Szellem
Berobbanok a lakásba, bezárom az ajtót. Zihálva kapom le magamról a kabátot, és feloltom a villanyt. A szívem robbanás közeli állapotban ver, a kezem reszket. Ott volt… kurvára követett valaki!
Éreztem a jelenlétét, a tarkómon égnek álltak a pihék.
Bármikor elkaphatott volna, hogy aztán a falnak szorítson, és egy kést nyomjon a torkomnak, és akár el is vágja azt. Az alhasam megfeszül.
Megerőszakolhatna.
Megdörzsölöm az arcomat, nagy kortyokban nyelem a levegőt. Remegek. Minden porcikám remeg, és… Érezni akarom. Érezni akarom, ahogy durván belém nyomja magát, ahogy a farka fájdalmat okoz bennem. Ahogy a penge a bőrömbe nyomódik, és a halál egy karnyújtásnyira van.
Nedvesség önt el, szivárog belőlem.
Ez kurvára nem normális!
Megrázom a fejemet, ledobom a csizmámat, előveszem a kabátomból a telefonomat, és átvágtattok a nappaliba. Kellenek a gyógyszereim! Ez kibaszott beteg!
A kanapéra vetődök, bekapcsolom a tévét, de nem köt le a szappanopera. Megnyitom a Netflixet, kiválasztok egy horrort, és elindítom.
Meg kellene néznem a hátsó ajtót, az ablakokat. Mi van, ha be fog jönni hozzám? Vagy ha eddig is bejárt?
Ha… Ő vetkőztetett le.
Ő mocskolt be.
És nem a kibaszott agyam tehet róla!
Kiráz a hideg, feltekintek az ablakokra. Felpattanok a kanapéról, a távirányítóval leengedem az összes redőnyt.
Az ujjaimat tördelem, le-fel járkálok.
Meg fogok őrülni!
Nem juthatott be ide senki, zárva volt az ajtó. Azért képzelem azt, hogy valaki követett, mert… A beismerés olyan szánalmas, hogy kedvem támad tőle sírni. Mert neki legalább számítanék.
Visszaülök a kanapéra, megrezzen a telefonom. Alinda: „Szombaton háromkor lesz a temetés. Eljössz?”
„Igen.”
A temető ismerős közeg, nemrég jártam ott. Anya és apa egymás mellett nyugszik, legutóbb halottak napján mentem ki, gyertyát gyújtottam nekik, és vittem hortenziát. Azt illik, azt mondta a virágboltos.
„Utána egy házibuli nálad? Egy búcsúztató.”
Egy férfi egy nővel beszélget a tévében, sötét fényeket használnak, hogy növeljék a filmben a feszültséget.
Nem jöhetett be senki!
Kifújom a levegőt.
„Legyen.”
Lerakom a telefont magam mellé, a számhoz húzom az ujjamat, és a körmömet próbálom rágni. Valamennyire visszanőtt a mutatóujjamon, sikerül letépnem belőle egy darabot. A barna hajú férfi és a szőke nő beszélgetnek egy ügyről. Akkor ezek szerint ez nyomozós lesz, és később fognak hullani a hullák.
Kurvára nincs velem rendben valami.
Azt akartam, hogy aki követett, kapjon el. Hogy az engedélyem nélkül erőszakoljon meg. Fájdalmat okozzon. A puncim lüktet, legszívesebben megérinteném, masszírozni kezdeném a csiklómat, miközben lehunyom a szememet, és arra gondolok, hogy egy ismeretlen belém erőszakolja a farkát.
Ez kurvára nem normális! – sikít bennem a gondolat.
Hátradőlök a kanapén, a telefonomon megnyitom a TikTokot, és pörgetem a videókat. DJ-k videói jönnek be, és tanított kutyák. Okosak, mennyi ideig képezték őket, hogy elviseljék, hogy letakarják a szemüket? Fejüket a gazda lábához nyomják, és így is érzékelik az utasításaikat…
Kopp. Kopp.
A szívem kihagy egy ütemet, felnézek a telefonomból, a tévére bámulok.
Képzelődöm.
Kopp. Kopp.
Átfut rajtam a hideg.
Nem lehet itt senki, egy radiátor csőben csuroghat a víz.
Akkor is ezt hallottam, amikor Bence itt volt. Fájdalmasan éles a hang a fejemben.
Kopp. Kopp.
Mintha valaki fent kopogna a lépcső tetején a falon. Ez nem víz…
Itt van.
Itt vagyunk.
Kettesben.
A torkom szorít, nem kapok levegőt.
Itt az idő, hogy meg tudjam az agyam játszik-e velem, vagy tényleg… Rejtőzik valaki a sötétségemben.
Felkelek a bőrről, megadóan reccsen. Hangtalanul a konyhába megyek, kihúzom az egyik fiókot, és kiveszem belőle a legnagyobb konyhakést. Pengéjén villan a lámpafény. Minden erő elhagyja a karomat, ezért erősen rászorítok a fekete markolatára.
Kopp. Kopp.
Ütemes, irritáló hang.
Ha itt van, akkor még fent van. Ez erőt ad, átmegyek a boltíven. A bejárati ajtó zárva, a kulcsom benne, elfordulok a másik irányba, teszek pár lépést, a világ megfordul körülöttem. Képtelen vagyok tartani az iramot a szívemmel, a látásom másodpercekre elhomályosodik az izgalomtól.
Innen már rálátok a kertbe vezető ajtóra, az is csukva van, a kulcs benne.
Kopp. Kopp.
Összekoccannak a fogaim, a hang már nem a lépcső tetejéről jön. Hanem attól jobbra, vagyis… A szobámból?
Felemelem a kést, annyira szorítom, hogy elzsibbadnak az ujjbegyeim.
Ha van itt valaki. Akkor… Az alhasam összerándul a vágytól. Akkor remélem megteszi, ami az utcán jutott az eszembe.
Kibaszott őrült vagy!
Fellépek a lépcső első fokára, majd óvatosan a másodikra is. Fülemben dobol a pulzusom, a fent lévő sötétséget kémlelem. Senki nem mozog benne, az árnyak nem mozdulnak meg és kelnek életre, hogy aztán az életemre törjenek.
Kopp. Kopp.
Meleg szánkázik át rajtam, hogy aztán jéghideg fuvallat hűtsön le. A picsába már, el kéne menekülnöm, kiszaladnom a házból és soha vissza se néznem… Hova mennék? Alindához? A szomszédhoz? Ki tudja, hogy itt van-e.
Tőle kérhetnék segítséget.
Az a masszív állat egy vérfarkassal is képes lenne elbánni.
Újabb lépéseket teszek, reszket az egész karom, a pulcsim szára felcsúszik a könyökömig. Már csak öt fok. Elfuthatnék, kiszaladok az erdőbe, és ott töltöm az estét… Halálra fagynék, mint Bence.
Összeszorítom a számat, túl nagy a vágy bennem, hogy kifújjam a levegőt, de nem akarom ezzel sem elárulni magamat, ha mégis lenne itt valaki.
Nincs itt senki. Pontot teszek ennek az egész szarságnak a végére!
Felérek. A két oldalt lévő ablakokon némi csillagfény árad be. Némává tompul a világ. A szobám ajtaja nyitva van. Kimerevedik a szemem, a szám szétnyílik. Futnom kéne! Mi van, ha tényleg elrejtőzött ott valaki, és csak arra vár, hogy bemenjek? Akkor elkapna, az ágyamra szorítana, letépné a leggingsemet, közben a késemet szorítaná a torkomhoz. Bármit megtehetne velem, elvehetné akár az életemet is.
Bassza meg! Felejtsd már el ezt a kurva őrültséget!
Hangosan szusszan ki belőlem a levegő. A szám elé kapom a kezemet, ezt nem kellett volna!
Nincs itt senki, kurvára nem számítok senkinek annyira, hogy betörjön a házamba. Szánalmas ez a kínlódás!
Kihúzom magamat, és határozottan a szobám ajtajához sétálok. Kitárom az ajtót, majd feloltom a villanyt.
Nem kapok levegőt. Megszédülök. A gyomrom összefacsarodik.
Az ablakom párkányán egy fémből készült madár ketrec áll, benne egy aranyból készült kismadárral.
Annyira reszketek, hogy kihull a kezemből a késem. Csörren a padlón. Nem… Semmi sem az agyam szüleménye.
Itt van.
Megfordulok és rohanni kezdek, levágtatok a lépcsőn, a bejárati ajtó felé vetődöm. Elfordítom a kulcsot, kitépem a zárból, majd kiszaladok. Zente. Zentéhez kell mennem! Hátha otthon van, hátha ő tud segíteni…
Leszaladok a teraszról, kis híján elcsúszok a nedvességen, a zoknim átázik, tocsogok, a lépcsőn is majdnem elesek. Visszanézek a vállam felett, senki nincs az ajtóban. Felnézek az emeletre, de ott se látok senkit az ablakokban.
A kapu felé rohanok, megállok a vasrácsok előtt. Egy kesztyűs kéz tapad a számra. Átfogja a felsőtestemet, karjaimat az oldalamhoz szorítja.
A vér meghűl az ereimben.
El akarom fordítani a fejemet, hogy lássam, de moccanni sem bírok az erős szorításában.
A szívem megdermed.
Létezik.
Itt van.
Elengedi a felsőtestemet, majd a vasrácsoknak nyom, a markomba zárt kulcs cseng a fémen, majd a földre hull. Olyan erősen tol bele, hogy levegőt sem kapok, szerencsétlenül markolom meg a jéghideg fémet, a mellembe fájdalom hasít.
Elveszi kezét a számról, helyette belemarkol a hajamba, és a fejemet is a rácshoz nyomja. Arcom két oldala ég a hideg durva érintésétől, hozzá fogok fagyni.
Fel akarok sikoltani, de annyira hátrarántja a fejemet, hogy csupán egy szánalmas nyöszörgés hagyja el a torkomat. Az állam keményen a két rács közé fúródik, ki fogja törni a nyakamat! Feszül a torkom, a csontok közel állnak a roppanáshoz, a fejbőröm ég a fájdalomtól. A csillagos ég ragyog felettem.
Felrántja a pulcsim alját, a hideg megcsapja a derekamat. El akarom lökni magam a rácstól, de a fogása betonbiztos, láncokkal se tudna jobban fogvatartani. Megragadja a leggingsemet a fenekem felett, és a bugyimmal együtt lerántja a bokámig.
Szűkölök, akár egy szerencsétlen állat, értelmetlen és túlvilági a hang, mintha már egy halotté lenne.
Feketeség mozog mögöttem, semmi mást nem látok belőle. A lábaim közé lép, megragadja a combomat, sima, hideg bőr borítja a tenyerét. Felrántja a lábamat, amitől az kicsusszan a nadrágból és a bugyiból.
A kerítésnek szegezi, a térdemet egy durva mozdulattal benyomja két rács közé, üvöltenék a fájdalomtól, de nem tudok, a hang elhal. Nem tudok harcolni ellene, ő rendelkezik felettem. Akár az életemet is elvehetné. Egy szerencsétlen szolga vagyok, aki felett minden uralmat megszerzett, de nem paranccsal, hanem a kérlelhetetlen erejével. A puncimat megcirógatja a hideg, kegyetlen nedvesség önt el. Az alhasam várakozóan szorul meg, bizsergés tolul az ölembe.
Zizzen valami.
Forró farka a combom belső feléhez ér, az egyik gyógyulófélben lévő vágásomon simít vele végig. Kőkemény, feszes, és kurvára merev. A csillagok elmosódnak felettem, a tüdőm levegőért sír.
Makkja a redőim közé nyomódik, óvatosan, lassan tolja belém. Óvszer van rajta. Feszít, széles, alig bír belém jutni, kín hasít végig a hüvelyembe, felszisszenek, de egy elveszett kisállat életért való könyörgése lesz belőle.
El fog törni a torkom. Vagy a nyakam. A feszülés elviselhetetlen bennük, szédülök.
Milliméterről-milliméterre hatol beljebb, majd, amikor elakad, visszahúzza magát, hogy aztán újra kérlelhetetlenül belökje. Egyre jobban fáj, mégis sikamlósan fogadom. A gyötrelem édessége pusztítóan teper maga alá, sóvárogva akarok belőle még többet.
Meg fog ölni, én meg… Ez kibaszott beteg!
Makkja végre bebukik a hüvelyembe, lüktetek körülötte, a kín nem akar szelídülni, ugyanakkor még-még akarok belőle! Felszabadít, megtisztít, bűnös vagyok, megérdemlem, hogy ezt tegye, szenvedést és halált érdemlek, amiért erre vágytam. A hűvöstől elzsibbadok, ha nem tartana keményen, akkor összeesnék. Átfagyok, remegek, nincs erő bennem, nincs elég oxigén, ami éltessen.
Belemarkol a farpofámba, ujjai durván elsüllyednek benne, elhúzza, majd egy mozdulattal felnyársal.
Nyekegek, a méhemig felszúr, a vastagsága szétrepeszt. És az ölem zsibong, még-még akarok belőle, a fájdalom eltelít, kínoz, és hajt. A farkán keresztül akarok a pokolba jutni, a döfései akár a késszúrások, kivéreztetnek, ismeretlen kielégülés felé hajtva. Visszafordítja a fejemet, a hideg rácsok szúrnak az arcom két oldalán, zihálva kapkodok levegő után.
Kihúzza magát belőlem, majd lassan újra mélyre hatol, önkéntelen nyögés szakad fel a torkomból. Mintha vontatottan egy rúdra húzna fel, tehetetlen vagyok vele szemben, az ereje elsöpör.
Meleg lélegzete végigszánt a fülemen, az egyetlen meleg dolog, amit érzek, felforrósítja a hallójáratomat, összerándulok tőle. Összeszorítom a szememet, az újabb döfésénél könny szökik ki belőle, szétmarcangol akár egy vadállat, hogy aztán semmi ne maradjon belőlem.
Az üteme gyorsul. Végezni fog velem, mielőtt a végére érne vagy én a végére érnék? Eltöri a torkomat azzal, hogy addig húzza hátra a fejemet, míg a porcok feladják, a bőröm pedig felszakad?
A combom és a lábszáram átcsúszik a rácson, így a csiklóm a fémhez lökődik, hozzászorítom, dörzsölöm, az ölem ösztönösen mozog, miközben ő majd letépi a fenekemet az ujjaival. Kíméletlenül vesz birtokba újra és újra, széthasadok tőle, a méhem majd leszakad, a hüvelyem feszül körülötte. És a pokolian forró lélegzete cirógat.
A feszülés és a fájdalom édessége elviselhetetlen lesz, elpusztulok, a nyomás súlyosan nehezedik rám, a világ szétrobban körülöttem, a szememet összeszorítom, a puncim összehúzódik a farka körül, míg én reszketek rajta, a világ darabjaira hasad… Ilyen lehet meghalni, és újjászületni, az orgazmus a sötétség legmélyéről jön, reszketek, nem kapok levegőt, elsötétedik előttem minden, a szívem dobog csak, a görcsök felfalnak, majd kiengednek, másodpercekig vagy percekig tart, durvább lesz, parázs lélegzete felgyorsul, égeti a bőrömet, a farka akár egy fegyver, megsemmisít, egy nyers mozdulattal kivégez, megrándul bennem, majd vontatottan kihúzza magát, majd gyorsan újra be, elnyújtva a kielégülésemet, a lábujjaim begörcsölnek, szenvedés hajtja az örömömet, leigáz, hogy semmi legyek a szorításában…
Elrántja a fejemet a rácstól, aztán karját a nyakam köré fonja. Szorítani kezdi, megragadom a karját, de zsibbadt vagyok, semmi erőm, ő még lassan mozog bennem, merev, utórezgésektől rángatózom a farka körül, nincs levegőm…
Folytatás a FB csoportomban: Élvezd az érzéki feszültséget!
címke: dark romance, thriller, lidérc