva az olvasóközönségnek. Mi volt a célod ezzel a megjelenési móddal?
Emma ZR: Hogy a leendő olvasóim lássák hogyan írok és mik azok a dolgok, amik igazán fontosak nekem egy érzékien feszült regényben. Nem akarok zsákbamacskát árulni: minden megjelenő regényembe lesz beleolvasó, hogy az emberek el tudják dönteni, meg akarják-e venni, akarják-e olvasni, vagy sem.
Ha én meg akarok rendelni egy regényt, mindig rákeresek, hogy van-e belőle beleolvasó. Szerintem ez lenne az alap. Sok könyvet vettem már meg csupán a fülszöveg és borító alapján, és nagy részüket a feléig se olvastam el.
A Hurrikán szereplőit sikerült igazán plasztikus karakterekként megalkotnod. Mit gondolsz, mennyire tartják fontosnak az olvasók a többsíkú szereplőket? És mennyire fontos Neked, hogy a megírt karaktereid megelevenedjenek?
Emma ZR: Nagyon sok romantikus-erotikus regényt kezdtem el olvasni, amiknek aztán abbahagytam… Egyszerűen nem kötöttek le. És próbáltam megérteni, hogy miért… rájöttem, hogy azért mert a szereplők nem élnek. Üres papírmasé figurák, akik valójában nem is számítanak.
Én a karakterek köré szervezek mindent, engem ők érdekelnek, az ő romantikájuk, az ő szerelmük. A szerelem esszenciája, ami csak az a két karakter között jöhet létre, emiatt pedig egyedi és megismételhetetlen. Az olyan jelenetek, amikben benne vannak, amik kizárólag velük jöhetnek létre, amiket nem lehetne átrakni egy másik regénybe csupán a helyszín és a karakterek neveinek módosításával.
Szerintem vannak olvasók, akiknek ez tetszik, és biztos van olyan is, akinek ez nem : ) A művészet szubjektív, mindennek van helye.
A szereplők mellett a történetet is szeretném kiemelni. Végig pörgeted az eseményeket, mintha valóban egy hurrikán kapna fel minket. Sok idődbe telt így megalkotni a cselekményt, hogy ne legyenek benne üresjáratok?
Emma ZR: Ugye, ahogy az Előszóban is említem, régen együtt írtunk egy történetet egy barátnőmmel Sz. E.-vel, és az a történet a váza. De több helyen is változtattam a cselekményen, került bele új, vettem is el az eredetiből. A címet akkor adtam neki, amikor kitaláltam, hogy megírom azt a régi sztorit.
Én mindig először címet adok egy történetnek, legyen az novella, vagy regény:) Akkor kezd el élni nekem. Mintha egy premissza lenne, amit aztán igazolni akarok. Szerintem a cím szerves része egy történetnek, addig neki se tudok állni, ameddig nincs meg a cím.
És szerintem pont emiatt, hogy ez lett a címe, ezt a hatást akartam kelteni, nem volt nehéz így összehozni mindent. Ha megfigyeled, akkor a találkozásuk és az utolsó jelenet között 4 nap telt el.
Most írtam amúgy egy regényt, ahol az első 60 oldal egy nap történéseit öleli fel. Sokat gondolkodtam rajta, hogy jelen időben írom meg (még simán lehet, hogy átírom abba), hogy még közelebb legyen az olvasóhoz, még inkább átélhesse a két karakter fáradtságát, zsibbadtságát.
Mesélnél nekünk arról, hogy zajlik nálad az alkotás folyamata? Vannak írós rituáléid? Tervező vagy felfedező típusú író vagy?
Emma ZR: Hát, ahogy időm engedi leülök a gép elé, és rögtön írok, mert az időm kevés, viszont rengeteg történet van bennem. Zenét azonban mindig kapcsolok 🙂 Minden történetemhez van külön playlistem. Én kezdem lassan mindkettőnek vallani magam: mert fejben ezerszer átveszek egy-egy sztorit, mielőtt leülök megírni, viszont vázlatot nem nagyon írok hozzá. Csak a karakterekről szoktam: múltjuk, jelenük, céljaik, vágyaik, szokások, hobbik, gyakran használt kifejezések, ilyesmik.
Vannak írók, akik magányosan alkotnak, míg mások szeretik minél több embernek megmutatni a folyamatban lévő regényeiket. Te hogy vagy ezzel? Meg szoktad beszélni valakivel akár már az ötletelési fázist is?
Emma ZR: Egy ember volt, akinek néha elmondtam az ötleteimet. De vele már nem tartom a kapcsolatot. Így pedig senkinek se beszélek róla.
És ki az, aki először láthatja a regényeid first draftját?
Emma ZR: Réka, a barátnőm:) Neki át szoktam küldeni, és annyira jófej, hogy mindig
elolvassa, annak ellenére, hogy van három gyereke. Mindig szakít rá időt, és ez nekem
nagyon sokat jelent.
A Hurrikán lezárása után nem csak én, hanem az olvasóid mind a folytatást követelik. Mikorra várható? Tudod már, hogy az milyen formában fog megjelenni?
Emma ZR: Nyomtatott kiadásban, kereskedelmi forgalomban 🙂 Reményeim szerint februárban, és én szeretem magam tervekhez tartani. A probléma az, hogy az a fránya sors pedig szeret beleszólni.:) Ha más nem, februárban biztos, hogy előrendelhető lesz. De nagyon szeretem a februárt… és 28.-án töltöttem fel az első fejezetet az oldalamra, szóval jó lenne, pont egyéves évfordulóra megjelentetni:) Az biztos, hogy én rajta vagyok.
És addig, míg tövig rágjuk a körmünket Carolyn és Will miatt, mit olvashatunk tőled?
Emma ZR: Megszállottak. A következő érzékien feszült regényem – amit eddig dark romance-nak bélyegeztem, de rájöttem, hogy nem, nem az. Egyáltalán nem nyomasztó a hangulata, és valójában romantikusnak se mondanám. Két igazán erős karakter sorsa fonódik egybe, akik egy idő után nem tudják eldönteni, hogy megöljék-e egymást, vagy k….. egy hatalmasat.
Jó pár dark romance regényt elkezdtem már olvasni, de nagyon zavart bennük, hogy az
egyik jelenetben a férfi megöl valakit, a másikban pedig már hűséges ölebként megy a love
interesthez. Cccc… És az is zavar, hogy általában a női karakterek áldozattípusok.
Szóval a Megszállottak… Érzéki. Feszült. És nagyon mocskos…
Ma-holnap adom le a nyomdának a betördelt nyomdakész fájlt. Vagy 20-30x olvastam már, mégis bizonyos jelenetek, így is hatással voltak rám. 😀
Hamarosan pedig a privát csoportomban egy regényt. A tagok választhatnak majd, hogy melyiket .
Hát, a beleolvasóból erre mi is rájöhetünk! Két fejezetet tettél publikussá a weboldaladon, amiből egy nagyon izgalmas, számomra macska-egér harcnak tűnő románc sejlik fel, ahol nem egyértelmű, ki az egérke, és ki a cicus. Ráadásul az erotikus részek igazán szókimondónak ígérkeznek. Mindkét fő karaktered összetettnek látszik ennyiből is. Mennyivel másabb ez a regény, mint a Hurrikán?
Nagyon jó kérdés : ) Itt is két nagyon erős személyiségről van szó, akik cicáznak egymással… vagyis Victoria cicázik Axe-al, aki próbálja vissza fogni magát, ameddig vissza tudja : D
A karakterek is eltérőek. Carolyn céltudatos, de képes az empátiára, vannak határai, amiket nem lépne át… Victoriának nem nagyon vannak határai. És empátiája sem sok van. Bármire képes lenne, hogy elérje a céljait.
Axe meg össze sem hasonlítható Will-el : ) William empatikus, segítőkész, vicces – jó, ha felidegesítik, akkor elég nagy bunkó. Ehhez képest Axe? Hát… rideg, kimért, érzéketlen. Talán csak abban hasonlítanak, hogy nagyon öntudatosak mindketten : )
Abban is más, hogy William és Carolyn között a szexuális izzás „szokványos”. Ehhez képest Victoria és Axe vágyai nagyon mocskosak. Nem írom, hogy perverz, mert nem szeretem, amikor erotikus írónő azt írja a regényére, hogy perverz – közben meg csak egy normális aktus van elég közelien ábrázolva. A perverz szó mást jelent.
A Megszállottaknak van egy sajátságos világa, és a két karaktert csak ebben lehet értelmezni. És a köztük lévő kapcsolatot is – erről nem is írnék többet, szeretném, ha az olvasók fedeznék fel maguknak a világukat : )
Kinek ajánlod a Megszállottak című regényed?
Azoknak, akik vágynak valami másra. Valami újra. Valami nagyon mocskosra…
BKN pieces
További tartalmakért kövess a közösségi oldalaimon:
Címke: interjú, magyar író, Emma ZR