Szellem
Rezeg. Folyamatosan rezeg a telefonom. Zúg az agyam, hányinger kúszik fel a torkomba, a számban undorító alkohol íz terjed szét.
Átfordulok a másik oldalra, feljebb húzom magamon a takarót.
Nem veszek levegőt, és nem mozdulok meg, hátha attól jobban leszek.
De a rezgés nem marad abba. Véget nem érő vibrálás a fejemben. Másodpercnyi szünet. Aztán újra elkezdődik. Kurva fontos lehet valakinek…
Hosszan szívom be a levegőt, és átfordulok a másik oldalamra. Vakon keresem a földön a mobilomat, a hideg padlót érintem, majd végre megkaparintom.
Megnyalom a kiszáradt számat. Ki kell nyitnom a szememet. Kurvára muszáj lesz… Összeszorítom a fogsoromat, és megteszem. Meglepően kevés fájdalommal jár, ahogy az arcom elé emelt mobilomra nézek – valószínűleg azért, mert tompa, szürkületi fények vannak csak körülöttem.
Alinda.
Elhúzom a zöld gombot jobbra.
Mit akar ilyenkor? Ő is piált, nem aludnia kéne?
– Hallottad? – dobja be izgatottan. – Mi a fasz történt este?
– Eh? – nyögöm, visszahunyom a szememet, és feljebb húzom magamon a pokrócot. Jól esik a melege.
– Nincsenek még nálad a rendőrök?
Felpattan a szemem, megszorítom a mobilt.
– Tessék?
– Bence meghalt! Veled ment el tegnap este. Reggel találták meg tőletek egy utcányira, elcsúszott, beverte a fejét, és megfagyott – hadarja. Megremeg a hangja, fura él van benne, hisztérikus.
Megrázom a fejemet, a benne lévő lüktetés nem akar enyhülni. Mi van? Mi van? Meghalt? Hogyan? Miután elment innen? Mi van?
– A rendőrség hívott pár órája, hogy hol voltunk, mert az anyja csak annyit tudott mondani, hogy velem és Gáborral ment el szórakozni. Nem csengettek még nálad? Ha kimész, a helyszínelők is ott lehetnek még!
Mi van? Meghalt? Bence? Ittunk a kocsmába, elindultunk, beszélgettünk, csókolóztunk, itt voltunk… Az emlékek túl homályosak. Kikísértem. Kisétált a kapun.
Elcsúszott, meghalt, itt vannak a rendőrök.
– Evelin? Itt vagy? – Most már jóval lassabban beszél, mint az előbb, fojtottnak hangzik, mintha a könnyeit nyelné vissza.
– Én… – Fogalmam sincs mit mondjak, a plafonra bámulok. – Itt vagyok.
– Mi történt az este? – szipogja.
Kopogás. Kopp. Kopp. Kopp.
– Nem… – Elharapom a mondatot.
Bence meghalt.
Miután távozott a házból.
– Baleset – mondja Alinda, mintha a gondolataimban olvasna. – Baleset történt – suttogja megerősítve saját magát.
Csengetnek. A magas hang áthasítja a zsibbadt csend szövetét.
A rendőrség lesz. Nyelek egyet, ledobom magamról a pokrócot, majd felállok a kanapéról. Megszédülök, a halántékomhoz nyúlok, hátha így egyben tudom magamat tartani.
A padló hideg.
Nincs rajtam zokni.
A kanapéra pillantok, a pokróc rajta hever. Pokróc. Pokróc. Nem szoktam magamra venni. Nem szoktam csak a zoknimat levenni. Kopp. Kopp. Mi történik? Mit csináltam az este? A bugyim is… Furcsán tapad, húzódik a bőröm.
Megint rátenyerelnek a csengőre, a magas hang a ház több pontjából is szól.
– Evelin? – Rádöbbenek, hogy vonalban vagyok, megrázom a fejemet.
– Le kell, hogy rakjalak. Szerintem itt vannak a rendőrök – motyogom, és ki is nyomom.
Kigombolom a nadrágomat, letolom a bugyimmal együtt. Rászáradt fehér foltok mocskolják be. A szívem felver a mellkasomban.
A kurva életbe.
Szexeltem Bencével?
Mielőtt elment?
Használtunk gumit?
Nem tudom megkérdezni tőle.
A KURVA ÉLETBE!
Miért nem emlékszem rá? Emlékeznem kéne rá, hogy szexeltünk! Megjöttünk, ittunk, kikísértem. Homályos, semmitmondó foszlányok. A hüvelyembe nem érzek semmit. Éreznem kéne, ha szexeltünk volna, nem? Valamit éreznem kéne magamban?! A rengeteg gyógyszer és az alkohol elnyomhatja.
CSING!
A kurva életbe…
Reszkető kézzel felhúzom a ruháimat, és a bejárathoz sietek. Felkapom a csizmámat, és magamra kanyarítom a kabátomat, már nyitom is az ajtót. A kapuban valóban két rendőr áll.
Meghalt Bence.
Baleset.
SZEXELTÜNK?
Használtunk gumit?
Hogy a picsába nem emlékszem rá?
Lesétálok a lépcsőn, a kapu felé haladok, a kabátom szétnyílik körülöttem, csíp a hideg levegő, lomhán mozgok.
Felettem lehetett, arca közel az enyémhez, csípője a lábaim között, közben… Behatolt? Megtörtént? Ezek homályos képek, csak elképzelni tudom, hogy így történhetett. Legyártom őket, hátha a valódiak is bevillanak.
Kinyitom a kaput a két rendőrnek, szomorúak, az egyik a sapkája alatt a fejét vakarja. Bemutatkoznak, kezet nyújtanak, beszélünk.
Bence meghalt. De mi történt velünk?
Válaszolok a kérdésekre, a rendőrök rengetegszer elmondják, hogy sajnálják.
Bólogatok, én is sajnálom. Elcsúszott, beverte a fejét, részeg volt? Igen, részeg volt. Sajnálatos baleset.
Kit érdekel. Az emberek jönnek-mennek a földön. Irigylem. Neki már vége van. Nem kell végigcsinálnia ezt a több évnyi szart, ameddig le nem áll a szíve, vagy össze nem omlik a tüdeje. Több évnyi szar, aminek semmi jelentősége.
Elköszönünk egymástól, visszamegyek a házba. Ledobom a csizmámat, majd a kabátomat. Be kell vennem a gyógyszereimet. Hátha enyhítik a gyomorgörcsömet, amitől mindjárt hányni fogok. Hogyan tudjam meg, hogy védekeztünk-e? A szex megtörtént, a bugyimban nyoma maradt.
De ha így nyoma maradt… Akkor nem védekeztünk.
A picsába!
El kell mennem három napos fogamzásgátlóért. Az kéne, hogy terhes legyek. De tényleg szexeltünk? Miért nem emlékszem belőle semmire?
Átmegyek a konyhába, a pulton azonban csak egy koszos üres pohár van a müzli és a zacskós leves mellett.
Hova a picsába tűntek a tabletták?
Nincs a konyhaszigeten, de a pulton sem, nem látom sehol, hova kerültek? Lehet, Bence leverte őket? Elvitte magával? Nem, nem, itt voltak, itt kellett lenniük! A csaphoz szaladok, kinyitom alatta a szekrényt, felhajtom a kuka fedelét, egy müzlis zacskó gyűrődik benne, de semmi más.
A lüktetés felerősödik a fejemben, a szívem a torkomba ugrik, szerencsétlenül verdes ott tovább, mint egy beszorított kismadár.
Mi a… Elkezdem feltúrni a házat, nyitogatom a szekrényeket, a konyha után a nappaliba megyek, de nincs az asztalon, vagy alatta, nincs a tévé alatti szekrényben sem, felmegyek az emeletre, a szobám érintetlen, de ott is átnézem a fiókokat, aztán a szüleim hálószobájában is kutakodom.
Sehol semmi.
Zihálva rogyok le az ágyukra, beletúrok a hajamba.
Emlékezz! Mi a faszt csináltál velük az este? És Bencével mi a faszt csináltál? Megszorítom a tincseimet, homályos foszlányok kergetik magukat. Sétáltunk az utcán, nevetett, csókolóztunk, nyelve a számba, kinyitottam az ajtót. Kopogás. Már a kapuban állok és kinyitom neki.
Szánalmas, fénytelen képek. Simán lehet, hogy közben gondoltam egyet, és megszabadultam a tablettáktól. Amiért átvernek – amiért olyan hangokat hallok, amik nincsenek is. Amiért olyan dolgokat teszek – amikre nem is emlékszem.
De ha nem a kukába dobtam, akkor hova? A kukából össze tudtam volna őket szedni.
Felnézek. A hálószoba egyik fala orgonalila, anyukám kedvenc színe. Volt. Felpattanok, meglepően gyorsan levágtatok a földszintre, és feltépem a mosdó ajtaját.
A csapnál ott az üres üveg és a két doboz, amiből kifordulnak a levelek.
Lehúztam őket a wc-n, onnan már nem tudom visszaszerezni őket.
Dermedten bámulok a levelekre, és az apró, barna üvegre. Részegen valószínűleg kurva jó ötletnek tűnt megszabadulni tőlük, de most. A picsába! Szükségem van rájuk! Reszketek, a gyomrom mérhetetlenül kicsi. Mi van, ha terhes vagyok? Az abortusz… Kegyetlen. Nem akarom annak a terhét cipelni – megölöm magamat!
A fogaim közé veszem az alsó ajkam, letépek belőle egy kicserepesedett darabot. Enyhe, csípő fájdalom. A vér rezes íze eltölti a számat, édeskés. Másfél hét múlva kell mennem dr. Izabellához… Addig mit csinálok nélkülük?
Keresnem kell egy nőgyógyászt.
Miért nem emlékszem, ahogy belenyomkodom őket a wc kagylóba, majd lehúzom? Ahogy arra, hogy levetkőztem az egyik este és magamra húztam a takarót? Vagy arra, hogy Bence belém rakta a farkát?
Kopp. Kopp.
Megborzongok. Mi van, ha… Valaki bejár a házamba? Jeges rideg vág át a gerincemen, nyelek egyet. Valaki szórakozik velem. Mit akar tőlem? Ha bántani akarna, már megtehette volna, ott feküdtem kiszolgáltatottan előtte. De nem tette meg. Perverz örömét leli abban, hogy szórakozzon velem.
Vagy én szórakozok saját magammal.
Mi van, ha ő érintett meg? Miközben kiütve feküdtem? Azért nem emlékszem?
Undor és… Izgalom fog el.
Kihasznált, miközben nem tudtam róla. Semmibe vett. Használt, akár egy tárgyat. Akár meg is ölhetett volna. Ha párnát szorít a fejemre közben, akkor már halott lennék. Vagy ha elvágja a torkomat… Hatalma lett volna hozzá.
Összerándul a combom, bizsergés tölti el az alhasamat. Mit tett velem? Szétfeszítette a lábamat, majd megdugott? És én semmit nem tehettem.
Megrázom a fejemet, kihátrálok a szobából. Ez nem normális. Ez nem oké. Felmegyek az emeletre, hogy megszabaduljak a mocskos ruháimtól, és lezuhanyozzak.
De nem tudom elűzni a gondolatot, hogy a kedvét lelte az eszméletlen testemben.
Verejték csurog végig a tarkómon, a tagjaim hideggé válnak. A szívem vágtat, akár egy megkergült birka, alig kapok levegőt.
Használt, akár mások az evőeszközöket. Egy bábu voltam a kénye-kedvének… A farkát becsúsztatta a gyógyszerektől és az italtól ellazult hüvelyembe, és addig mozgott, ameddig el nem élvezett. Nem törődött azzal, hogy ez számomra nem oké, nem érdekelte a véleményem, a beleegyezésem… Elvette, amit akart. Bármit elvehetett volna tőlem, akár az életemet is.
Bejár hozzám, és azt tesz, amihez kedve szottyan. Engem is úgy használ…
Iszonytató érzés, iszonytató, de… Az adrenalin zubog bennem, hallom a saját szívverésemet a fülemben, a vérem íze intenzíven édes, a színek erőteljesek.
Mit akarhatna tőlem valaki is? Képzelődöm. A saját eltompított, részeg agyam játszik velem. Bencével történt valami, aztán bekattanhattam.